HTML

Glob-al-Goritmus

Friss topikok

  • Bicepsz Elek: Az USA demokraciat akart csak nem tetszik, ha nem arra szavaznak, akit o akar(egy iraki SZDSZ-re).... (2014.12.10. 11:34) Síita Szaddám?
  • szakor: Arrafelé nem ritka az ilyesfajta megoldás. 150 éve Palesztinában is csak hírmondóban vagy átutazób... (2014.07.31. 13:48) Egy civilizáció elpusztítása
  • Publius Decius Mus: Jó ötlet lenne, de a ballib most egymásnak fog esni. Erre van igény. (2014.04.08. 22:01) 3T, 3K és a „ballib-paradoxon”
  • Tuvalu: Lausanne 1923-as. Az 1920-as az Sevres volt. Amit felülírtak Lausanne-ban. Az persze lehet hogy a ... (2014.04.02. 13:28) Hogyan tovább Törökország?
  • tatyko: Szomorú, hogy egy hozzánk ennyire közel fekvő, történelmében is számtalan helyen kapcsolódó ország... (2014.02.14. 10:40) Boszniai állóvíz és a körök

Címkék

Abdelaziz Bouteflika (1) ACLU (1) Afganisztán (1) Afrika (1) al-Kaida (3) alapvető jogok (3) alapvető szabadságjogok (1) Aleppó (1) Algéria (3) Ali Abdullah Száleh (1) alkotmány (1) állampolgárság (1) Al Azhar (1) Al Jazeera (1) Amerikai Egyesült Államok (3) anarchia (1) Ankara (1) arab (8) Arab-Öböl (1) Arab Liga (1) arab tavasz (5) arab világ (5) Arab világ (1) asszír (1) átmenet (1) Ausztrália (1) Azerbajdzsán (1) Bahrein (2) banglades (1) Barack Obama (2) Bassár el-Aszad (4) Beitar Jerusalem (1) béke (1) Békés Márton (1) béketárgyalások (1) béketerv (1) Belfast (1) Benjamin Netanjahu (2) Big Brother (1) Biztonsági Tanács (1) blokád (1) Böcskei Balázs (1) Bosznia (1) Bouazizi (2) Breivik (1) Budapest (2) buddhista (1) burma (1) Burma (1) CERD (1) CIA (1) Címkék (4) Ciszjordánia (1) civilizáció (1) CSR (1) dákoromán kontinuitás elmélete (1) Damaszkusz (1) Dél-Amerika (1) Délkelet-Ázsia (1) Demokrácia (1) demokrácia (10) Depo-Provera (1) diktatúra (2) diplomácia (1) diszkrimináció (2) Doha (1) drónok (1) ECOWAS (1) Edward Snowden (1) éghajlatváltozás (1) Egyesült Államok (3) egyiptom (1) Egyiptom (5) elnökválasztás (2) előítéletek (1) El Général (1) embercsempészet (1) emberi jog (2) emberi jogok (7) ENSZ (6) Erdély (1) Erdogan (1) Észak-Afrika (1) Észak-Írország (1) Etiópia (1) EU (1) Eurábia (1) Európa (1) évforduló (1) Facebook (1) fajgyűlölet (2) Fatah (1) fejlődés (1) Fekete Szeptember (1) felvonulás (1) Fethullah gülen (1) fidesz (1) filozófia (1) Florida (1) fogamzásgátlás (1) Földközi-tenger (1) forradalom (3) fotó (1) francis fukuyama (1) Francois Hollande (1) FSA (1) fundamentalizmus (1) Gázai övezet (1) gazdaság (4) gazdasági növekedés (1) genocídium (1) George W. Bush (1) Gettysburg (1) globalizmus (1) Gyűlölet (1) Haaretz (1) Habermas (1) háború (1) háborús bűnök (1) hacker (1) hajószerencsétlenség (1) halálbüntetés (1) Hamász (1) Harlem Shake (1) harmadik világ (1) határon túli magyarság (1) határozat (1) hátrányos megkülönböztetés (1) helyhatósági vállasztások (1) himnusz (1) holokauszt (1) Hugo Chávez (1) humanitárisu katasztrófa (1) Huntington (1) HVG (2) illegális bevándorlás (1) illúzió (1) IRA (1) Irak (5) iraki háború (1) Irán (3) irodalom (1) ISIS (1) Iszlám (2) iszlám (5) iszlamisták (1) iszlamizmus (6) iszlamofóbia (2) iszlámvita (3) iszlám vita (1) Isztambul (2) Isztanbul (1) IT (1) Iványi (1) Iványi Márton (16) Izrael (8) J. F. Kennedy (1) Jemen (2) Jeruzsálem (1) Jobbegynes (1) jobbik (1) jog (3) jogosítvány (1) John Kerry (2) Jordánia (1) Jugoszlávia (1) Junta (1) jylland posten (1) Kaddafi (1) Kairouan (1) káosz (1) karikatúrák (1) Karthágó (1) Katar (1) katasztrófa (1) katolikus (1) kereszténység (2) kettős állampolgárság (1) Khamenei (1) Ki! (1) kiadatás (1) Kiotói jegyzőkönyv (1) királyság (1) klímaváltozás (1) Korán (1) környezetvédelem (3) Koszovó (1) Közel-Kelet (3) közélet (6) közösségi média (3) Krugovi (1) kultúra (3) Kurdisztán (1) kurdok (1) Kuvait (2) Lampedusa (1) lappok (1) Latin-Amerika (1) légicsapás (1) lehallgatás (1) Libanon (2) Líbia (3) lmp (1) lusztráció (1) Magyarország (2) magyar nyelv (1) Mahmúd Abbász (1) Mali (2) Málta (1) mandátumterület (1) Marokkó (2) Márton (1) Mediterráneum (1) mém (1) menedékjog (1) menekültek (2) menekültügy (1) mészárlás (1) Mitt Romney (1) Mohamed Murszí (1) Montesquieu (1) mszp (1) Muhammad Murszí (1) műholdas csatornák (1) München (1) muszlim (2) muszlimok (1) Muszlim Testvérek (2) Muszlim Testvériség (2) myanmar (1) nacionalizmus (1) nagyvállalatok (1) NATO (1) nemnövekedés (1) nemzetiségi ellentétek (1) nemzetközi (1) nemzetközi jog (8) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) népirtás (2) Netanjahu (1) New York (1) női vezetés (1) nőjogok (1) Norvégia (1) NSA-botrány (1) Núrí al-Malikí (1) nyelvtörvény (1) NYPD (1) Obama (1) Öböl menti Együttműködési Tanács (1) Öböl Menti Együttműködési Tanács (1) oknyomozó újságírás (1) olaj (2) Olaszország (1) Olimpia (1) öntözés (1) Örményország (1) Oroszország (2) országgyűlési választások 2014 (1) Orwell (1) Oszmán Birodalom (1) Palesztina (6) Palesztin Nemzeti hatóság (1) Párizs (1) pedofília (1) peoples climate march (1) PKK (1) polgárháború (4) polgári házasság (1) politika (19) protestáns (1) radikálisok (1) Ramallah (1) rasszizmus (3) Rátkai Eszter (1) Recep Tayip Erdogan (1) Recep Tayyip Erdogan (3) Rendszerváltás (1) repüléstilalmi zóna (1) Rizana Nafeek (1) Rohani (1) rohingja (2) Románia (2) sajtószabadság (1) sam bacile (1) Sandy (1) saría (2) Sbeitla (1) schengen (1) Seres László (1) síita (2) Sousse (1) south park (1) Spanyolország (1) stabilitás (1) Svédország (1) Syriana (1) szabadságjogok (1) szabad piacok (1) Szabad Szíriai Hadsereg (1) Szaladdin (1) szalafita (3) Szaúd-Arábia (5) szekularizáció (1) szén-dioxod-kibocsátás (1) Szilvia királyné (1) Szíria (9) Szlovákia (1) szocializmus (1) szocio-gazdasági darwinizmus (1) szólásszabadság (3) szólás szabadsága (1) szolidaritás (1) szunnita (2) tagadás (1) Tahrír tér (1) Taksim (1) társadalom (1) technológia (2) technológiai fejlődés (1) telepek (2) telepépítések (1) terrorizmus (4) thaiföld (1) theo van gogh (1) Törökország (8) történelem (2) tóta w. árpád (1) tuareg (1) Tunézia (3) tunézia (1) tüntetés (1) tüntetések (1) turizmus (1) túszejtés (1) Tuzla (1) Twitter (1) UDF (1) UNFCCC (1) UNHCR (1) uránium (1) választás (1) válság (1) Vargas Llosa (1) vendégmunkás (1) Venezuela (1) VI. Mohamed (1) világtörténelem (1) világvége (1) víz (1) vízhiány (1) Vlagyimir Putyin (1) V for Vendetta (1) Wael Abbas (1) Woolwich (1) xenofóbia (1) Youtube (1) zavargások (1) Zöld Forradalom (1) Zubor Zalán (1) Címkefelhő

