Szaúd-Arábiában újra téma a nők vezetése. Október 26-án az immár több mint két évtizedes polgári engedetlenségi mozgalom egy újabb felvonása következik, amikor országszerte autóba ülve tiltakoznak nők az ország konzervatív hagyományain alapuló vezetési tilalom ellen.
Szaúd-Arábiában ugyanis jogszabály nem tiltja a jelenséget, de facto az mégsem engedélyezett és a társadalom jelentős része nem nézi azt jó szemmel az országban.
Hogy miért?
A leggyakoribb érvek a piros lámpa mellett, hogy a vezetés az arc felfedéséhez vezet, az autó használata nagyobb önállósodással, vagyis a ház elhagyásával jár, amely sűrűbb interakciókat eredményezhet nem-rokon (egész pontosan: ghayr mahram محرم غير, tehát olyan, aki előtt nem mutatkozhatnak elfátyolozatlanul, vagyis nem vérrokon, és házasság útján sem jön létre vele rokoni kapcsolat) férfiakkal, például autóbalesetek, forgalmi dugók, stb, során. A nők hirtelen tömeges megjelenése sofőrként az utakon túlzsúfolná azokat, arról nem is beszélve, hogy ha a nők jogosítványt szereznek, az az első ütés lesz a hagyományos értékek pajzsán. Ugyanakkor a gyakorlati és ideológiai érvek mellett vannak egészen hajmeresztők is, például pár hete egy kis szaúdi groteszk, amikor egy vallási személy állt elő „tudományos” magyarázattal arról, hogy nők miért ne vezessenek. Al-Lahajdán sejk szerint a sofőrnők fejlődési rendellenességekkel küzdő utódokat hoznak világra.
A másik tábor érvei innen Közép-Európából meggyőzőbbnek tűnnek: először is, a Korán és az iszlám törvénykezés nem tiltja a nők vezetését, és a vallási elöljárók sem érvelnek mellette, sőt. Másodszor, épphogy az egyéb közlekedési eszközök használata során sérül a nemi elkülönülés szokásjoga, hiszen a nők taxikkal és tömegközlekedéssel kénytelenek utazni, ahol nem-rokon férfiakkal találkoznak úgy, hogy harmadik személy nincs jelen (khalwa, خلوة). Harmadszor, a tilalom mértéktelen költségeket ró a családokra, hiszen a nők keresetének több mint egyharmada (!) megy el alternatív közlekedési eszközökre az országban. Negyedszer, akadályozza a nők oktatását és foglalkoztatását - hiszen mindkettő ingázással jár - ezáltal közvetve hozzájárulva a nemi szerepek hagyományos status quojának fenntartásához. Ötödször, ahhoz, hogy „a nő nem kerülhet érintkezésbe nem-rokon férfival,” „ám nők mellé sem ülhet, mert hiszen az eleve tiltott” látszólagos logikai összeférhetetlenség feloldódjon, az kell, hogy férfi rokonok szállítsák, akiktől ez természetesen nem várható el minden egyes élethelyzetben.
A vezetés tilalmának visszapillantó tükrében feltűnik az a jelenségegyüttes, amelyet nőjogi aktivisták előszeretettel neveznek „nemi apartheidnek” Szaúd-Arábiával kapcsolatban, amely a királyság alkotmányának 9 és 10. cikkelyeiben foglaltakon alapul. Tágabb összefüggésekben, a maiore ad minus nem is kellene azon nagyon fennakadnunk, hogy a nők nem vezethetnek, amikor nagyon a házat sem hagyhatják el férfi kíséret nélkül - hogy általában a nemi elkülönülés egyéb színtereiről és megnyilvánulási formáiról ne is beszéljünk - nem szavazhatnak, fontosabb, magas állami hivatalokat változatlanul nem tölthetnek be és az örökösödéskor is hátrányt szenvednek az „erősebbik nemmel” szemben.
Október 26-án vélhetően mégis többen megpróbálják majd. 1990-ben már volt hasonló kezdeményezés, akkor mintegy húsz nő – köztük egyetemi tanárok - ült autóba és hajtott át a főváros Rijád utcáin. Végül őrizetbe vették őket, majd, miután kísérőik felelősséget vállaltak, hogy többször ilyen nem fordul elő, elengedték őket. Azonban több ezernyi szórólap kezdett keringeni városszerte, sértő, „céda” és „kerítő” feliratokkal az ő és a kísérőik nevei mellett.
A női vezetés egyik "szüfrazsettje," a szaúd-arábiai Manál as-Saríf (منال الشريف). Kép: Manal al-Sharif
2011-ben, az arab tavaszt kísérő szaúd-arábiai tiltakozáshullám idején ismét feltűnt a radaron a kérdés, amikor Manál as-Saríf a közösségi média eszközeivel kísérelte meg beindítani az elégedetlenség hajtómotorját az országban, ám letartóztatták és végül letett arról, hogy ő adja a gyújtószikrát. Az év őszén pedig tíz korbácsütésre ítéltek egy nőt, amiért vezetett a vörös-tengerparti Dzsidda városában - két nappal azt követően, hogy a király bejelentette, hogy 2015-től a nők szavazhatnak.
Hogy abból lesz-e valami, majd elválik, maga a király mindenesetre már hangot adott azon kívánságának, hogy a nők vezessenek, „ha a társadalom elég érett lesz ahhoz.”
Bár az emberi- és a nőjogok kérdése, ha nagy ritkán felvetődik is Szaúd-Arábiával kapcsolatban, koherens válaszok általában nem születnek. Ha mégis felmerül, gyakran nyugati, neoliberális és feminista gondolkodók - mivel esetlegesen érdekeltek is sajnálatra méltó személyekként való bemutatásukban - saját céljaikra használják fel az ottani nőket, miközben szimpla kirakati tárggyá értékelik le őket, megalkotva a nyugati valóság torzképét. A női vezetés és az egyéb jogosítványok kérdése Szaúd-Arábiában a kulturális relativizmusról és az emberi jogok egyetemességéről folyó viták kellős közepébe repít, amelyben felvetődik a kérdés, mit lehet tenni és mit nem, illetve szabad-e bármit is tenni? Az egyik oldal érvei szerint a kulturális relativizmus csak ellehetetleníti a „józan ész” által diktált nyomásgyakorlást a hasonló esetekben, a másik oldal szerint pedig - ahogy Jürgen Habermas írja A posztnemzeti állapotról szóló esszéjében - "az emberi jogi diskurzus egyetemes érvényességének normatív feltételrendszere mögött a Nyugat álnok hatalmi törekvései állnak" (i.m. 119-120. o.).
Október 26-ához közeledve padlógázzal, de legalább is új lendülettel vetődnek fel majd ezek a kérdések. Egy biztos: a zöld lámpa konkrétan a vezetés kapcsán egyelőre még várat magára.
Wádzsiha al-Huwajdar beszél kezdeményezéséről a Youtube-on, angol feliratokkal
Jürgen Habermas, „A posztnemzeti állapot”, Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2006
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BigPi 2013.10.11. 14:37:57
A nyugati normákat semmiféleképp nem szabad erőltetni, mert az még nagyobb ellenszenvet szül.
-JzK- 2013.10.11. 15:14:47