HTML

Glob-al-Goritmus

Friss topikok

  • Bicepsz Elek: Az USA demokraciat akart csak nem tetszik, ha nem arra szavaznak, akit o akar(egy iraki SZDSZ-re).... (2014.12.10. 11:34) Síita Szaddám?
  • szakor: Arrafelé nem ritka az ilyesfajta megoldás. 150 éve Palesztinában is csak hírmondóban vagy átutazób... (2014.07.31. 13:48) Egy civilizáció elpusztítása
  • Publius Decius Mus: Jó ötlet lenne, de a ballib most egymásnak fog esni. Erre van igény. (2014.04.08. 22:01) 3T, 3K és a „ballib-paradoxon”
  • Tuvalu: Lausanne 1923-as. Az 1920-as az Sevres volt. Amit felülírtak Lausanne-ban. Az persze lehet hogy a ... (2014.04.02. 13:28) Hogyan tovább Törökország?
  • tatyko: Szomorú, hogy egy hozzánk ennyire közel fekvő, történelmében is számtalan helyen kapcsolódó ország... (2014.02.14. 10:40) Boszniai állóvíz és a körök

Címkék

Abdelaziz Bouteflika (1) ACLU (1) Afganisztán (1) Afrika (1) al-Kaida (3) alapvető jogok (3) alapvető szabadságjogok (1) Aleppó (1) Algéria (3) Ali Abdullah Száleh (1) alkotmány (1) állampolgárság (1) Al Azhar (1) Al Jazeera (1) Amerikai Egyesült Államok (3) anarchia (1) Ankara (1) arab (8) Arab-Öböl (1) Arab Liga (1) arab tavasz (5) Arab világ (1) arab világ (5) asszír (1) átmenet (1) Ausztrália (1) Azerbajdzsán (1) Bahrein (2) banglades (1) Barack Obama (2) Bassár el-Aszad (4) Beitar Jerusalem (1) béke (1) Békés Márton (1) béketárgyalások (1) béketerv (1) Belfast (1) Benjamin Netanjahu (2) Big Brother (1) Biztonsági Tanács (1) blokád (1) Böcskei Balázs (1) Bosznia (1) Bouazizi (2) Breivik (1) Budapest (2) buddhista (1) burma (1) Burma (1) CERD (1) CIA (1) Címkék (4) Ciszjordánia (1) civilizáció (1) CSR (1) dákoromán kontinuitás elmélete (1) Damaszkusz (1) Dél-Amerika (1) Délkelet-Ázsia (1) Demokrácia (1) demokrácia (10) Depo-Provera (1) diktatúra (2) diplomácia (1) diszkrimináció (2) Doha (1) drónok (1) ECOWAS (1) Edward Snowden (1) éghajlatváltozás (1) Egyesült Államok (3) Egyiptom (5) egyiptom (1) elnökválasztás (2) előítéletek (1) El Général (1) embercsempészet (1) emberi jog (2) emberi jogok (7) ENSZ (6) Erdély (1) Erdogan (1) Észak-Afrika (1) Észak-Írország (1) Etiópia (1) EU (1) Eurábia (1) Európa (1) évforduló (1) Facebook (1) fajgyűlölet (2) Fatah (1) fejlődés (1) Fekete Szeptember (1) felvonulás (1) Fethullah gülen (1) fidesz (1) filozófia (1) Florida (1) fogamzásgátlás (1) Földközi-tenger (1) forradalom (3) fotó (1) francis fukuyama (1) Francois Hollande (1) FSA (1) fundamentalizmus (1) Gázai övezet (1) gazdaság (4) gazdasági növekedés (1) genocídium (1) George W. Bush (1) Gettysburg (1) globalizmus (1) Gyűlölet (1) Haaretz (1) Habermas (1) háború (1) háborús bűnök (1) hacker (1) hajószerencsétlenség (1) halálbüntetés (1) Hamász (1) Harlem Shake (1) harmadik világ (1) határon túli magyarság (1) határozat (1) hátrányos megkülönböztetés (1) helyhatósági vállasztások (1) himnusz (1) holokauszt (1) Hugo Chávez (1) humanitárisu katasztrófa (1) Huntington (1) HVG (2) illegális bevándorlás (1) illúzió (1) IRA (1) Irak (5) iraki háború (1) Irán (3) irodalom (1) ISIS (1) iszlám (5) Iszlám (2) iszlamisták (1) iszlamizmus (6) iszlamofóbia (2) iszlámvita (3) iszlám vita (1) Isztambul (2) Isztanbul (1) IT (1) Iványi (1) Iványi Márton (16) Izrael (8) J. F. Kennedy (1) Jemen (2) Jeruzsálem (1) Jobbegynes (1) jobbik (1) jog (3) jogosítvány (1) John Kerry (2) Jordánia (1) Jugoszlávia (1) Junta (1) jylland posten (1) Kaddafi (1) Kairouan (1) káosz (1) karikatúrák (1) Karthágó (1) Katar (1) katasztrófa (1) katolikus (1) kereszténység (2) kettős állampolgárság (1) Khamenei (1) Ki! (1) kiadatás (1) Kiotói jegyzőkönyv (1) királyság (1) klímaváltozás (1) Korán (1) környezetvédelem (3) Koszovó (1) Közel-Kelet (3) közélet (6) közösségi média (3) Krugovi (1) kultúra (3) Kurdisztán (1) kurdok (1) Kuvait (2) Lampedusa (1) lappok (1) Latin-Amerika (1) légicsapás (1) lehallgatás (1) Libanon (2) Líbia (3) lmp (1) lusztráció (1) Magyarország (2) magyar nyelv (1) Mahmúd Abbász (1) Mali (2) Málta (1) mandátumterület (1) Marokkó (2) Márton (1) Mediterráneum (1) mém (1) menedékjog (1) menekültek (2) menekültügy (1) mészárlás (1) Mitt Romney (1) Mohamed Murszí (1) Montesquieu (1) mszp (1) Muhammad Murszí (1) műholdas csatornák (1) München (1) muszlim (2) muszlimok (1) Muszlim Testvérek (2) Muszlim Testvériség (2) myanmar (1) nacionalizmus (1) nagyvállalatok (1) NATO (1) nemnövekedés (1) nemzetiségi ellentétek (1) nemzetközi (1) nemzetközi jog (8) neokonzervativizmus (1) neoliberalizmus (1) népirtás (2) Netanjahu (1) New York (1) női vezetés (1) nőjogok (1) Norvégia (1) NSA-botrány (1) Núrí al-Malikí (1) nyelvtörvény (1) NYPD (1) Obama (1) Öböl Menti Együttműködési Tanács (1) Öböl menti Együttműködési Tanács (1) oknyomozó újságírás (1) olaj (2) Olaszország (1) Olimpia (1) öntözés (1) Örményország (1) Oroszország (2) országgyűlési választások 2014 (1) Orwell (1) Oszmán Birodalom (1) Palesztina (6) Palesztin Nemzeti hatóság (1) Párizs (1) pedofília (1) peoples climate march (1) PKK (1) polgárháború (4) polgári házasság (1) politika (19) protestáns (1) radikálisok (1) Ramallah (1) rasszizmus (3) Rátkai Eszter (1) Recep Tayip Erdogan (1) Recep Tayyip Erdogan (3) Rendszerváltás (1) repüléstilalmi zóna (1) Rizana Nafeek (1) Rohani (1) rohingja (2) Románia (2) sajtószabadság (1) sam bacile (1) Sandy (1) saría (2) Sbeitla (1) schengen (1) Seres László (1) síita (2) Sousse (1) south park (1) Spanyolország (1) stabilitás (1) Svédország (1) Syriana (1) szabadságjogok (1) szabad piacok (1) Szabad Szíriai Hadsereg (1) Szaladdin (1) szalafita (3) Szaúd-Arábia (5) szekularizáció (1) szén-dioxod-kibocsátás (1) Szilvia királyné (1) Szíria (9) Szlovákia (1) szocializmus (1) szocio-gazdasági darwinizmus (1) szólásszabadság (3) szólás szabadsága (1) szolidaritás (1) szunnita (2) tagadás (1) Tahrír tér (1) Taksim (1) társadalom (1) technológia (2) technológiai fejlődés (1) telepek (2) telepépítések (1) terrorizmus (4) thaiföld (1) theo van gogh (1) Törökország (8) történelem (2) tóta w. árpád (1) tuareg (1) tunézia (1) Tunézia (3) tüntetés (1) tüntetések (1) turizmus (1) túszejtés (1) Tuzla (1) Twitter (1) UDF (1) UNFCCC (1) UNHCR (1) uránium (1) választás (1) válság (1) Vargas Llosa (1) vendégmunkás (1) Venezuela (1) VI. Mohamed (1) világtörténelem (1) világvége (1) víz (1) vízhiány (1) Vlagyimir Putyin (1) V for Vendetta (1) Wael Abbas (1) Woolwich (1) xenofóbia (1) Youtube (1) zavargások (1) Zöld Forradalom (1) Zubor Zalán (1) Címkefelhő