2013.09.30. 20:19 Glob-algoritmus

Himnuszba kódolt gyűlölködés

Néhány hete egy nemcsak fociról szóló világbajnoki selejtezőn meghallgathattuk Románia nemzeti himnuszát, amit teli torokból énekelt, zengett, üvöltött több tízezer ember a bukaresti nemzeti stadionban. Ez a himnusz történelmietlen, önmagán jóval túlmutat és úgy vélem, hogy amellett, hogy a román nép önazonosságát egyszerre határozza meg és képezi le, jelentős hányadának sovinizmusa is ez által és ebben él.

Jelen írás nem a 21. századi román nemzet egységének megkérdőjelezése. Megsérteni nemzeti mivoltában senkit meg nem kíván. Nem áll földrajzi-politikai tájegységekre támasztott igények ad absurdum expanziós törekvések szolgálatában. Nem próbálja relativizálni szélsőséges magyar megnyilvánulások felelősségét egy-egy történelmi helyzetben, hanem történészi perspektívákat kínál az országok közötti párbeszéd kiteljesedését akadályozó, elvakult és vakító, romániai nacionalista köd szerteoszlatásához.

Egy himnusz egyfajta sine qua non a nemzettudat és annak megnyilvánulási formáinak kontextusában. A kollektív emlékezet egy színtere, hasonlóan a történelemórákhoz, az állampolgári ismeretekhez, az oktatási rendszerhez, a nemzeti ünnepekhez, az évfordulókhoz, amelyek együttesen, a múlt elemeinek célzatos egymáshoz illesztése nyomán egy képzeletbeli univerzumot teremtenek. Mindez jóval azelőtt egységes egésszé áll össze, mielőtt az egyén ezt az építményt kritikus szemmel vizsgálgatni kezdené. Egy himnusz egyebek mellett ennél fogva alapja egyének és emberi közösségek világnézetének is, tehát megérdemel egy alaposabb vizsgálatot Románia kontextusában is. 

National_Anthem_of_Romania_(page_3).pngÉbredj román, ébredj halotti álmodból,
Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!
Most, vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!

Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus.

Nézzétek ti dicső árnyak: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk "Élet szabadon, vagy halál!"

Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön.

Vizsgáljuk meg közelebbről az idézett versszakokat. Az őket átitató, belőlük kirajzolódó mítoszok láncolatának dekonstruáláshoz kíván jelen írás támpontokat adni.

Nem vagyok hivatásos történész, ugyanakkor sokat foglalkoztam eredetmítoszokkal és különféle őstörténetekkel.

Az időszak, amelyben a fenti nemzeti himnusz zenéje és szövege létrejött (1848), a „népek tavasza” néven ismert Európában. Ez a periódus egy olyan nemzetalkotási folyamatot hozott el öreg kontinensünkön, amely az etnikumra alapozó identitás gondolatát a tömegek számára jelenvalóvá teszi, s „a múltra és jövőre vonatkoztatva úgy jeleníti meg, mintha természetes közösséget alkotnának” – írja Étienne Balibar (Balibar, 1996. 96).

A nemzetiségi ébredés, vagyis a kulturális önazonosság prioritásainak, nyelvezetének eltolódásai és módosulásai akár saját történelmünkből is nyilvánvalóak. Az 1823-ban, szatmárcsekei magányában szerzett „Őseinket felhozád/ Kárpát szent bércére, / Általad nyert szép hazát / Bendegúznak vére / S merre zúgnak habjai / Tiszának, Dunának, / Árpád hős magzatjai / Felvirágozának…” verssorok megjelenítik Kölcsey Ferenc látomását a Honfoglalás időszakáról.

Az Európa-szerte kibontakozó nemzeti mozgalmak hőskölteményei, nemzeti imádságai kinyilatkoztatásszerűen kezdték szerkeszteni emberi közösségek emlékezetét, kollektív tudatát és világnézetét. A múltat kutatók képzeletének, téves következtetéseinek segítségével hívtak életre olyan fiktív folytonosságokat, mint a Julius Caesar idejében Róma ellen küzdő gallok és a mai franciák, a rómaiak és az olaszok, az ókori görögök és az általuk benépesített vidék kései lakosai, a cheruskok és a németek, a kelta icenus törzs és az angolok, a sumérok és az újtörökök, a főníciaiak és a máltaiak vagy épp a libanoniak, stb. közöttieket (Geary, 2002. 7). Kritikátlanul kezdték el magukba szívni nemzedékek a dicső ősök romantikus örökségének ópiumát, olyan nemzetek hosszú-hosszú múltjára tekintve büszkén vissza, amelyek talán soha nem is léteztek. 

Ahogy a Deșteaptă-te, române! [en] román népe, amelyet barbár zsarnokok „halotti álomba süllyesztettek", sem létezik, mint egységes nép. Fikció, hiszen kizárólag meglehetősen képlékeny, modernitás előtti emberi közösségeket takarhatna, mivel azok a nyelvi és kulturális struktúrák, amelyeket egy ilyen csoport magáénak vallott, soha nem voltak olyan erősek, amint azt a kései történészek (vagy nacionalista költők és természetesen politikusok!) feltételezik – véli Shlomo Sand. A hivatalrendszer működtetése hozta őket létre, királyságok, vagy hercegségek - vagy írásunk szövegkörnyezetében az 1877-es egyesülésükig fejedelemségek – égisze alatt, fokozatosan egybeolvasztva az „alkultúrákat.” Sand definíciója szerint a „nép” tehát olyan társadalmi csoport, amely egy meghatározott területen él, rendelkezik a közös normarendszernek és a szekuláris kulturális gyakorlatnak (nyelvhasználat, ételek, öltözködés, zene, stb.) legalább a körvonalaival. E nyelvi és néprajzi jellegzetességek, amelyek megelőzik a nemzetállamok létrejöttét, nem szilárdultak meg, s nem voltak sem alapvetőek, sem egyértelműek ahhoz, hogy az egyéb csoportoktól való megkülönböztetést igazolják. Valójában éppen az államközi kapcsolatok és konfliktusok története az, amely számos esetben meghatározta a „népeket” elválasztó határokat. (Sand, 2009. 63.)

Turnu_Severin_Drobeta.jpgMit mesélnek a kövek? Traianus hídja Drobetában. Kép: Denis Barthel

A népek, lakosok, bennszülöttek, törzsek és vallásos közösségek nem nemzetek, még ha gyakran így is beszélnek róluk. Kulturális elemként kulcsfontosságúak voltak az új nemzeti identitások kialakulásához, azonban nem rendelkeznek azokkal a döntő jellegzetességekkel, amelyeket a modernitás teljessége, mint egy ragadozó, karmai között cipel. (Sand, 2009. 65.)

Benedict Anderson Imagined Communities című könyvében úgy határozza meg a nemzet fogalmát, mint egy olyan elképzelt politikai közösséget, amelyet belülről fakadóan körülhatároltnak és önállónak gondolnak. Minden közösség, amely nagyobb, mint egy törzs vagy falu, elképzelt lehet csupán, mert tagjai között nincs közvetlen kapcsolat, ilyenek voltak az újkor előtti nagy vallási közösségek is. De a premodern társadalmaktól eltérően a nemzetnek új, korábban ismeretlen eszközei vannak arra, hogy biztosítsa az emberek kötődését az elképzelt közösséghez (Anderson, 1983. 6), nem is akármilyenek.

