HTML

Glob-al-Goritmus

Friss topikok

  • Bicepsz Elek: Az USA demokraciat akart csak nem tetszik, ha nem arra szavaznak, akit o akar(egy iraki SZDSZ-re).... (2014.12.10. 11:34) Síita Szaddám?
  • szakor: Arrafelé nem ritka az ilyesfajta megoldás. 150 éve Palesztinában is csak hírmondóban vagy átutazób... (2014.07.31. 13:48) Egy civilizáció elpusztítása
  • Publius Decius Mus: Jó ötlet lenne, de a ballib most egymásnak fog esni. Erre van igény. (2014.04.08. 22:01) 3T, 3K és a „ballib-paradoxon”
  • Tuvalu: Lausanne 1923-as. Az 1920-as az Sevres volt. Amit felülírtak Lausanne-ban. Az persze lehet hogy a ... (2014.04.02. 13:28) Hogyan tovább Törökország?
  • tatyko: Szomorú, hogy egy hozzánk ennyire közel fekvő, történelmében is számtalan helyen kapcsolódó ország... (2014.02.14. 10:40) Boszniai állóvíz és a körök

Címkék

Abdelaziz Bouteflika (1) ACLU (1) Afganisztán (1) Afrika (1) al-Kaida (3) alapvető jogok (3) alapvető szabadságjogok (1) Aleppó (1) Algéria (3) Ali Abdullah Száleh (1) alkotmány (1) állampolgárság (1) Al Azhar (1) Al Jazeera (1) Amerikai Egyesült Államok (3) anarchia (1) Ankara (1) arab (8) Arab-Öböl (1) Arab Liga (1) arab tavasz (5) Arab világ (1) arab világ (5) asszír (1) átmenet (1) Ausztrália (1) Azerbajdzsán (1) Bahrein (2) banglades (1) Barack Obama (2) Bassár el-Aszad (4) Beitar Jerusalem (1) béke (1) Békés Márton (1) béketárgyalások (1) béketerv (1) Belfast (1) Benjamin Netanjahu (2) Big Brother (1) Biztonsági Tanács (1) blokád (1) Böcskei Balázs (1) Bosznia (1) Bouazizi (2) Breivik (1) Budapest (2) buddhista (1) Burma (1) burma (1) CERD (1) CIA (1) Címkék (4) Ciszjordánia (1) civilizáció (1) CSR (1) dákoromán kontinuitás elmélete (1) Damaszkusz (1) Dél-Amerika (1) Délkelet-Ázsia (1) Demokrácia (1) demokrácia (10) Depo-Provera (1) diktatúra (2) diplomácia (1) diszkrimináció (2) Doha (1) drónok (1) ECOWAS (1) Edward Snowden (1) éghajlatváltozás (1) Egyesült Államok (3) Egyiptom (5) egyiptom (1) elnökválasztás (2) előítéletek (1) El Général (1) embercsempészet (1) emberi jog (2) emberi jogok (7) ENSZ (6) Erdély (1) Erdogan (1) Észak-Afrika (1) Észak-Írország (1) Etiópia (1) EU (1) Eurábia (1) Európa (1) évforduló (1) Facebook (1) fajgyűlölet (2) Fatah (1) fejlődés (1) Fekete Szeptember (1) felvonulás (1) Fethullah gülen (1) fidesz (1) filozófia (1) Florida (1) fogamzásgátlás (1) Földközi-tenger (1) forradalom (3) fotó (1) francis fukuyama (1) Francois Hollande (1) FSA (1) fundamentalizmus (1) Gázai övezet (1) gazdaság (4) gazdasági növekedés (1) genocídium (1) George W. Bush (1) Gettysburg (1) globalizmus (1) Gyűlölet (1) Haaretz (1) Habermas (1) háború (1) háborús bűnök (1) hacker (1) hajószerencsétlenség (1) halálbüntetés (1) Hamász (1) Harlem Shake (1) harmadik világ (1) határon túli magyarság (1) határozat (1) hátrányos megkülönböztetés (1) helyhatósági vállasztások (1) himnusz (1) holokauszt (1) Hugo Chávez (1) humanitárisu katasztrófa (1) Huntington (1) HVG (2) illegális bevándorlás (1) illúzió (1) IRA (1) Irak (5) iraki háború (1) Irán (3) irodalom (1) ISIS (1) iszlám (5) Iszlám (2) iszlamisták (1) iszlamizmus (6) iszlamofóbia (2) iszlámvita (3) iszlám vita (1) Isztambul (2) Isztanbul (1) IT (1) Iványi (1) Iványi Márton (16) Izrael (8) J. F. Kennedy (1) Jemen (2) Jeruzsálem (1) Jobbegynes (1) jobbik (1) jog (3) jogosítvány (1) John Kerry (2) Jordánia (1) Jugoszlávia (1) Junta (1) jylland posten (1) Kaddafi (1) Kairouan (1) káosz (1) karikatúrák (1) Karthágó (1) Katar (1) katasztrófa (1) katolikus (1) kereszténység (2) kettős állampolgárság (1) Khamenei (1) Ki! (1) kiadatás (1) Kiotói jegyzőkönyv (1) királyság (1) klímaváltozás (1) Korán (1) környezetvédelem (3) Koszovó (1) Közel-Kelet (3) közélet (6) közösségi média (3) Krugovi (1) kultúra (3) Kurdisztán (1) kurdok (1) Kuvait (2) Lampedusa (1) lappok (1) Latin-Amerika (1) légicsapás (1) lehallgatás (1) Libanon (2) Líbia (3) lmp (1) lusztráció (1) Magyarország (2) magyar nyelv (1) Mahmúd Abbász (1) Mali (2) Málta (1) mandátumterület (1) Marokkó (2) Márton (1) Mediterráneum (1) mém (1) menedékjog (1) menekültek (2) menekültügy (1) mészárlás (1) Mitt Romney (1) Mohamed Murszí (1) Montesquieu (1) mszp (1) Muhammad Murszí (1) műholdas csatornák (1) München (1) muszlim (2) muszlimok (1) Muszlim Testvérek (2) Muszlim Testvériség (2) myanmar (1) nacionalizmus (1) nagyvállalatok (1) NATO (1) nemnövekedés (1) nemzetiségi ellentétek (1) nemzetközi (1) nemzetközi jog (8) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) népirtás (2) Netanjahu (1) New York (1) női vezetés (1) nőjogok (1) Norvégia (1) NSA-botrány (1) Núrí al-Malikí (1) nyelvtörvény (1) NYPD (1) Obama (1) Öböl Menti Együttműködési Tanács (1) Öböl menti Együttműködési Tanács (1) oknyomozó újságírás (1) olaj (2) Olaszország (1) Olimpia (1) öntözés (1) Örményország (1) Oroszország (2) országgyűlési választások 2014 (1) Orwell (1) Oszmán Birodalom (1) Palesztina (6) Palesztin Nemzeti hatóság (1) Párizs (1) pedofília (1) peoples climate march (1) PKK (1) polgárháború (4) polgári házasság (1) politika (19) protestáns (1) radikálisok (1) Ramallah (1) rasszizmus (3) Rátkai Eszter (1) Recep Tayip Erdogan (1) Recep Tayyip Erdogan (3) Rendszerváltás (1) repüléstilalmi zóna (1) Rizana Nafeek (1) Rohani (1) rohingja (2) Románia (2) sajtószabadság (1) sam bacile (1) Sandy (1) saría (2) Sbeitla (1) schengen (1) Seres László (1) síita (2) Sousse (1) south park (1) Spanyolország (1) stabilitás (1) Svédország (1) Syriana (1) szabadságjogok (1) szabad piacok (1) Szabad Szíriai Hadsereg (1) Szaladdin (1) szalafita (3) Szaúd-Arábia (5) szekularizáció (1) szén-dioxod-kibocsátás (1) Szilvia királyné (1) Szíria (9) Szlovákia (1) szocializmus (1) szocio-gazdasági darwinizmus (1) szólásszabadság (3) szólás szabadsága (1) szolidaritás (1) szunnita (2) tagadás (1) Tahrír tér (1) Taksim (1) társadalom (1) technológia (2) technológiai fejlődés (1) telepek (2) telepépítések (1) terrorizmus (4) thaiföld (1) theo van gogh (1) Törökország (8) történelem (2) tóta w. árpád (1) tuareg (1) tunézia (1) Tunézia (3) tüntetés (1) tüntetések (1) turizmus (1) túszejtés (1) Tuzla (1) Twitter (1) UDF (1) UNFCCC (1) UNHCR (1) uránium (1) választás (1) válság (1) Vargas Llosa (1) vendégmunkás (1) Venezuela (1) VI. Mohamed (1) világtörténelem (1) világvége (1) víz (1) vízhiány (1) Vlagyimir Putyin (1) V for Vendetta (1) Wael Abbas (1) Woolwich (1) xenofóbia (1) Youtube (1) zavargások (1) Zöld Forradalom (1) Zubor Zalán (1) Címkefelhő

