Az, hogy egy-egy feszült nemzetközi helyzetben később akár háborús okul szolgáló, vagy hadüzenetet eredményező történelmi esemény részletei soha nem válnak ismertté, nem újdonság. Hogy navigációs-, esetleg műszaki hiba okozta a török F-4-es vadászgép szíriai légtérsértését, illetve lelövését, vagy az egy megtervezett katonai manőver keretén belül ment végbe, valószínűleg szintén soha nem derül ki.
Ahogy, akár a Barcs külterületét 1991. október 27-én ért bombázás körülményei sem tisztázódtak – amely kapcsán sokan vélik úgy, hogy voltak, akiknek az volt az érdeke, hogy Magyarországot belerántsák a balkáni háborúba – a törökországi Hatay tartománytól délnyugatra lezuhant török F4-es sorsa is tisztázatlan. Nemcsak a részleteket övezi köd, hanem a közeljövő perspektíváit is rossz látási viszonyok jellemzik.
Az, hogy pénteken, a Közel-Keleten történt esetben ki provokált kit, nem egyértelmű, az azonban igen, hogy a NATO mai ülését aligha fogják konkrét katonai lépések követni. Az összes érintett fél visszafogott reakciója azt sugallja, hogy senkinek nem érdeke, hogy a helyzet eszkalálódjék.
Mindenesetre az esetet sajátos szövegkörnyezetbe ágyazza az a tény, hogy a lelőtt gép, amellett, hogy a török légierő kötelékeihez tartozott, a NATO arzenál része is volt. Így tovább emelkedik a stressz-szint a szíriai vezetés és az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete között; a nemzetközi katonai szervezetet Damaszkusz amúgy is azzal vádolja, hogy az ellenzéket felfegyverezve és támogatva beleavatkozik az ország belügyeibe, és hogy katonai intervenciót fontolgat.
Az esemény egy-egy, a felek által leadott jelzésként is értelmezhető. Török oldalról fokozott katonai jelenlétre enged következtetni (amelynek nyomatékot ad az észak-iraki kurd állások bombázása is a napokban), és a szíriai légtérbe való behatolástól sem riad vissza, szíriai oldalról pedig az üzenet kettős. Egyrészt a NATO irányába, hogy a szíriai vezetés képes (vagy legalábbis kész) légtere védelmére, vagyis a nyílt konfrontációra, illetve szövetségesei, elsősorban Moszkva irányába, hogy a szíriai vezetés narratívájával összhangban Szíria nemzetközi összeesküvéssel áll szemben, és a küszöbön áll egy ellene induló NATO-akció, amelynek kivédéséhez további diplomáciai és katonai támogatásra szorul.
Az incidensre akkor került sor, amikor Walíd Muallim szíriai külügyminiszter orosz kollégájával tárgyalt az ENSZ illetve Arab Liga által megbízott Kofi Annan rendezési tervéről, amely konkrét lépéseket ír elő a szíriai vezetés számára a hazai porondon, egy békés rendszerváltás érdekében.
Arról, hogy a szíriai rendszer részéről bizonyos fokú engedékenység szükséges, a nemzetközi közösség már-már Szergej Lavrov orosz külügyminisztert is meggyőzni látszott, ám az incidens révén a szíriai helyzet belső, hazai színteréről újra áttevődik a hangsúly a térség geopolitikai dimenziójára. Ugyanis az a tény, hogy a nemzetbiztonság megsértése a határokon belül történt, idegen felségjelzéssel, megerősíti a szíriai álláspont gyakran hangoztatott külföldi fegyveres csoportok elméletét Moszkva előtt, a szíriai helyzet nemzetközi összefüggéseire irányítja a figyelmet, és mindez közvetve halogatja az annani rendezési terv megvalósítását.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy bár a NATO és az EU is felsorakozni látszik Törökország mögé szövetségesi kötelékeik mentén, a szíriai vezetést időnyerő törekvéseiben, a rendelkezésére álló eszközök ellenére Törökország sem tudja meggátolni, pedig a térségben talán Ankara maradt az egyetlen ellenfél.
Jordánia igyekszik megőrizni kapcsolatait Damaszkusszal, az Arab Liga szankcióinak végrehajtásától is eltekintve. Libanon, amely láthatatlan és mély szálakkal kötődik keleti szomszédjához az ott zajló minden változást és társadalmi-politikai rezgést átvéve, a vezetés szintjén évtizedek óta megosztott Szíriához fűződő kapcsolatainak vonatkozásában. Az iraki kormány – vélhetően iráni kapcsolatai miatt – a szíriai rendszer mellett áll, Izrael számára pedig köztudottan jobb egy „kiszámíthatóan rossz” Aszad-rendszer, annál a „kiszámíthatatlan rossznál,” ami bukása után következhet.
Damaszkusz azzal számol, hogy egy esetleges diplomáciai (vagy katonai?) konfliktus Törökországgal megkímélné Annan tervének végrehajtásától, megerősíti álláspontját az ország destabilizálására szőtt nemzetközi összeesküvésről, és pont emiatt jön kapóra a szintén érdekelt Oroszországgal, és Iránnal való együttműködés fokozása szempontjából, illetve ahhoz, hogy utóbbiak burkolt támogatása nyílttá váljon. Az egyelőre mérsékelt török álláspont megváltoztatása ennek fényében egy egész térségre kiható, lefelé spirálozó diplomáciai dugóhúzó kezdete lenne.
2012. június 27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.