Anderson szerint a nyomtatás tizenötödik századi feltalálása azért tekinthető mérföldkőnek a nemzettudat göröngyös útján, mert a „nyomdakapitalizmust” követően, a szent nyelv és a tömegek által használt hétköznapi beszélt nyelv nagy múltra visszatekintő szétválasztása lassan megszűnt. Az európai királyságok hivatali nyelve szintén a nyomtatásnak köszönhetően terjedt el, megteremtve a későbbi nemzeti nyelvek kialakításának alapjait, amelyeket ma ismerünk. Az ipari forradalomnak - amelyet Irving Fang a „harmadik információs forradalomnak” nevezett - a nyomtatásra gyakorolt jótékony hatása révén pedig lassan megjelent a tömegtársadalom és a nacionalizmus (Fang, 1997. 46). Emlékeztetőül: az első román nyelvű írásos nyelvi emlék 1521-ből való: ez Neacșu levele Campulungból a brassói bíróhoz, az első nyomtatott román nyelvű könyv, Deacon Coresi kátéja pedig 1559-ből származik. Anderson szerint tehát a regény és az újság volt az első kommunikációs eszköz, amely segített meghatározni a formálódó nemzeti határokat. Évszázadokkal az „egységes” román nép „barbár zsarnokok” általi, vélt „elnyomatásának” kezdetét követően.

Ernest Gellner Nations and Nationalism című munkájában pedig arra világít rá, hogy a termelési folyamat fejlett megosztását, tehát a kapitalizmus korai szakaszát megelőzően nem beszélhettünk megszilárdult nemzetekről. A termelési folyamat fejlődése, a horizontális és vertikális munkaerő-áramlás, majd az alapfokú oktatás általánossá tétele és a műveltség terjedése voltak azok a tényezők, amelyek megszüntették a magaskultúra elszigeteltségét és létrehozták azt a politikai jelenséget, amelyet nemzetként ismerünk. (Gellner, 2009. 18)

Anderson és Gellner nyomán hangsúlyoznunk kell tehát, hogy csakis a hagyományos földművelő társadalmat meghaladó, a munkamegosztás magas fokára jutott, a társadalmi mozgást és a gyors információcserét lehetővé tevő világban alakultak ki azok a feltételek, amelyek nyelvi és kulturális egységhez vezettek. Ebben identitás és öntudat immár nem csak egy szűk elit vagy bizonyos csoportok kiváltsága, ahogy ez a múltban volt, hanem a termelést végző tömegek gondolkodásában is többnyire jelen van.

Invasions_of_the_Roman_Empire_1.pngNépvándorlás 100 és 500 között. Kép: MapMaster

Gellner radikális gondolatmenetében továbbmegy, és azt írja: „a nacionalizmus hívja életre a nemzetet, és nem fordítva.” Eric Hobsbawm a német történész nyomdokain szintén figyelmeztet, hogy a nemzeteket lényegében felülről teremtik. (Hobsbawm, 1992. 10-11.)

Ennek a folyamatnak a kiteljesítésében hárul szerep az értelmiségre. Ők állították össze az első szótárakat, regényeket, verseket írtak az elképzelt nemzetről, felvázolták a szülőföld határait is. Mélabús tájképeket festettek a nemzet földjéről, népmeséket költöttek, hatalmas erejű hősöket találtak ki, s az ősi néphagyományt egységes egésszé szőtték. Egymáshoz nem kapcsolódó, különböző politikai egységek történelmét egységes, összefüggő, egymásra következő narratívába olvasztották, amely egyesítette a teret és az időt, s így egy hosszú, ősi időkben gyökerező nemzeti történelem bontakozott ki.Legtöbbjük nem egy új nemzet születésénél segítkező bábának látta magát, hanem egy alvó nemzet leszármazottjának, akinek feladata, hogy népét hosszú álmából felébressze. (Sand, 2008. 109 - 110).

„Ébredj román, ébredj halotti álmodból…” A román nemzettudat vonatkozásában a szellem azon szobrászai, akik a nemzet képét saját elképzeléseik szerint, ugyanakkor leginkább koruk kifinomult elvárásaihoz igazítva kifaragták, az Erdélyi Iskola (Școala Ardeleană) tagjai voltak.

E mozgalom tagjai voltak az elsők, akik történelmi és nyelvészeti érveket állítottak a románok római eredetének az igazolására. Elméletük szerint a rómaiak elpusztították a dákokat, így a román nép kizárólag a rómaiak leszármazottja. “…Szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet / Csaták győztesét, egy nevet: Traianus.”

A leszármazás értékesebbé tette az új identitást, s minél távolabbra tudták visszavezetni a múltat, annál végtelenebbnek tűnt a jövő. Nem véletlen tehát, hogy minden értelmiségi foglalkozás közül a legnacionalistább a történészé.  

Az erdélyi iskola a történelmi mítoszok életre hívása mellett jelentős hatást gyakorolt a román kultúra fejlődésére, nem csak Erdélyben, hanem Havasalföldön és Moldvában is, hozzájárulva a román nemzeti öntudat kialakulásához. Az erdélyi iskola alakította ki a jelenlegi latinbetűs román ábécét, amely felváltotta a 10. század óta használt cirill betűs írást. Ők jelentették meg 1825-ben Budán az első négynyelvű román szótárt. Az iskola további jelentős szerepe a román nyelv megújításában a francia és olasz neologizmusok meghonosítása volt. Ők fogalmazták a II. Lipót császárnak benyújtott Supplex libellus Valachorum néven ismert petíciókat, amelyben létszámarányos képviseletet kértek a román népnek.

Az új tanok lelkes híveit nem zavarta a Frankenstein szörnyének mintájára különböző eredetű részekből összefabrikált nemzet. Az ősök ismerete elengedhetetlen volt, és egyes esetekben az utódok elszántan igyekezték meghatározni, akár etnikai-biológiai metaforákkal is, az átöröklött biológiai mag tulajdonságait: „…Hogy még folyik a római vér ereidben...”

Kolozsvar_Roman_Iskola_szoborcsoport.JPGAz ún. Erdélyi Iskola szoborcsoportja Kolozsvárott. Kép: Istvánka

Raymond Aron francia gondolkodó veti fel a kérdést, hogy vajon a rasszizmus nem a szegények sznobizmusa-e? Ez a gondolat nemcsak az újkori tömegek jól ismert szellemi állapotát rögzíti, hanem rámutat a „vérségi kötelék” elméletének történelmi gyökereire is, amely meghatározó volt az egyes nemzeti csoportok határainak meghúzásában: a „kék vér”, amely az arisztokraták szimbolikus tőkéje volt évszázadokon át, helyett az ősire, a közösre tevődött a hangsúly (Aron, 1969, 90).     

Most pedig álljunk meg a Dracula-történethez hasonlóan részben tényeket, részben fiktív elemeket tartalmazó história néhány állomásánál, az eddigiek során lefektetett állítások fényében, távirati stílusban.

Tudunk-e folytonosan lakott településekről? Ha a latin nyelvű kontinuitás bizonyítékaként tekintünk is olyan statikus tárgyi leletekre, mint a Biertani adomány, és az intenzív népvándorlás okozta vizigót, gepida, hun és avar jelenlét ellenére is elfogadjuk egyes letelepedett (Pop, 1999. 36-37.) hatalmi központok létét, vajon azok egységes népet, nemzetet feltételeznek? Aligha.

Mint arról már szó volt, az újkort megelőző időszakban a világ lakosságának döntő többsége írástudatlan földműves volt, egy a mindenkori államigazgatási központok nyelvéhez annál közelebbi dialektust beszélve, minél közelebb éltek azokhoz. 

Tehát legfeljebb egy, a romanizált dákok leszármazottjának tekinthető elitről beszélhetünk, amelyhez a nép a (kora) középkori hatalmi berendezkedési minták alapján feudális értelemben kötődött, ám sok közös vonás bennük nemigen lehetett, még nyelvileg sem, hiszen az alá-, fölérendeltségi viszonyok fenntartásában érdekelt kiválasztottak, kiváltságosak kevéssé vehettek tudomást az alacsonyabb társadalmi csoport közgondolkodásáról, ad absurdum törekvéseiről. A „román” politikai elit az adminisztratív elitkultúrába soha nem akarhatta a kérdéses időszakban (és jóval utána sem) beolvasztani az egész „népet” (i.e. a szélesebb tömegeket), nem volt szüksége a „nép” részvételére s az e folyamat előmozdításához szükséges technológiai, szervezeti és az információáramláshoz szükséges eszközökkel sem rendelkezett.