2012.09.13. 21:14 Glob-algoritmus

A szalafita buldózer

Tunéziában és Líbiában összetűzések sora jelzi, hogy a turbános-vaskalapos radikális iszlamita ellenzék semmilyen eszköztől nem riad vissza annak érdekében, hogy leszámoljon vallási ellenfeleivel, és világnézeti képére formálja e társadalmakat. 

Tunézia: áll a bál – vagy mégsem?

A Földközi-tenger mellett elterülő országban növekszik a félelem a radikális iszlám dagályától, különösen mióta a keményvonalas szalafiták augusztus 16-án megzavartak egy zenei-színházi fesztivált Bizerteben. A rendezvényt kardokkal, botokkal megzavaró szélsőségesek nehezményezték, hogy a fesztiválon részt vesz a korábban harminc évig Izraelben bebörtönzött libanoni drúz, az iszlám általuk eretneknek tartott síita irányzatára áttért Samir Kuntar, akit kis híján meglincseltek.

A belügyminisztérium tájékoztatása szerint öt ember sérült meg, a rendőrség könnygázzal oszlatta szét a támadókat, akik közül négyet őrizetbe vett.

Pár nappal ezt megelőzően a szalafiták nem hagyták, hogy az iszlám világ negyedik legszentebb helyeként számon tartott Kairuán egy szúfi zenei fesztiválján fellépjen egy iráni csapat, mondván, kántáló énekük megzavarja az iszlám szent helyét.  

Augusztus 14-én a fanatikusok a nélzőteret elfoglalva akadályozták meg, hogy a híres tunéziai színész Lotfi Abdelli megtartsa 100% Halal nevű (a szó annyit jelent, mint vallásjogi értelemben legitim, az előírásokat betartó) vígjátékát.

Áll a bál, mert néha - a szélsőségesek miatt -  nem állhat: a kulturális minisztérium a darab elleni fellépést az önkifejezés szabadságának megsértéseként és a kulturális jogokra leselkedő fenyegetésként elítélte, valamint óva intette a tunéziai társadalmat a felekezeti viszályoktól.

Az elmúlt hét eseményei egyelőre nem mérgesedtek el, júniussal ellentétben, amikor a szélsőséges csoport megtámadott egy művészeti galériát a fővárosban, amelynek nyomán zavargások törtek ki, amelyek egy ember halálához és több mint száz sérüléshez vezettek. 

Azonban könnyen lehet, hogy a figyelmeztetések, az elhatárolódások és elítélések idővel nem lesznek elegendőek a felbátorodott szélsőségesek ellen, akik kihasználni látszanak a tunéziai forradalom utáni új helyzetet, és akik a közösség egésze számára idegen, vagy legalábbis szokatlan elveik és alapelveik nevében a társadalom többsége számára elfogadhatatlan és vállalhatatlan akciókat követnek el. Csak találgatni lehet, mi lesz a következő lépésük: az ország átnevezése, mert az a politeista (mušrikūn مشركون) punok holdistennőjének nevére vezethető vissza (Tanit)?  

Ezek az eszközök fokozhatják az amúgy is nehéz helyzetben lévő, kormányzó mérsékelt iszlamista vezetésre nehezedő nyomást a szélsőséges szalafiták részéről, és egyértelműen tükrözik utóbbiak azon igyekezetét, hogy megbéklyózzák azokat a szabadságjogokat, amelyekért a tunéziaiak elkeseredett harcot vívtak az utóbbi években, és amelyek egyszer csak valóra váltak. A többség érdeke, hogy a forradalom vívmányai, a szabadság és a demokrácia értékei ne kerüljenek veszélybe, ezért a vezetésnek a politikai és értelmiségi csoportokkal való dialógus csatornáinak kialakítására kell törekednie, hogy egy széles, az egész társadalmat átfogó front jöjjön létre a szélsőséges csoportok ellen.

