Glob-al-Goritmus

Hétfőn lesz Muhammad Bouazizi epikus-tragikus tettének második évfordulója. Az azóta eltelt időszak egyszerre sorakoztatott fel történelmi jelentőségű, emelkedett, illetve turbulens és zűrzavaros mozzanatokat, amelynek eredményeként nemcsak Tunézia, Egyiptom, Jemen, Líbia, Bahrein és Szíria, hanem az egész arab világ sem lesz már soha a „régi.”

Az egyiptomi Legfelsőbb Bíróság (Dáru'l-Qadá' al-'Álí دار القضاء العالي) épülete. Fotó: Bastique

A térség – helyenként vajúdással és „császármetszéssel” végbemenő - újjászületését követően mintha most a „rémes kétéves kor” következne, amelyet az ellenszegülés, dacosság és öntörvényűség jellemez a kialakuló kormányzati rendszerek részéről és ellenükben egyaránt, és ez különösen igaz az arab világ politikai barométerének számító Egyiptomban, hol másutt?

Az egyiptomi alkotmány lakmuszpapírján egyszerre mutatható ki az, hogy a demokrácia (ha e fogalom alatt a kényelmesség kedvéért, a szó szerinti értelmezésnél maradva a népuralmat értjük) az arab világban is élni és virulni képes, és az, hogy a politikai kultúra több évtizedes bénultságát követően (egyelőre) koordinálatlan és zsibbadt.

Előbbire példa, hogy az alkotmány kérdése megosztotta és megosztja az egyiptomiakat, akik szólás- és gyülekezési szabadságukat érvényesítve fejezik ki véleményüket vele szemben, illetve az, hogy azt most a népszuverenitás keresztvize (képzavar a koptok kedvéért) alá tartják azáltal, hogy referendum dönt róla.

Utóbbira példa, hogy a legnagyobb politikai erő, az iszlamista Muszlim Testvérek vélt vagy valós unilateralmizusa miatt a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő törvények összességét nem övezi a politikai erők konszenzusa, az ellenzék pedig nem tudta végső soron eldönteni, hogy most akkor nemmel történő szavazásra, vagy a referendum bojkottjára szólítsa fel a társadalmat.

Tüntetés a Tahrír téren, 2011. január 25. Fotó: Mona sosh

Pedig az egyiptomi alkotmány mérföldkő jelentőségű. Miért is?

Mert az első olyan nemzeti politikai folyamat az arab világban, amelyben valamennyi számottevő társadalompolitikai szereplő részt vesz, illetve részt kell, hogy vegyen: a polgárok, a civil társadalom, az elnökség, az igazságszolgáltatás, a média, a fegyveres erők, az alkotmány-szövegező bizottságok, a pártok és a parlament.

Mert a létrejövő alkotmány éveken, sőt évtizedeken át meghatározza majd a politikai rendszer és intézményeinek jellegét, emiatt elemi érdek abba beleszólni.

Mert egy-egy alkotmányozási folyamat a létező összes olyan kérdést megvizsgálja, amely egy társadalmat kollektíven foglalkoztat, így konvencionális kérdéseket is: például ilyen a vallási-világi egyensúly, a hadsereg szerepe, az alapvető és állampolgári jogok, a nemzetiségek és felekezetek védelme, az elnökség és a törvényhozás hatáskörei, a hatalmi ágak szétválasztása, a férfiak és nők jogai, a törvény előtti egyenlőség, a centralizáció és decentralizáció egyensúlya. Emellett érinthet posztmodern kérdésköröket: például állampolgárság és diaszpóra viszonya, a civil társadalom szerepe, a közelmúltban különösen kritikus jelentőségűnek bizonyult, egyre inkább „negyedik hatalmi ágnak” számító média és tömegkommunikáció támogatása, a környezetvédelem és a jövő nemzedékek dimenziója, a kulturális értékek és örökség védelme (hiszen Egyiptom magát büszkén nevezi „a világ anyjának”), az olyan abszolút értékek, mint a szabadság, egyenlőség, igazságosság egymáshoz fűződő viszonya és így tovább. Vagy aktuális, közéleti kérdésköröket, ilyen például a nemzetközi pénzintézetekhez fűződő viszony (Egyiptom nemrég állapodott meg az IMF-fel egy 4,8 milliárd dolláros hitelkeretről), a közel-keleti rendezés és az arab világban a régi rendszert megdöntő forradalmak által elért eredmények tükrözése és azok védelme. Ezen kérdések egyik legfontosabbika az autokrácia visszatértét megakadályozó beépített fékek és egyensúlyok rendszere, amelyek révén elkerülhető, hogy egy adott politikai erő - legyen szó a Muszlim Testvérekől, a hadseregről, a régi „nomenklatúráról” (akiket az egyiptomi köznyelv al-fulúlnak nevez) vagy a forradalmi ifjúságról - teljhatalmat szerezzen, eltérítve és kisiklatva a demokratizálódási folyamatot. Hiszen egy alkotmány nemcsak az alapvető és állampolgári jogokat, valamint az államhatalom korlátait határozza meg, hanem olyan mechanizmusokat is, amelyek biztosítják azt, hogy minden fél be is tartja őket.