De vajon mennyire tekinthetjük egységes „politikai nemzetnek” azt az elitet, amely olyan erős kulturális és lingvisztikai befolyások alatt állt, hogy a Wikipedia-n listázott, 41 középkori tisztsége és titulusa közül mindösszesen 9 latin eredetű etimológiailag, döntő többségük szláv (pl. Boier/Bojár), görög/bizánci (pl. Condicar/Kódik), germán (Pârgar/Bürger) és magyar (Pârcălab/Porkoláb), hogy az úgynevezett fanarióta időszak 41 tisztségéről, amelyek két (!) kivételtől eltekintve etimológiailag mind türk eredetűek, ne is beszéljünk?       

Colonia_Dacica_Sarmizegetusa_2011_-_Amphitheater-3.jpgRómai amfiteátrum a néhai Ulpia Traiana Sarmizegetusában. Kép: Codrinb

Olyan, az alap- és középfokú tanulmányokból ismert emlékképek, mint a Budai Nagy Antal, Tordai Edictum, csak meggyőzik az elfogulatlan szemlélőt arról, hogy egységes nemzetekről nem beszélhetünk, nemhogy a Honfoglalás időszakában, de jóval azután sem. Mert mit mondanak nekünk ezek az emlékképek?

Nem kell Karl Marx hívének lennünk, sem a világtörténelem vezérfonalának az osztályharcok sorozatát tekintenünk ahhoz, hogy belássuk: az 1437-es Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés ténylegesen társadalmi osztályok konfliktusának eredménye volt, az e nyomán keletkezett ún. kolozsmonostori egyezményt erdélyi rendek kötötték, névlegesen az Erdélyt fenyegető oszmán és mongol veszéllyel szemben, ám ténylegesen a parasztok ellen irányultan. Magát az etnolingvisztikai jelentéssel bíró ’român’ melléknevet a 17. századig felváltva használták a ’jobbágy’ jelentésű ’rumân’ szóval még a román történetírás szerint is (Brezeanu, 1999. 229-246).

Fontos kitérni arra, hogy a dalban románként azonosított István vajda (Ștefan cel Mare, 1433 – 1504) a Havasalföldtől évszázadokon át erőteljesen különálló Moldvai fejedelemség élén állt. Sand a nemzet jellegzetességeként említi azt, hogy az „rendelkezik közös területtel, s tagjai úgy érzik, és ennek hangot is adnak, hogy e földnek kizárólagos birtokosai.” (Sand, 2008. 75) Márpedig Moldva és Havasalföld csak 1862-ben egyesült.

A szabad vallásgyakorlás elemeit tartalmazó, annak egyik első európai garanciájának tekintett 1568-as Tordai Edictum a római katolikus, a protestáns és az unitárius felekezetekről rendelkezik, nem nemzetekről. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a görögkeleti ortodox közösség vallási jogait figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy az ő jelenlétük is vitathatatlan a térségben. „…Hisz a had keresztény…”

A 17. századi Erdélyben Székely Mózes (1553 – 1603) és a himnuszban szintén szereplő Vitéz Mihály (románul: Mihai Viteazul, 1558 – 1604) fejedelmek szövevényes életútja arra mutat rá, hogy nem nemzetiségi törekvések, hanem geopolitikai érdekek, személyes ambíciók és erőviszonyok határozták meg a korabeli gondolkodást, hiszen az erdélyi rendek, a havasalföldi vajdák és a székely székek követői egymás oldalán harcoltak hol a Habsburg császár, hol az oszmán szultán, majd egymás ellen ebben az időszakban, teljesen kaotikus körülmények közepette.

A Hóra-féle lázadás (1784) volt Erdélyben az első nyíltan nemzetiségi alapú felkelés, amelyet vélhetően egyszerre inspirált a rendi alapú diszkrimináció és a fentebb ismertetett, új ideológiai tanok. 

1848, amikor a jelen írás szempontjából vizsgált himnusz is született, már „felébredt,” öntudatos nemzeteket lát – akik nemegyszer egymás ellen is fordultak, és szembenállásuk alapjai gyakran azóta is érvényben vannak.

Következtetésem szerint tehát ennek az etnikum- és vallásközpontú himnusznak a magyarok és más „barbár zsarnokok” által is kollektíven, körülhatárolható nemzetként elnyomott román népe nemcsak kettős fikció, hanem közösségeket hátrányosan megkülönböztető szemlélet alapja is, amely az iskolában kezdődik a dákoromán kontinuitással. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy más himnuszok, például a francia Marseillaise („…Qu’un sang impur / Abreuve nos sillons!”) és a brit God save the Queen („Scatter her enemies / And make them fall:”) is hordoz ellenségeskedő, sőt, akár kíméletlenül erőszakos mondanivalót is, tehát ez nem román kulturális sajátosság. Ugyanakkor e két ének nem a szomszédok ellen irányul, míg a sajátos, gyakran diplomáciai pengeváltásokkal kísért magyar-román államközi viszony kontextusában az Ébredj fel, ó, román! dal szövege elgondolkodtató. E himnusz soraitól véleményem és tapasztalataim szerint az egy emberként üvöltött „ki a magyarokkal az országból” rigmusok, az 1918-as táblák és egyéb sovén megnyilvánulások elválaszthatatlanok, ezért azokat nemcsak történelmietlennek, hanem az együttélést ellehetetlenítő interpretációi miatt szerencsétlennek is tekintem.   

Szerző: Iványi Márton


Benedict Anderson, „Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism”, London: Verso, 1991

Raymond Aron, „Les Disullisiones du progrès: Essai sur la dialectique de la modernité”, Paris: Calmann-Lévy, 1969.

Étienne Balibar, „The nation Form: History and Ideology”, in Race, Nation, Class, Étienne Balibar and Immanuel Wallerstein, London: Verso, 1991. 96.

Stelian Brezeanu, „Romanitatea Orientală în Evul Mediu”, Bukarest: Editura All Educational, 1999.

Irving Fang, „A History of Mass Communication: Six Information Revolutions”, Boston: Focal Press, 1997.

Patrick J. Geary, „The Myth of Nations: The Medieval Origins of Europe”, Princeton: Princeton University Press, 2002.  

Ernest Gellner, „A nemzetek és a nacionalizmus”, Budapest: Napvilág Kiadó, 2009.

Eric Hobsbawm, Nations and Nationalism since 1780”, Cambridge: Cambridge University Press, 1992.

Ioan-Aurel Pop, „Romanians and Romania: A Brief History”, Boulder, 1999.

Shlomo Sand, „Comment fut inventé le peuple juif”, Paris: Fayard, 2008.

http://en.wikipedia.org/wiki/Historical_Romanian_ranks_and_titles

 

 

54 komment

Címkék: közélet történelem nacionalizmus himnusz Románia Iványi Márton dákoromán kontinuitás elmélete


A bejegyzés trackback címe:

http://globalgoritmus.blog.hu/api/trackback/id/tr165542024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

beengedő vilma (törölt) · www.liverpoolfc.com 2013.10.01. 12:30:55

jó kis cikk, köszi.

az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy majdnem az egész ráillesztehtő a magyarságra is....

room_101 2013.10.01. 12:35:38

@beengedő vilma:
Ahol nem jut elég kenyér, azt rá kell valakire lőcsölni, különben bukik a helyi elit. A tudjukkik mellett meg a szomszéd is mindíg kéznél van.

Glob-algoritmus 2013.10.01. 12:42:37

@beengedő vilma:

Pontosan, az általam hivatkozott történészek (Sand, Anderson, Gellner) nézőpontjából és tézisei alapján a nyomdakapitalizmusig ill. a termelői folyamatok megjelenéséig a nemzetek MINDEGYIKE (így a magyar is) pusztán egy elképzelt, pre-modern közösség, amelynek jelentős hányada írástudatlan és nemigen foglalkozik (nemlétező) össztársadalmi célokkal, ennél fogva értelmetlen más "nemzeteken" 9. századi (!) vélt vagy valós sérelmeket számon kérni. Csakhogy a románok az elemi oktatásuktól kezdve ezt tanulják, ebben nőnek fel és bár többségük azért talán szocializációja során elvonatkoztat, mindez meghatározza szélsőségeseik erkölcseit és tetteit is.