Líbiai déja vu

A Nemzeti Kongresszus ígéretes megalakulását követően újra több incidens árnyékolja be a demokratikus átmenetet Líbiában. Nemcsak a közbiztonság általános romlása érzékelhető, de egyre aggasztóbb a szalafita vallási mozgalomhoz köthető mecsetrombolások terjedése is.  A zűrzavart jelzi, hogy Fózí Abdul Al belügyminiszter múlt vasárnap leköszönt, majd később visszavonta lemondását.  

Augusztus 27-én hétfőn egy fegyveres csoport megtámadta az országos bűnügyi nyomozói iroda bengázi központját. Ezt megelőzően Tripoliban tüntetések kezdődtek, miután autóba rejtett pokolgépek robbantak a fővárosban a ramadán böjt megtörésének ünnepén, több halálos áldozatot követelve. Az amerikai nagykövetség, amely nemrég újra megnyitotta kapuit a fővárosban, talán pontosan összegezte a helyzetet, amikor az ország állampolgárait a Líbiából való szükség szerinti távolmaradásra kérte, gyilkosságok és emberrablások veszélyeire hívva fel a figyelmet.  

Augusztus 25-én szombaton a líbiai szalafita mozgalom buldózerrel rombolta le ad-Dahmán mauzoleumát az észak-afrikai arab országban. Pénteken hasonlóan járt al-Aszmár síremléke Zlitánban a fővárostól keletre, Miszrátában pedig az-Zarruq sírja vált a vallási fanatizmus martalékává.

Az incidensek túlmutatnak az ingatag közbiztonságon, és különösen a mecsetrombolások a felekezeti villongásokat előrevetítő szektariánus hangsúlyok tendenciáját jelzik: a mind erőteljesebb szalafita mozgalom, akik eretnekeknek tekintik még a szintén az iszlámhoz tartozó szúfi miszticistákat is, hozzálátott eszmerendszeri ellenfeleik szimbólumainak módszeres megsemmisítéséhez.    

Fózí Abdul Al belügyminiszter, akit heves bírálatok értek az utóbbi időben a közbiztonság romlása miatt, kedden benyújtotta lemondását – elismerve, hogy minisztériuma nem volt képes fenntartani a rendet – amelyet aztán csütörtökön visszavont, mert a helyzet még rosszabb lett, mint hitte.

A belügyminiszter a rendet fenyegető csoportokat úgy írta le, mint létszámukat és felszereltségüket tekintve hatalmas erők, és úgy fogalmazott, hogy „nem akar eleve vesztes háborúba kerülni velük sírok miatt.” A Kongresszus viszont nyilatkozata szerint „nem nézi el az állami szuverenitás és legitimitás megsértését, és szigorúan fel kíván lépni az elkövetők ellen.” Akkor most mi lesz tulajdonképpen? A régi-új belügyminiszter, vagy a Kongresszus szava dönt majd?

Mindezekre az eseményekre a Líbiai Nemzeti Kongresszus (kb.: az átmeneti törvényhozás) alakuló ülését követően került sor, azt követően, hogy megválasztották elnökét, a hatalmat hivatalosan átadták, és az ország várakozással tekint a Dr. Abdul Rahím al-Kajb vezette kormány majdani utódjára. Vagyis az átmenet talán legígéretesebb szakasza, a demokratikus intézményrendszer kiépítése során. 

Összegezve, Líbia és Tunézia a tavalyi év folyamán megszabadult egy-egy diktátortól, amely hatalmas eredmény. Most a vívmányok megóvására van szükség, immár a demokratikus-plurális érában: intézmények létrehozására, azok működési feltételeinek biztosítására, végül az államiság presztízsének - ha nem is tekintélyelvű – helyreállítására, és mindenekelőtt az állampolgárok megvédésére. Máskülönben,a rendszerváltás pusztán lárma lakoma nélkül, ahogy az arab tartja, a sok hűhóról, semmiért (جعجعة بلا طحن).

2012. augusztus 27. 

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra egyiptom iszlám tunézia terrorizmus radikálisok szalafita


A bejegyzés trackback címe:

https://globalgoritmus.blog.hu/api/trackback/id/tr694775819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.