Amikor holnap, augusztus 14-én a palesztin delegáció útnak indul Rámullahból, hogy részt vegyen az izraeliekkel folytatandó (béke?)tárgyalásokon, vélhetően korán, a hajnali órákban teszi mindezt, hogy a katonai ellenőrzőpontok fennakadásai miatt ne késsen sokat a Palesztin Nemzeti Hatóság központjától különben nem messze, 25 kilométerre fekvő Jeruzsálembe menet.  

Az is nyilvánvaló, hogy az izraeli fél, ha érdekli a látszat, gondosan ügyel arra, hogy ne csak biztonsági szempontoknak eleget téve jelölje ki a tárgyalások helyszínét, hanem úgy is, hogy az az éjjel-nappal zajló telepépítések zajától is távol legyen.

De vajon érdekli-e? Izrael vasárnap újabb 1200 telep építéséről döntött Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben azt követően, hogy a múlt héten nyolcszáz egység építkezési kiírásait jelentette be elzárt területeken, vélhetően, hogy kisiklassa a „béketárgyalásokat,” még mielőtt azok elkezdődnek. És azt követően, hogy a telepépítéseket már jóformán valamennyi nemzetközi szervezet elítélte az utóbbi években és évtizedekben. Napi tucatnyi, heti száz, havi ezer új egység valósítja meg azt a forgatókönyvet, amely sem "két állam-", sem "két egyenrangú nemzet által alkotott állam-" sem pedig "megoldás" - legalább is nem a palesztinok számára.  

A nemzetközi jog értelmében törvénytelen telepek, Har Homa, Délkelet-Jeruzsálem. Kép: Tamara

Ha nem lenne világos, bár úgyis az: az izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu a tárgyalásokkal időt akar nyerni, hogy szép lassan, de biztosan megszerezze még a maradék palesztin földet is, egyszer s mindenkorra akadémikus, „ha … lett volna”-szerű történelmi kérdéssé téve az 1967-es határokat. 

Ha már itt tartunk: azon kívül, hogy Netanjahu kézzel foghatóan minden erejével azon munkálkodott a telepépítésekkel eddig is, hogy megtorpedózza a béketárgyalásokat, a bejelentett telepépítések tetejébe még be is jelentette, hogy Izrael kifejezetten elutasítja, hogy a Zöld Vonal [en] képezze a megbeszélések alapját. Felmerül tehát a kérdés: tulajdonképpen miről szólnak majd a holnap kezdődő egyeztetések?

Az csak bohózat, a világ közvéleménye előtti gag, hogy a bejelentésekkel karöltve 26 palesztin foglyot azért elengednek: a legtöbb közülük - például Szemír Husszein Murtadzsí egy, Abdulwahháb an-Natsa pedig három hónap múlva – eleve rövidesen szabadulna és Izrael elleni támadásokban közvetlenül nem vettek részt (tehát nem „hardcore” foglyok, ahogy az izraeli szlengben azokat hívják), arról nem is beszélve, hogy a John Kerry amerikai külügyminiszterrel megbeszélteknek ellentmondva végül Gázába deportálják majd őket.

Az 1995-ben palesztin iránytás alá került Bethlehem látképe. 

Fontos kitérni arra, hogy maguk az izraeli tisztviselők és elemzők illették a legkeményebb bírálatokkal a telepépítéseknek a tárgyalások felújítása előtti folytatódását, nem palesztin, vagy arab tisztviselők. Utóbbiak részéről dr. Szá’ib ’Aríkát főtárgyaló megjegyezte, hogy a palesztinok türelme véges, kollégája, dr. Mohamed Istajja az izraeli lépést annak bizonyítékaként értékelte, hogy az izraeli szándék komolytalan. Az, hogy az izraeli kormány pénzügyminiszter, Lapid kedvezőtlennek nevezte a telepépítésről szóló tervet, lehet, hogy nem egyéb, mint a jó rendőr/politikus szerepe a rossz rendőr Netanjahu mellett, ám Barak Ravid író felszólította az izraeli kormányfőt, hogy hagyjon fel „ósdi taktikáival” és a tervről úgy vélekedett, hogy az „egy lépés előre, három hátra.” A Meretz párt élén álló Zehava Gal-on szerint az nem egyéb, mint „célzott erőfeszítés a béketárgyalások megakadályozására, amely a jogállamiság iránti megvetésről árulkodik.”  

Lehet, hogy a telepépítések folytatódása és a béketárgyalások csak első hallásra egy oximoron: a palesztinok holnap elmennek Jeruzsálembe, hátha ezúttal valami mégis más lesz.    

A Beitar ellenőrzőpont melletti tájékoztatás értelmében "átjárás csak izraeliek számára." Kép: Dudy Tzfati