Vincenzo90 2013.10.01. 13:06:14

@beengedő vilma: Ezek szerint te igen gyér történelmi ismeretekkel rendelkezel, és nem ismered a magyar és román állami politika közti különbségeket, nem tapasztalod a következményeit, nem látod az átlag magyart és átlag románt. Nézd csak meg a himnuszaink közti különbséget! Ez megy minden más téren is.

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.01. 13:16:51

@Vincenzo90:
Igen, kikérjünk magunknak, hogy csak úgy összehasonlítgassák a románt meg a magyart!!!!!!!!!!

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2013.10.01. 13:19:55

Hogy mikre hivatkoznak a román himnuszban....!

Bezzeg a miénkben Bendegúzra...

Gyingizik 2013.10.01. 13:37:13

Vannak benne érdekes gondolatok, mindazonáltal a nemzet fogalom nem a XIX. században alakult ki. Ez egy neoliberális téveszme, arra szolgál, hogy a nemzeti érzést kifigurázzák. Nemzetek több ezer éve léteznek (japánok, kínaiak zsidók, görögök, örmények stb.). Van akinek sikerül megtartania ezt az értéket és vannak akiket elsodor a történelem, keverednek, beolvadnak, eltűnnek. Színtiszta hazugság, hogy csak a vezér (király, fejedelem) személye kötötte össze a soknemzetiségű feudális államokat. Ha így lett volna, miért akart volna Bocskai István erdélyi fejedelem magyar (nemzetiségű) királyt a majdan török alól felszabaduló Magyar Királyság élén? Miért nevezték úgy a középkorban ezt az államalakulatot, hogy Magyar Királyság? (U.ez Francia Királyság pl. de még lehetne sorolni). Mert a nemzetek (népek) korábban is léteztek, a XIX. századi mozgalmak valóban csak felnagyították - öncélú nacionál-sovinizmussá is persze - ezt a már létező jelenséget. Miért írja a Biblia az 1800 éves Jelenések könyvében, hogy a végítélet napján nem csak az egyes ember hanem a népek, nemzetek is meg lesznek méretve, ha ez a fogalom csak a XIX. században alakult ki?
Tehát a cikkben említett Gellner-nek nincs igaza. Bármi is a románok múltja (rómaiakon röhögök), de a XIII. századtól nagyon is nemzet, akik kiállnak az érdekeiért, 1-2 éven belül megszerzik Moldávia román részét is.

yafet 2013.10.01. 13:39:59

Az amúgy sem csekély frusztrációjukra az ilyen himnusz csak olaj a tűzre.
Ezek után nem csodálom, ha végigüvöltik a magyar himnuszt.....

Külön tetszik:
"Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,"

Mintsem átálljanak hozzájuk, ha már lőtávolon belül vannak? :)

nod20 2013.10.01. 14:01:39

@Gyingizik: ez butaság több szinten is. Gellernek sok hibája volt, de ebben igaza volt, ahogy a történészek nagy többsége ezen a téren egyet értett vele.

Gyingizik 2013.10.01. 14:14:31

@nod20: És mi a véleményed a példáimról? (Japán, görög, zsidó, kínai, örmény stb. több ezer évesek, spanyol, francia több száz) Ezek a népek, nemzetek nem léteztek a XIX. század előtt? Bocskai mire mondta, hogy Magyar Királyságnak magyar királya legyen? Kit érdekel hogy miben értenek egyet a történészek, minden tudományterületről lehet említeni manipulatív marhaságokat, amelyekről ordít, hogy nem igaz. Nem a nemzet eszménye született meg a XIX. században hanem csak a nemzetállamé.

ds3 2013.10.01. 14:25:41

@Gyingizik: Nemzetek, népek már valóban évezredek óta léteznek, de ezt ne keved össze a nemzetállamokkal.

Az általad felhozott példák is ezt igazolják: Franciaországban is több nemzet élt egymás mellett, "franciák" mellett oxitánok, bretonok, baszkok, stb. A Spanyolok ugyan csak nem egységes nép, nem véletlen, hogy a spanyol nyelvet ők castellano-nak hívják. A görökök eredetileg nyelvükben is különböző 4 nép voltak, városállamok laza szövetségében. A kínaiak ugyancsak nem léteznek, csak innen nézve: náluk van a Han nemzet és egy csomó másik, akik legalább annyira különböznek tőlük, mint a baszkok a spanyoloktól.
Magyarország lakosságának csupán 40-45%-a volt magyar Mária Terézia uralkodását követően. A kuruc-labanc konfliktus alapvetően református-katolikus vallásháború volt, nem a magyar-német ellentétről szólt. Bocskai idején pedig alapvetően két alternatíva volt, a korábban két részre szakadt ország akkori vezetői. Vagyis a magyar király vagy a Habsburg császár, vagy az erdélyi fejedelem lesz. Szerinted Bocskai miért akarta, hogy a király magyar legyen?

irovagyok 2013.10.01. 14:32:49

Kedves Barátaim,

Ugye nem felejtitek el, hogy az EKB* elv bármilyen kontextusban működik.

Ha azt nézzük, a virtuálisan összetákolt román nemzet működik, és a 19. század végétől egészen máig sikertörténetet írt- területi, lélekszámbeli és befolyásbeli gyarapodásban, akkor illene egy kicsit magunkba szállnunk.

Észre kell vennünk, hogy a legátlátszóbb mese is jó, ha szinte mindenki azonosulni tud vele.

Ezzel szemben Tisza István 19-re lapot húzott, és visszafelé dörrent el a fegyver, hát istenem. A török időket idéző területi, népességbeli és befolyásbeli csökkenést élünk meg, és meggyőződésem, hogy nem tartunk a mélypontnál.

Szóval, bocskorban, háromszorakkora területen, vagy csizmában, de kilátszó seggel. Hm?

(*)EKB=erősebb kutya baszik

Gyingizik 2013.10.01. 14:33:36

@ds3: Igen én is így gondolom, de a cikkíró említett "etnikumra alapozó identitás gondolatát", amelyet 1848-ra datál. Holott ez a gondolkodás korábban is létezett, különben nem lett volna mit felnagyítani, hiszen a semmiből nem lesz valami. És ebben tévedett Gellner sztem.

fists 2013.10.01. 14:59:02

@beengedő vilma: miért is? támaszd már alá kérlek, de legalább olyan pontosan mint a cikk írója. előre is köszi.

fists 2013.10.01. 15:04:09

@irovagyok: úgy gondolod? úgy gondolod, hogy románnak lenni jobb ma európában? jobb róluk az általános európai közvélekedés? hát javaslom, hogy kicsit olvass utána a témának. :) ha románia sikertörténet, inkább maradok sikertelen magyar.

Glob-algoritmus 2013.10.01. 15:35:51

@Gyingizik: Kedves Gyingizik, valójában egyről beszélünk. A Balibart idéző mondatomban a képzeletbeli hangsúly "a tömegek számára-n" van, nem a jelenség újdonságán, így talán világosabb. Én (más szerzőkkel ellentétben) a magam részéről nem állítom, hogy a szóban forgó premodern közösségeknek ne lett volna etnikai komponensük - kritikus példái egy részét tkp. el is fogadom - ám ezek nem abban a formában és minőségben voltak jelen, ahogy azt a nacionalista mozgalmak ábrázolni és elhitetni kívánták. Ezen közösségek "esszenciáján" a közösségek egy szűk részét kitevő politikai, majd kulturális elitet (Gramsci) érthetünk, amelyet dinasztikus érdekek, vagy személyes ambíciók vezéreltek, gyakran "népeik" ellenében is. Újszövetségi példájára ószövetségi ellenpéldát hoznék (vagyis még a világ sokáig "legősibb népnek" tartott zsidóság egységét is meg lehet kérdőjelezni, így tesz Shlomo Sand is, ajánlom figyelmébe teljes művét, a cikk végi 'bibliográfiából') :

A 12 törzs időnként gyenge, perszonalizált kötelékei (Bírák 20), államuk kettészakadása (Királyok I. könyve, 11:29-35 ) majd a két utódállam közötti konfliktusok - ahogy különben Moldva és Havasalföld viszonya sem volt mindig felhőtlen - mind az andersoni/gellneri tézist látszanak igazolni. 1862-től azonban a románok nemzeti érdekérvényesítése megdöbbentően eredményes volt - gyakran mások kárára.

irovagyok 2013.10.01. 16:02:34

@fists: Ne legyenek illúzióid, tőlünk 500 kilométerre már majdnem mindegy, hogy honnan jöttél, prosztó K-európai vagy....