2014.04.01. 08:57 Glob-algoritmus

Hogyan tovább Törökország?

A török helyhatósági választások előzményei és értékelése

Ahogy jóval túllép a puszta kisstílű belpolitikai sárdobálás keretein a törökországi korrupciós botrányként elhíresült belpolitikai eseménylavina, úgy az országban zajló idei helyhatósági választások is túllépnek azon a szinten, hogy azért versengenének több szinten a helyi képviselőjelöltek, ki épít majd több betonozott utat vagy újíttatja fel hamarabb a település csatornarendszerét.

Ahhoz, hogy megérthessük, milyen aktualitásokkal is szolgáltak a mostani választások és kronológiai sorrendben kívánjuk szemlélni az eseményeket, érdemes legalább októberig visszapörgetnünk az idő kerekét. Ekkor vált a közvélemény számára is egyértelművé ugyanis, hogy ami Erdogan és a Törökországban ma már kétes – és az események óta még kétesebb – hírű, ma Amerika Pennsylvania államában élő hitszónok, Fethullah Gülen mozgalma között zajlik, az jóval több pusztán eszmei vagy apróbb részletekben való nézeteltérésnél.

 

Ki is az a Fethullah Gülen? – Joviális öregúrból török Keresztapa

A törökországi eseményekkel kapcsolatban a konfliktusra többé-kevésbé – mint úgynevezett emigráns török prédikátorra és mozgalmára, amelyet Hizmetként is szoktak nevezni- ki is tér a legtöbb részletesebb híradás. Gülen egyébként saját magát az atatürki időkben börtönbüntetésre ítélt és oszmán török nyelven enciklopédiányi Korán-magyarázatot és egyéb iszlám vallási művet az életművében jegyző jeles tudós, Beddiüzzaman Szaíd Nurszi tanítványaként és követőjeként aposztrofálja, illetve írt maga is több vallási tárgyú művet, és épített ki az évtizedek során, és hozott létre egy átfogó török tanítási nyelvű nemzetközi iskolahálózatot.

A Szaíd Nurszi követőiből álló törökországi felekezettől azonban hamar levált a Gülen-féle mozgalom és tőlük eltérően egy, az evilági ügyek és a közéletben jóval érdekeltebb egyfajta civil mozgalomba csapott át, amely egyre több és egyre befolyásosabb támogatókat és tagokat gyűjtött magának, miközben az 1990-es évektől egyre jobb kapcsolatokat ápolt nemcsak törökországi, hanem amerikai befolyásos üzletemberekkel. Az egyik ilyen kapcsolat volt annak idején Abraham Foxman is, aki a világszerte ismert Rágalmazásellenes Liga (ADL- Anti Defamation League) elnöke volt, ő kérte Gülentől a „Tolerancia az iszlámban” című könyv megírását és angol nyelven való kiadását. A szervezet retorikájában gyakorta megjelent innentől kezdve a „vallások közti párbeszéd” című vonal, amiben viszont már korántsem támogatta mindenki teljes vállszélességgel, még vallásosabb muszlim körökben sem. Folytatódott ellenben a mozgalom befolyásának növekedése, ami Gülen Amerikába való kiköltözése után sem hagyott alább éppen ellenkezőleg: rendőrségi, ügyészségi, politikai körökben és a médiában egész felépített birodalommal rendelkezett és rendelkezik részben ma is, hatalmát jól szemlélteti, hogy a Time magazin tavaly a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta be.