Készenlétiek sorfala Kairóban. Fotó. Al Jazeera

Mert egy-egy új alkotmány az arab világ korábbi alkotmányaitól eltérő jogi környezetet is megtestesíthet, hiszen azok névlegesen ugyan rendelkeztek egyes jogokról, ám azok gyakorlati érvényesítése fikció volt, az egyenjogúság köszönőviszonyban sem volt a valósággal. (Erre egy példa El Général tunéziai repper száma, a Rayes lebled című, amelyben megkérdi Ben Ali, akkori, azóta elűzött tunéziai elnököt: „hol van a szólás szabadsága? Semmit nem láttam abból, max a nevét.”)  

Mindezen kérdések tisztázása és rögzítése a dobogó szíve azoknak az igazi változásoknak, amelyekért ezek a társadalmak annyit tettek az elmúlt időszakban. Miközben egyiptomiak milliói járulnak az urnákhoz, és az előrejelzések szerint a Muszlim Testvérek alkotmányát elismeri a referendum, ismertetnék néhány, az utóbbi időben megfogalmazott ellenzéki aggályt is vele kapcsolatban.

Wael Abbas blogger pénteken itt járt Budapesten, így lehetőségem nyílt pár kérdést feltenni az alkotmányozási folyamatról. Elmondásából kiderült, hogy az új, népszavazás elé bocsátott alkotmánytervezet nem rendelkezik férfi-női egyenjogúságról, nem mondja ki a rabszolgatartás alkotmányellenes voltát, és nem állapítja meg a törvényesen elismert házasságok alsó korhatárát. Kérdésemre, hogy a referendumon nemmel szavazna-e, vagy inkább bojkottálná azt, az utóbbi mellett érvelt, mondván, a nemmel való válaszolás is egyfajta elismerése egy retrográd és avítt, premodern alkotmánynak.

A Muszlim Testvérek alkotmányának vitatott rendelkezései között szokták említeni a következőket:

A 150. cikkely - amely értelmében a köztársasági elnök az állam legfelsőbb érdekeivel kapcsolatos kérdésekben népszavazást írhat ki, amelynek eredménye jogilag kötelező érvényű minden állami hatóságra nézve - a bírálatok szerint lehetővé teszi, hogy a köztársasági elnök megkerülje az alkotmányos keretek között történő kormányzást.

A 146., 147., 148., 173., 176., 193., 197., 199., és 202. cikkely a köztársasági elnököt megteszi a hadsereg főparancsnokának, feljogosítja a katonai és civil tisztségviselők kinevezésére és elbocsátására - beleértve a legfőbb ügyészt, az alkotmánybíróság elnökét, a Nemzetbiztonsági Tanács és a Honvédelmi Tanács elnökeit és a rendőrség főparancsnokát -, továbbá bevezethet szükségállapotot is - márpedig ez egy viszonylag széles jogkör.

A 4. cikkely feljogosítja a nagynevű Azhart, a független iszlám-tanulmányok egyetemét, hogy missziós tevékenységet végezzen, az arab nyelv és a vallástudomány oktatását koordinálja Egyiptomban és világszerte, továbbá az Egyetem magas beosztású oktatóinak véleményezői jogkört biztosít az iszlám törvénykezéssel, a saríával kapcsolatos ügyekben. Ezzel a bírálatok szerint lényegében az alkotmány az Azhar gyámsága alá helyezi az igazságügyi és végrehajtói hatalmi ágat, a törvényhozót pedig gyengíti.

Az egyiptomi alkotmányozási "útiterv". Fotó: Ynhockey

A 219. cikkely értelmében az iszlám törvénykezés alapelvei közül a szunnita irányzat doktrínái és jogforrásai válnak a jogtudomány primer forrásaivá, ennek eredményeként a törvényhozás gyakorlatilag összeolvad az iszlám törvénykezéssel, illetve annak szunnita értelmezésével.

A 48. cikkely, amely kimondja a sajtó és a sajtótermékek nyomtatásának és terjesztésének szabadságát, megtiltja azok hatósági ellenőrzését, megszüntetését vagy elkobzását, ám nem zárja ki a bebörtönzés lehetőségét a publikációs bűncselekmények esetében.

Az 52. cikkely, bár garantálja a szakszervezetek, egyesületek és szövetkezetek szabad alakítási jogát, bírósági végzéshez köti azok, illetve igazgatóságaik feloszlathatóságát, amelyhez az ellenzék szerint csakis maguknak az egyesületeknek lenne joga.

A 10. cikkely értelmében a társadalom alapja a család, lábazata a vallás, az erkölcs és a hazafiság, és az állam és társadalom arra törekszik, hogy tiszteletben tartsa a család eredendő természetét, amely lehetővé teszi a magánéletbe való beavatkozást a közerkölcs védelmezése címén.

A Montesquieu és az Azhar között félúton lévő alkotmány elfogadásáról szombaton szavaztak. Azt, hogy az alkotmány egy 21. századi alaptörvény ismérveit felsorakoztatja-e, illetve abban az esetben, ha nem, igényt tart-e rá, majd az egyiptomi társadalom eldönti.

Az egyiptomi parlament (Megliszu's-Sá'b مجلس الشعب) alsóháza mandátumainak megoszlása a 2012-es választásokat követően: baloldalt, világoszölddel a Muszlim Testvérekhez köthető Szabadság és Igazság Pártja (Hizbu'l-Hurríja wa'l-'Adála حزب الحرية والعدالة) által vezetett Demokratikus Szövetség, világoskékkel a szalafista Iszlamista Tömb. Fotó: Helmandsare