Egyébként, csak halkan jegyzem meg, egy művelt európainak egy román simán villoghat Bancusi-val, Tristan Tzara-val, vagy Ionesco-val, értik, tudják, hogy kik ők. Mi kiket mutatunk be a 20- századból, akik át tudták törni a nemzetközi köztudatot magyarként? Talán egyedül Szent-Györgyi Albertet és Puskást merném mondani, de jellemző, hogy nem művészek.

A fenti művészek közül kettő ráadásul eljátszotta, hogy svájci, de ugyanolyan fogcsattogtató nácik maradtak, mint a román értelmiség nagy többsége :)

Fenntartom az állításomat, hogy a 20. századot a románok nagyon jól vették, és nem állnak annyira rosszul, hogy a 21-et is jól húzzák be, nézd, mennyire fogy a magyarság Erdélyben... stb, stb.

A török uralom 150 évig tartott, és mi itt elbalfaszkodtunk majdnem 100-at. A következő 50 évben, hogy látod, meg tudja fordítani nemzetünk a sorsát?

És gondolj a holland nemesi felkelésre, akik egyszerűen koldusoknak hívták magukat. Kivívták a függetlenségüket.

Még mindig fenntartod, hogy a bocskorosok nem menőbbek a csizmásoknál?
:D

irovagyok 2013.10.01. 16:05:25

@fists: Bocsi, Brancusi,
Illetve még az, hogy kifelejtettem Mircea Eliade-t.
Ő is külföldön élt, és nagyon befolyásolta az európai közgondolkodást.
Természetesen megveszekedett román náci volt ő is :)

DominoFX 2013.10.01. 16:51:03

@irovagyok: Re "egy művelt európainak egy román simán villoghat Bancusi-val, Tristan Tzara-val, vagy Ionesco-val, értik, tudják, hogy kik ők. Mi kiket mutatunk be a 20- századból, akik át tudták törni a nemzetközi köztudatot magyarként? Talán egyedül Szent-Györgyi Albertet és Puskást merném mondani, de jellemző, hogy nem művészek."

Bartók, Kodály, Márai Sándor.
Rubik Ernő. Robert Capa. George Cukor.
Neumann János, Teller Ede, Lugosi Béla.
Csak amik eszembe jutottak hirtelen.

irovagyok 2013.10.01. 16:56:05

@DominoFX:
Köszönöm!
Bartók, Kodály zenészek, aktívan nem politizáltak.
Márai sem tudott annyira aktívan belekapcsolódni az európai politikai közéletbe, mint pl. Eliade.
Neumann, Teller, Lugosi Amerikába mentek, megint- szerintem- nem voltak akkora hatással az európai közgondolkodásra mint Eliade (Neumann ráadásul von Neumannak hívatta magát...)
Capa, Cukor menők voltak, de csak a műveiken keresztül, megint csak nem voltak befolyásosak...

ÉS, nem voltak veszettül nácik, mármint olyan értelemben, hogy tűzön-vizen keresztül tolják pl. Trianon revízióját.
Ismétlem, szerintem :)

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.10.01. 16:56:28

Nem látok semmi különösen gyűlölködőt a román himnuszban. Teljesen normális himnusz. A - sok esetben kitalált - dicső múlt éljenzése pedig szinte minden népre jellemző.

no_successful2 2013.10.01. 18:59:25

Hát, igen. Tipikus, a magyarságot sújtó betegségre utaló tünet.

A posztra mindössze ennyi komment jött össze.
Bezzeg, ha valami jó kis Orbán takarodjozás, vagy komcsizás lett volna, már kb. a 200-adik kommentnél tartanánk, sűrű anyázásokkal tarkítva.
Ezért tartunk ott, ahol tartunk, (100 év alatt az ország megharmadolva,) és a Románok meg azért tartanak ott ahol tartanak, mert pl. van egy ilyen himnuszuk. Faszságokra épül ? Nem mindegy az eredményt tekintve ? Kialakítottak egy "nemzetet", amely vérségileg legalább annyira tarka mint a miénk, de akik kvára büszkék, és kvára nacionalisták. A "nemzet" az újkor találmánya, aminek a szabadalmát a mai napig nem vettük meg. Voltak ugyan fellángolások, (1848-49) vagy a 2 világháború között) de alapjában valahol bárányok (talán inkább birkák) lettünk a farkasok között.

A nevem Senki 2013.10.01. 19:02:29

A provokatív cím miatt elolvastam ezt a hosszú posztot. Agyilag gyarapodtam, meglepő, hogy ilyen, színvonalas, valóban (általam) értelmes (-nak ítélt) írások is megjelenhetnek itt. Iványi Márton nem tudom ki vagy, de köszönöm!

no_successful2 2013.10.01. 19:06:53

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:

"Nem látok semmi különösen gyűlölködőt a román himnuszban. Teljesen normális himnusz. A - sok esetben kitalált - dicső múlt éljenzése pedig szinte minden népre jellemző. "

És a sumér magyar elméletről mi a véleményed ? Baromság ugye ? Osztom a véleményed.
De míg azt bőszen fikázzátok, és magyar betegségnek nevezitek, ilyenkor simán elnézitek a többi népnek, hogy emlegeti a nemlétező múltját.

Az amatőr hagyományörző · http://gasztropusztitas.blogspot.com/ 2013.10.01. 19:08:26

@yafet: "...Mintsem átálljanak hozzájuk, ha már lőtávolon belül vannak? :)..."Hát átállni ,azt mindig nagyon tudtak és a megfelelő időben....;na és a hosszú kéz ,a lenyúlás művészete , a dolgok magukévá tétele , finoman szólva az utóbbi idők igen előnyös és jövedelmező praktikái , erkölcsi gátlások nélkül !

no_successful2 2013.10.01. 19:12:39

Hány román Nóbeldíjasról tudtok ?

Válsz: (Csak hogy megtakarítsam nektek a körmölést) A magyar nóbeldíjasok nagy része zsidó származású volt.

Az én következő kérdésem: Hány román zsidó származású Nóbeldíjasról tudtok ?

Köszönöm.

A nevem Senki 2013.10.01. 19:13:37

Ezt a cikket kerestem:

Románia hatvan év alatt hatszor árulta el szövetségeseit. Átlagban minden tíz évben egyszer.

George Jonas, kanadai író szerint, ha lehet az egyes nemzetek erényeiről beszélni, úgymint a németek lelkiismeretes munka etikájáról, akkor lehet azok jellembeli hibáiról is beszélni. Jonas, negatív példaként, a világ összes államai közül, Romániának a szövetségesei iránti megbízhatatlan magatartását említi.

1. Románia a Balkán háborúk idején elárulta elsődleges szövetségesét Bulgáriát, és ezért jutalmul háromezer négyzetmérföld területet szerzett meg a maga számára volt szövetségesétől, Bulgáriától.

2. Semmibe vette az Osztrák Magyar Monarchiával kötött semlegességi szerződést, és amikor úgy ítélte meg, hogy a Szövetséges hatalmaknak nagyobb esélye van a győzelemhez, titkos szerződést kötött az Antant hatalmakkal, és 1916 – ban megtámadta Magyarországot.

3. Megszegte az Antant hatalmakkal kötött szövetséget és békét kötött a Központi hatalmakkal (Bukarestben).

4. Megszegte a bukaresti békét és a Monarchia összeomlása után megtámadta Magyarországot.

5. Elárulta a Szövetséges hatalmakat, és Hitler oldalára állt, amikor annak csillaga felmenőben volt. Ezért, 1940-ben visszaadta Észak-Erdélyt Magyarországnak.

6. Amikor Hitler vesztésre állt, Románia elárulta a Tengely hatalmakat, átállt a Szövetségesekhez és ezért jutalmul ismét megkapta Erdélyt.