TÖRÖK1.jpgA helyhatósági választások eredménye körzetenként: kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (narancs), ellenzéki Köztársaság Néppárt (kék) és Nemzeti Cselekvés Pártja (piros)  

 

Terhessé váló szövetség és tisztogatás állami szinten

A 2002-ben a török újkori történelem egy meglehetősen sötét korszaka után hatalomra kerülő Erdogan a kezdetektől egészen a közelmúltig jó viszonyt ápolt Gülennel és embereivel, igaz ami igaz, a korábbiakhoz hasonlóan egy katonai puccs veszélyét magában hordozó időszakban szüksége is volt megfelelő szövetségesekre a hadsereg hagyományos bázisát jelentő szekuláris-kemalista rétegen kívül. A jelek szerint viszont meglehetősen későn eszmélhettek rá török kormánykörökben, hogy nem mindenki az „ ő emberük”, aki vallásos: sokan beszélnek egy jelentésről, amelyben már egyenesen a Hizmet embereinek az állam gépezetébe való beszivárgására és az ezzel járó nemzetbiztonsági kockázatra figyelmeztette Erdogant Hakan Fidan, a török titkosszolgálat első embere, aki egyébként a miniszterelnök első számú bizalmasaként került kinevezésre korábban.

Jelentés valóban volt-e vagy a jelenség felismerése indíthatta-e a lavinát, lényegében majdnem mindegy: tavaly októberben egy döntéssel kimondta a török kormány, hogy meg kell szűnnie az ún.”dershanéknak”, azaz privát egyetemi előkészítő iskoláknak, amik annyiban kötődnek Gülenhez, hogy 80%-uk egyrészt a szervezet érdekeltségébe tartozik, így fontos anyagi bázisául szolgál az egész szervezetnek. Másrészt azért is volt nagy vérveszteség, mert az a jól bejáratott hálózat egyfajta előrostálóként szolgált a legtehetségesebb diákok kiválasztására, akiket ösztöndíjjal és más módszerekkel a saját egyetemekre majd azt követően az államigazgatástól a rendvédelmi szervezetektől a médián át a legváltozatosabb helyekre orientálhatott a vallási tartalmon igencsak túllépett Hizmet.

Nem hagyhatjuk tehát említés nélkül a Törökországban történő eseményeket kapcsán a Gülen-szál fontosságát, annál is inkább nem, mert a közelmúlt vélt vagy valós lehallgatási, szex-és hangfelvétel montázs botrányai kapcsán a török kormány sem minden alap nélkül nevezte meg a „párhuzamos entitást”, mint a kényes ügyek mögött álló tettest. A korrupciós botrányban érintett, a letartóztatásokat elrendelő ügyészek leváltásáról való cikkezés indokolt, azonban csak úgy, ha a dolgokat teljes egészükben vizsgáljuk: a kormány álláspontja szerint legalábbis külső utasításra cselekedtek az ügyészek, akiket Gülen emberének tartanak.

