E blog ugyan nem szokott belpolitikai témákkal, de még áthallásosakkal sem foglalkozni, ám a törvényhozási választások mégis felhívták három jelenségre a figyelmünket, amit nem hagyunk szó nélkül. Az alábbiakat egyszerre az empíria diktálta, mégsem reprezentatívak, és jóllehet tapasztalatokon alapulnak, mégis inkább csak sejtések.
3T = Torzító Techno-Tükör
A techno- előtagot önkényesen a technológia rövidítéseként értjük.
Mindaz, amiben akár e blog szerzői is élnek, az a virtuális valóság, kibertér, ahogy tetszik, a közösségi hálózatoktól a nagy online napilapokon át a híraggregátor oldalakig, amivel kelünk és fekszünk, NEM képes társadalmunk közhangulatát – a választási eredmények tükrében – pontosan visszaadni. Aki, akárcsak megnézi például a hirkereso.hu-n a címeket, tematizációkat nap mint nap, olvassa Facebook-ismerősei politikai vonatkozású bejegyzéseit – és ugyanakkor nem követte a közvélemény-kutatásokat – nem ilyen eredményekkel kalkulált. Amiben „mi” élünk, az egy, az urbanizált városi értelmiségi-fogyasztói réteg (nevezzük őket gif-demokratáknak és hashtag-liberálisoknak) vélt vagy valós trendjeit és gondolatköreit követő, világháló által formált illúzió, társadalmunk és honfitársaink nagy része számára ha nem is idegen, ám irreleváns tartalmakkal – amelyekkel az országos politikai trend szembemegy. Nem feltétlenül arról van szó, hogy pl. a 444.hu modemzsinórmérték-szellemiségét meg sok jelen „divatoldal” humorát nem értik a zemberek – csak az nem mindenki számára központi kérdés.
3K = Külföldre Kivándorolt Kasszandrák
E csoport többsége/leghangosabb kisebbsége tragédiaként éli meg az előállt társadalompolitikai helyzetet, talán abban önigazolást is keresve korábbi, merőben gazdasági alapokon hozott döntésükre. Mindannyiunk találkozhatott olyan megosztásokkal a közösségi médián akár, akik deklarálták, hogy soha nem jönnek haza, külföldön alapítanak családot, mondván a gyermekeiknek legalább jobb lesz. Az emigráció keserű kenyere tudatmódosító hatást is kifejt? Minden jóindulatunk – találják meg számításaikat akár kint, vagy itthon – mellett is úgy véljük, hogy adott esetben éppenséggel kinti (gazdasági és/vagy társadalmi) marginalizáltságuk miatt tüntették ki ekkora figyelemmel a hazai választásokat. Egyszerre kinn jobb az élet, „itt legalább fontokat keresek” vs. „elszakítottak a családomtól” (miközben előbbiből azt következne, hogy a tér és idő korlátait kitágító európai integráció és a diszkont légitársaságok jelenléte miatt sem bürokratikus, sem anyagi akadályt különösebben nem jelenthet a hazalátogatás), ám ők „SOHA nem jönnek már vissza.” FYI: egy nálunk sokkalta rosszabb életszínvonalú Egyiptomban van egy olyan közmondás, hogy „abban, aki elhagyja az országot, miután annyian meghaltak érte, nincs szégyenérzet.”
Ballib-paradoxon
A balliberálisnak nevezett ellenzék szavazótáborának jelentős része még a Jobbikot (!) is közelebb érzi magához, mint a nemzeti konzervatív kormánypártokat, annak ellenére, hogy politikai képviseletük következetesen a kezdetektől nácikként, fasisztákként stb. démonizálta őket (a választási értékelésekig talán). Ez nincs kizárva, hogy azzal a már 2010 óta tartó folyamattal jár karöltve, hogy az északkeleti megyék hagyományosan balos többsége átalakult erőteljes Jobbik-jelenlétté is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Muzsikok közt 2014.04.08. 21:00:34
Paul Summers 2014.04.08. 21:57:51
Publius Decius Mus 2014.04.08. 22:01:26