Jonas szerint, Romániának ez a kétszínűsége páratlan az országok történetében.

nemorino 2013.10.01. 19:14:11

@Gyingizik: A szerző nem tagadja az etnikum 19. század előtti létezését, hanem az identitás megteremtésében játszott szerepét tekinti kisebbnek. A nemzetállami eszmény megszületése előtt az ember rendi vagy vallási hovatartozása fontosabb volt az etnikumánál. A középkorban elsősorban a rendi hovatartozás volt a fontos, egy francia gróf egy angol gróffal több közösséget érzett, mint egy francia paraszttal. A reformáció után a vallásháborúk korában a felekezeti hovatartozás vált a legfontosabbá, hiszen a 16. században a francia király alattvalói vígan háborúztak egymással felekezeti különbözőségeik miatt. Ezután jött a nacionalizmus az emberek identitásának fő elemeként, angolok, franciák, magyarok stb. vagyunk, és csak ezután vagyunk katolikusok, reformátusok, illetve nemesek vagy közrendűek. Jelenleg a nyugati világban a vallási és a rangbéli kérdések identitásformáló ereje a minimumra csökkent, a nacionalizmusé szintén visszaszorulóban. Én úgy látom, hogy az emberek elsősorban a fogyasztásuk alapján rendeződnek csoportokba. Suzukis, bmw-s stb. elég csak kimondani ezeket és máris látja maga előtt a figurát az ember. Ez egy fordított dolog a középkorhoz képest, amikor az ember társadalmi helyzete határozta meg a fogyasztását. Egy paraszt akkor sem vehetett kardot, ha ki tudta volna fizetni, egy polgár akkor sem öltözhetett úgy mint egy nemes, ha megengedhette volna magának. Most viszont a fogyasztás határozza meg a társadalmi helyzetet, ha az ember Zegna öltönyt húz, más csoportba kerül, mintha kínai fehér pólót hordana bermudagatyával.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.10.01. 19:34:33

@no_successful2:

A sumér elmélet teljesen alaptalan.

A dákoromán elmélet pedig egy hipotézis, mely valószínűleg nem igaz. Viszont a román himnusz rómaiakra hivatkozik, márpedig kapcsolat nyilván van a románok és a rómaiak között, csak valószínűleg ez nem több nyelvi kapcsolatnál: a román a latin egyik folytatása.

no_successful2 2013.10.01. 19:37:46

A posztíróval abban nem értek egyet, hogy a nemzet fogalmát törölni kell, mint értelmetlen fogalmat.
Én inkább azt mondanám, hogy a nemzet fogalmából törölni kell a vérségi kapcsolatra utaló tartalmat ergo a rasszizmust.
A nemzet fogalma, igenis létezik a kollektív tudatban. Az emberek egyfajta kultúrális, nyelvi közösséget értenek ez alatt.
Nagyon meg lennék lepve, ha a románok nagy része úgy gondolná, hogy az ő ereikben "római" vér csorog. Az azonban bizonyos, hogy Romániában, de Szlovákiában, vagy Szerbiában sem tud megkapaszkodni olyan politikai erő, mely ne határozná meg magát nacionalistaként (Az hogy bal jobb, teljesen mindegy).
Míg ez ránk egyáltalán nem jellemző (hozzáteszem gyorsan sajnálatos módon, mert ez kihat a határainkon kívül rekedt magyarság jövőjére is.)
A mai magyar bal és liberális oldal, kifejezetten negligálja, nem csak a nacionalizmust, hanem még a nemzeti politizálást is.
Mintha ez a nemzet nem lett volna a (történelmi léptékkel) közelmúltban szétszakítva, és nem szenvedné ennek minden hátrányát.
Miért sírunk a Romániai és szlovákiai magyarságért, és miért nem a Horvátországban élőkért?
Mert Horvátországban akkor sem szól rájuk senki, ha esküvőn, vagy lakodalomban kibontják a magyar zászlót (tudok ilyenről).
Míg Romániában Bozgoroznak, Szlovákiában meg anyáznak, ha Kassára magyarul kérsz vonatjegyet.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.10.01. 19:41:23

@no_successful2:

Három romániai születésű Nobel-díjas van, közülük az egyik német nemzetiségű, a másik zsidó nemzetiségű, a harmadik meg román nemzetiségű.

no_successful2 2013.10.01. 19:47:29

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:

Abban a formában ahogy a románok elképzelik, igenis nem létezik a múltjuk.
A Vlachok a balkánon ellatinosodott valószínű illír eredetű nép. Kisebb közösségük, még az Isztriai !!! félszigeten is él. A latin nyelv egészen a 12. századig elterjedt volt a balkánon.
Erdélyben a latin nyelvi folytonosság a köznyelvben nem bizonyonyítható. Asszem a 13. sz-ban jelennek meg az első Vlach nevek a birtoklevelekben.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.10.01. 19:50:08

@no_successful2:

A lényeg: a román a latin egyik utóda. Ez mindenképpen kapcsolat Rómával.

no_successful2 2013.10.01. 19:51:59

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:

Hmm. A közelmúltban volt egy a román sajtóban terjedő hisztéria, hogy nekik miért nincs nóbel díjasuk ?
Pedig én a Románokat nem úgy ismerem, hogy ne magukénak tartanának egy Nóbel-díjast még akkor is, ha szín Német létére egyszer véletlenül átrepült géppel Románia felett.

no_successful2 2013.10.01. 19:59:28

Románia, latin nyelvű ország, de a Bizánci kultúrkör hordozója, annak minden jegyével együtt.
Olvasd el A nevem Senki kommentjét.

no_successful2 2013.10.01. 21:05:12

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:

"Pedig megnézhették volna a román Wikipédiában is akár.."

Szerintem az verte ki náluk a biztit, a sokkoló magyar fölény

no_successful2 2013.10.01. 21:20:28

Woody Allen filmje jut eszembe, amikor hangyát játszott, a pszichológusnak arról panaszkodott, hogy úgy érzi ő csak egy a sok millió hangya között, a pszichológus meg azzal vigasztalta, nagyszerű. Egy lépést sikerült megtenni az önmegismerés felé (vagy valami hasonló)
Én is azt mondom, nagyszerű, a románságnak sikerült egy nagy lépést tenni az önmegismerés felé.
(Két béke, (?) egy irodalmi nobel) nagy dobás.

Gyingizik 2013.10.01. 23:39:11

@nemorino: Igen, megválaszolta, kibontotta a Balibar-idézetet. Viszont. Ha igaz az Ön elmélete, akkor a honfoglalás után miért különültek el a kabar törzsek a magyar törzsektől? Külön (nemesi) vezetővel (horka). Miért nem akartak kapcsolatba lépni a japánok semmilyen "külsős", nem japánnal a XIX. századig? Tekintet nélkül nemesi vagy közrendű származására. Csak lappang itt valami paradoxon az okfejtésben, az emberiség történelme nem csak az európai középkorból áll.

fists 2013.10.02. 10:49:22

@Hátrányos helyzetű kaviár: Hát ki nem engedi, hogy álmaid siker-országában telepedj le :) ? Hajrá. Jártál már egyáltalán Romániában te szegénylegény? :)

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.10.02. 11:14:23

@fists: Ott születtem, aranyoskám :). Pár éve a nagybetűs Nyugaton élek. Rommagyarként látom, hogyan ítélik meg a magyarokat és a románokat. A románokat tekintve, lassan lecsengett a "minden-román-cigány" szemlélet, viszont a magyarok tekintetében a kifelé kommumikált EU ellenesség, a "pattog-a-bolha" effektust hozta magával. Tudod, ez sokkal rosszabb, mint a szimpla utálat, mert ez nevetségessé tesz.

fists 2013.10.02. 11:51:40

Jaaa, hogy te ultraasszimilált nyallerként túlkompenzálsz az új kenyéradó gazdáidnak, ezért gyalázod egy kicsit a saját fajtádat...!!! Viszel egy kis libsibolsi szempontot ebbe a témába is, mely szerint mindenkinek igaza lehet kerek e világon, csak a magyaroknak nem. :) Értem, már a görcsölésed. :) Te itt nem a témához szólsz hozzá, hanem frázisokat pufogtatsz. Veled nem foglalkozom, bocs.

fists 2013.10.02. 11:52:19

@Hátrányos helyzetű kaviár: Jaaa, hogy te ultraasszimilált nyallerként túlkompenzálsz az új kenyéradó gazdáidnak, ezért gyalázod egy kicsit a saját fajtádat...!!! Viszel egy kis libsibolsi szempontot ebbe a témába is, mely szerint mindenkinek igaza lehet kerek e világon, csak a magyaroknak nem. :) Értem, már a görcsölésed. :) Te itt nem a témához szólsz hozzá, hanem frázisokat pufogtatsz. Veled nem foglalkozom, bocs.