Az, hogy a két fél érveiből és a részletekből pontosan mi és hogyan történt nyilván nem irreleváns és az idő valószínűleg meg is adja majd a választ, az viszont tény, hogy a kormány ellen történő és bizonyára nem véletlenszerűen időzített akció több szempontból is megbosszulta magát. Állami szinten még március elsején nyilvánította nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek a Gülenéket a legfőbb rendvédelmi szervek, a titkosszolgálatok és a legfelsőbb állami vezetők által alkotott nemzetbizonsági bizottság (MGK- Milli Güvenlik Kurulu). Erre pedig valószűleg nyomós oka is volt, a később nyilvánosságra hozott ügyészségi akták tanúsága szerint a török közélet gyakorlatilag teljes krémjét hallgatták le rendszeres jelleggel a Hizmet emberei. Ezt nem is túl sokkal rá követte az a Youtube-os hangfelvétel, amelyen egy kétségtelenül Erdoganéhoz hasonlító hangon megszólaló felvételen a miniszterelnök arról győzné meg fiát, Bilált, hogy a letartóztatások miatt jobb lenne a lakásában található egymilliárd dollárnyi készpénzmennyiség megfelelő helyre való helyezéséről gondoskodnia, ugyanakkor szintén telefonon arra is figyelmezteti: közben figyeljen oda, hogy telefonon ne beszéljenek erről a testvérével…

A pontot az i-re az a Youtube-videó tette fel, amelyen a külügyminiszter, Ahmet Davutoglu és a titkosszolgálat vezetője, Hakan Fidan más magas rangú miniszterekkel egy nemzetbiztonsági ülésen vitatták meg egy esetleges török beavatkozás lehetőségét Szíriában, ezt követően blokkolták az ismert videómegosztó oldalt országszerte, fel volt adva tehát a lecke a választások előtt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a köztudottan érzékeny és hirtelen haragú ember hírében álló Erdogant a közelmúltban többek között a Twitteren és a Youtube-on terjesztett anyagokon keresztül hozták hírbe a Törökország-szerte ismert televíziós bemondónő és exmodell Defne Samyelivel folytatott állítólagos viszonyáról.

 

török2.jpg

Fethullah Gülen állítólag éppen azok házainak lángba borulásáért kér átkot, akik "rágalomhadjáratot" indítottak ellene

Mindegy kivel, csak Erdogan ellen

Ahogy a cikk elején utaltam rá, a helyhatósági választások előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a játszma tétje több lesz annál, hogy ki hasít ki nagyobb szeletet magának a politikai tortából. Igazából a tavalyi Taksim-téri zavargások során is nyilvánvaló volt, hogy a történetben nem a szegény természetvédő tüntetők pár megsajnált facsemetéjéről volt szó, hanem Erdogan hatalmának megingatása és kormányának elhiteltelenítése volt a cél a zavargások során, amelyeknek résztvevőit német „civil” szervezetek is előszeretettel támogatták meg.

A Hizmet a mostani helyhatósági választások előtt is igyekezett mindent elkövetni, hogy hívei és a nem-hívek közül minél többen ne a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelöltjeire szavazzanak. A felekezet közvetlen érdekeltségébe tartozó Zaman című napilap weboldalán egy rövid ideig a legfőbb ellenzéki párt, a szekuláris-szocialista Köztársasági Néppárt (CHP) reklámjai jelentek meg, noha maga Gülen hivatalosan nem ismerte el a vádakat, miszerint az ellenzékiekre való voksolásra buzdítana. 

 

Választás – üzenet a kárörvendőknek

A jelek szerint azonban nem volt túl sikeres a hadjárat; noha a világsajtó egy jelentős része temette Erdoganékat és a párt összeomlásáról beszélt, a tegnapi szavazáson tulajdonképpen ennek ellenkezője történt. Míg a kormánypárt jelöltjei országos szinten a szavazatok több mint 45 %-át megszerezve tartoltak, addig a legfőbb ellenzéki párt a CHP 27.88%-ot, a nemzeti radikális MHP (Nemzeti Mozgalmi Párt) 15.2%, a kurd nemzetiségi pártnak is titulálható Béke és Demokrácia Pártja (BDP a nagy számban kurdok lakta keleti országrészben kilenc tartományi székhelyet megszerezve 4.04%-ot ért el.