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.10.02. 12:36:49

@fists: Jézusom, de hülye vagy! :DDDD Ha valaki nem veled ért egyet, az rögtön libsi-bolsi-zsidó, mi? Ha azt írtam volna, hogy sosem voltam Romániában, akkor mi lennék? Hazaáruló?
Ja, nekem nincs gazdám. Tudom, neked, akinek egész életében volt, hihetetlen dolog ez. Deal with it! :P

nemorino 2013.10.02. 20:09:26

@Gyingizik: "az emberiség történelme nem csak az európai középkorból áll."
Csakhogy a történelem nem az abszolút törvények, az egyetemes igazságok tudománya, hanem a konkrét jelenségeket tanulmányozza. Magyarország és Románia európai államok, gyakran abban a hitben szeretnénk ringatni magunkat, hogy nyugati kultúrájú államok, ezért nem érzem hibásnak, hogy a nyugat-európai társadalomfejlődés kategóriáit próbáljuk velük kapcsolatban konkrét események tekintetében értelmezni.

Japán rossz példa, hiszen elszigetelt országról van szó, ami ráadásul a 19. század közepéig nagyon áttételesen volt kapcsolatban a nyugati kultúrával.

A kabar példával az a helyzet, hogy a a kabar törzsek is külön-külön törzsterületet vettek birtokba, nem pedig egy etnikailag egységes területet. Ebből is látszik, hogy a törzsi elithez fűződő személyes függés fontosabb volt az etnikai összetartozásnál. Amikor Magyarország a törzsi-nemzetiségi igazgatás helyett a területi alapú igazgatásra áttért (Szent István vármegyéi) a törzsi kapcsolatok gyorsan felbomlottak és csak a településneveken keresztül azonosíthetó egy-egy törzsterület.

Vagy nézzük a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. Mindenféle etnikai problémáktól mentesen 360 évig Lengyelországhoz tartoztak, majd gond nélkül visszaintegrálódtak Magyarországba. A 19. században ez nem történhetett volna meg, hiszen a befogadó ország asszimilálni igyekezett volna, az etnikum meg ellenállt volna.

És itt jutunk el a kérdéshez, miért van az, hogy bizonyos etnikumok a magyar történelem során teljesen asszimilálódtak, míg mások fél évezreden keresztül is megmaradtak. Az én válaszom az, hogy azok őrizték meg az etnikumukat, akik ezáltal egyedi társadalmi helyzetbe kerültek. Például a szepességi vagy erdélyi szász városok polgársága, akik nem kerültek be a vármegyerendszer fennhatósága alá, hanem autonómiát élveztek. Vagy az oláhok, akik a vándorló pásztorkodó életmód miatt szintén speciális helyzetbe kerültek, még csak tizedet sem fizettek, hanem saját adójuk volt, a juhötvened. Ehhez kapcsolódik egy másik fontos tényező, a görögkeleti vallás. Azok a románok, akik a 18. században letrejött görögkatolikus egyházhoz tartoztak, erős asszimilációt mutatnak, míg az ortodoxok esetében ez nem figyelhető meg.

Érdekes kérdések ezek és jó el lehet filozofálgatni rajta, van egy rakás szakirodalma is. Érdemes még megnézni, hogy miért olvadt egy államba Kasztília, León, Aragónia és Granada, és miért maradt külön Portugália. Nem volt portugál nemzet, még a név is görög eredetű, csak azt jelenti, hogy szép kikötő (porto kalli). Ezzel egy időben miért sikerült Franciaországnak, ennek az etnikailag sokszínű országnak nemzetállammá válnia, ellentétben miért esett szét a burgundiai hercegek szintén széttagolt és etnikailag sokszínű állama - ami a százéves háború idején gazdagabb, sőt időnként erősebb is volt a Francia királyságnál. Merész Károly herceg 1473-ban még III. Frigyest is kényszeríteni akarta, hogy királlyá koronázza őt, a császár úgy szökött ki éjszaka Trier városából, hogy már a ceremónia előkészületei folytak. A spanyol nemzet megszületett, a burgund nemzet nem.

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.10.03. 00:06:06

Mna, gyerekek, én mindenkinek azt ajánlom, hogy hallgassa meg a román és a magyar himnuszt.
A román himnusz életigenlő, amolyan "ide-nekem-az -oroszlánt-is".
A magyartól meg jön, hogy felkössem magam egy borongós őszi vagy télutói napon. Függetlenül a szövegtől, csak a ritmust, a hangulatot kell(ene) figyelni, amit közvetítenek.
Mna, nagyjából ez a különbség.
Azon meg kár vitatkozni, hogy melyik nép jött ki jobban a XX. századból. Egyértelműen a román. És a XXI.-i startot is jobban vette, dacára, hogy később csatlakozott az EU-hoz.

Hátrányos helyzetű kaviár 2013.10.03. 00:44:59

@no_successful2: Románia nem latin nyelvű ország. Sokkal nagyobb a nyelvi diverzitás Romániában, mint Magyarországon.
Maradjunk csak a román-magyar nyelvi párosnál. Romániában minimum 7 megyében intézheted hivatalosan is a dolgaidat magyarul. Nem hivatalosan meg többen, de ezt hagyjuk. Magyarországon, meg még a magyart sem értik a hivatalokban. Mna, de jobb is, ha hagyjuk. A magyarországi társadalomnál kevés kirekesztőbb, és kevésbé elfogadóbb van...

Gyingizik 2013.10.03. 08:08:07

@nemorino: Valóban érdekes téma. Én csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy az etnikai alapú állam, az etnikai alapon történő közösségszervezés nem a XIX. század találmánya. A blogíró megerősített abban hogy ő sem így gondolja. Csupán azért érdekel a téma mert a közelmúltban (jobboldali) történész ismerősöm is bizonygatta, hogy a nemzetek a XIX. században jöttek létre. Ez globalista manipuláció eredménye, az etnikai közösség értékeinek aláásása, az egyén gyökértelenné tétele, globalista massza létrehozása céljából. A hszekben is olvasható, hogy a történészek között ebben "konszenzus" van, hogy Gellnernek igaza volt. Itt tehát a felsőoktatásban történt egy hamis tematizáció, amit könnyen meg lehet cáfolni.
A középkorban valóban a hűbéri lánc volt az egyik legfontosabb szervező erő, DE nem zárja ki, hogy az emberek az etnikai közösséget tartották elsődlegesnek, vagy legalább olyan fontosnak. Pl. miért küldi ki IV. Béla Julianus barátot hogy keresse meg a keleti magyarokat? Akik ugye 1240-ben nem tartoztak a feudális, keresztény magyar királyság hűbéri rendszerébe. Ha nem volt etnikai közösségszervező erő, akkor hogyan merült fel egyáltalán hogy meg kell keresni a keleti magyarokat? Vagy ott vannak a kínaiak akik nem is nemzet hanem több ezer éves civilizáció etnikai kuturális alapon. Több nyelvjárása van, de egy nyelv, antropológiailag is van a kis kínainak többféle változata, a kínai civilizáció mégis több ezer éve etnikai alapú közösség. A mordvinok nem kommunikáltak külsőssel, kizárólag mordvinnal. Ha idegen tévedt a területükre kérdés nélkül megölték stb. A példákat hosszan lehetne sorolni, a cikkíró szavaival "a premodern közösségeknek volt etnikai komponensük". Románjaink elsődleges közösségszervező ereje is ez, és lám sikeresek: gyarapítják közösségüket szaporaságukkal, területeket kebeleznek be stb. Ha egy kitalált nemzeti múltból is lehet erőt meríteni, akkor mi is meríthetnénk a miénkből, ami viszont nem kitalált.