Több szempontból szimbolikus volt tehát a győzelem Erdogan számára, és nem csak azért, mert rácáfolt azokra, akik előzetesen temették. A jó eredményből egyrészt talán van némi oka önbizalmat meríteni a következő évi parlamenti választásokra, másrészt nem csak a kedvező arányok miatt örülhetnek a kormánypárt szimpatizánsai: a 20 milliós metropolisz Isztambul és a főváros Ankara ismét AKP-s vezetés alatt lesz, amihez hozzájön az eddig hagyományosan baloldali Antalya,ami kétségkívül nagy presztízsveszteség a baloldali párt számára.  Ami a szekuláris CHP–t illeti, kevés kivételtől eltekintve a tartományi székhelyek közül hagyományos baloldali fellegvárnak számító délnyugat-törökországi égei-tengeri partvidéket zsebelhette be, míg más helyeken az MHP fosztotta meg értékes pozícióktól.

 

100 éves évforduló – avagy merjünk regionális hatalom lenni?

Kérdés, hogy a relatíve kiugró siker után mire számíthatnak most Erdoganék? Véleményem szerint, ahogy az idei ősztől kezdve folyamatosan tartott izgalmakat a török közélet, ez a jövő évi parlamenti választásokig sem lesz sokkal különb.

A kormánypárt célja pedig nem éppen a „merjünk kicsik lenni” elvre épül: jelenleg is tart a Boszporuszt elkerülő Kanal Istanbul projekt építése, amelynek elkészülte a „törökök Trianonja”, az 1920-as sèvres-i szerződés évfordulójára lett tervezve: 2020-ban jár le a tengerszorost érintő 100 évre szóló korlátozás, amely eddig megkötötte a törökök kezét és az áthaladó forgalomból nem szerezhettek bevételt. Részben ehhez, illetve részben a többi beruházáshoz köthetően a Török Köztársaság megalapításának 100.évfordulójához kapcsolódna Isztambul harmadik repterének már folyamatban lévő megépítése, amivel Frankfurt egyik riválisává válhatna középtávon.

A hatalmas léptekben folyó beruházásokon túl persze érdemes lehet az összeesküvés-elméleteken túllépve azon elgondolkozni, hogy valóban mindenkinek érdeke-e egy erős Törökországot látni a térképen? Az erre adható választ jól érzékelteti a legutóbbi török önkormányzati választások után több balkáni országban-Boszniában, Koszovóban és Macedóniában, Szerbia muszlimok lakta területein- illetve Gázában rendezett spontán, ovációval fűszerezett népünnepély, ami mindenesetre jól szemlélteti Erdogan hihetetlen népszerűségét az egykoron az Oszmán-birodalomhoz tartozó területeken.

Geopolitikai helyzetét illetően láthatjuk, hogy Törökország a balkáni, a kaukázusi és a közel-keleti régió metszéspontjában fekszik, azaz ráhatással bírhat az ott zajló eseményekre és vice versa, biztonságpolitikai téren pedig USA fontos szövetségesének számított eddig.

Hogy igaza lehet-e azoknak, akik kalifátust vagy egy neo-ottomán külpolitikát szeretnének provizionálni, nem tudni. Ahogyan azt sem, hogy a hidegháború után sem egyértelműen felbomló kétpólusú világkép után lesz-e létjogosultsága az atlanti tengely és Oroszország között egy erős és független regionális nagyhatalomnak? A jövő évi parlamenti választások után talán okosabb lehetünk valamivel, de addig még sok víz folyik le az isztambuli kanálison, és alighanem a török politikának is igen mozgalmas egy évvel kell majd számolnia.

Szerző: Kerékgyártó Áron, Isztambul  

török3.jpg

A győztes Erdogan-t éltetik a macedón fővárosban, Szkopjéban 

 

 

 

1 komment

Címkék: Törökország Recep Tayyip Erdogan helyhatósági vállasztások Fethullah gülen politikai ellentétek


A bejegyzés trackback címe:

https://globalgoritmus.blog.hu/api/trackback/id/tr295888628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuvalu 2014.04.02. 13:28:01

Lausanne 1923-as. Az 1920-as az Sevres volt. Amit felülírtak Lausanne-ban. Az persze lehet hogy a 100évet ettől még 1920-tól kell számolni.
süti beállítások módosítása