A média szelektív emlékezetkiesése (és egyiptomi fókusza) ellenére Szíriában is helyzet van, cikkünk a rendre szóba kerülő légtérzár problematikáját taglalja.
Június 17-én Obama elnök kijelentette, hogy nincs humanitárius jogalapja Szíriában egy repüléstilalmi övezet kialakulásának, és az ilyesmi szerinte tovább
bonyolítaná a helyzetet. Igaza van a hiányzó jogalap, a kivitelezési nehézségek és az azért esetlegesen fizetendő ár vonatkozásában is.
Egy: Egy ilyen zóna létrehozása már maga a háború. Kettő: Hiányzik a légtértilalmi zóna kialakításának jogalapja. Három: Nagy az eszkaláció veszélye.
Technikailag, a légtérzár (angolul: ”no-fly zone”) harci gépek, helikopterek vagy egyéb légi közlekedési eszközök repülésének az akadályozását jelenti egy adott földrajzi térség légterében, amelyet szélesség és hosszúság szerint határoznak meg.
Országok, ahol a múltban létesült már repüléstilalmi övezet: Bosznia, Irak, Líbia. Kép: exx8
Politikai szempontból egy ország nemzeti szuverenitásának megszüntetését, vagy „felfüggesztését” jelenti földjei (egy része) felett, minthogy a területi szuverenitás koncepciója nemcsak a földfelszínhez társítható, hanem a légtérhez is.
Az amerikai elnök álláspontja annak pontos felismerését tükrözi, hogy a repüléstilalmi övezet az már a tényleges háború egy fajtája. Hogy miért?
Katonai értelemben egy földrajzi egység légterének ellenőrzését jelenti föld-levegő rakétaindító ütegek telepítésével, harci gépekkel, elfogóvadászokkal. Ez pedig közvetve a légvédelem kiiktatásával jár, beleértve a légiirányító és ellenőrző berendezéseket és az ellátó
szárazföldi egységeket, majd a releváns légitámaszpontokat és a teljes katonai infrastruktúrát is (végül mindent, ami mozog?).
Nemzetközi jogilag a repüléstilalmi zóna létrehozása kimeríti a „hadiállapot beálltát” a végrehajtó állam, vagy államok és a cél(keresztben lévő?) ország között. Kivéve, ha közös megegyezéssel jön létre, nem katonai hadműveleti keretek között, akár egyfajta „demilitarizált övezet” formájában, valamilyen konfliktust követően, a határ mindkét oldalán, egy harmadik fél, (pl. ENSZ-békefenntartók) felügyeletével.
A szíriai konfliktus. Zölddel a kormányerők, barnával az ellenzék, sárgával a kurd milíciák kezén lévő területek, kék szín jelöli azokat a településeket, ahol harcok dúlnak, vagy bizonytalan a helyzet, 2013. július 4-én. Kép: Tourbillon
Nemrég szóba került a repüléstilalmi zóna létrehozásának lehetősége a szíriai-jordániai határ mentén. Egy ilyen forgatókönyv gyakorlatilag azt jelentené, hogy Jordánia és Szíria között hadiállapot lép érvénybe. Ez kimerítené a jogi definíciót is, hiszen az arab királyság közvetve is a repüléstilalmat végrehajtó hatalmak partnerévé válna a légvédelmi rakétaindító állások saját területen történő telepítése és a kivitelező államok elfogóvadász- és vadászgépeinek saját légi támaszpontokon való elhelyezése révén. Több mint egy éve pedig az észak-szíriai Azaz (إعزاز) körzetével kapcsolatban volt szó hasonló lépésről, amelynek nyomatékot adott az, hogy a NATO MIM-104 Patriot típusú, közép-hatótávolságú légvédelmi rakétákkal felszerelt tehergépjárműveket küldött a határ török oldalára.
Van azonban egy válfaja a repüléstilalmi zónának, amely humanitárius körzetek, folyosók felett kerülhet kialakításra. Ilyen esetben a Biztonsági Tanács határozata ruház fel világos mandátummal egy erre kijelölt katonai erőt - az ENSZ Alapokmány VII., Béke veszélyeztetéséről, megszegéséről és támadó cselekményekről szóló fejezete értelmében - amely végrehajtja azt. Szíriában a nemzetközi erőviszonyok és álláspontok tükrében erre aligha nyílik lehetőség.
A humanitárius jogalap akkor lenne adott, ha hiányoznának olyan biztonságos körzetek a menekültek számára, távol a harcoktól, ahova el tudnának vonulni a fegyveres konfliktus és az erőszak elől. Szíriában ma nem ez a helyzet.
Szajjida Zejnab-mnecset (Masjid as-Sayyida Zaynab) مسجد السيدة زينب Damaszkusz
A szomorú igazság az, hogy becslések szerint a szíriai konfliktus miatt (április végéig) 1,4 millióan menekültek külföldre, további négy millióan kényszerültek elhagyni lakhelyüket az országon belül, ám döntő többségük menedékre lelt, esetükben ez már oltalmat, alternatív megoldást jelent, még ha természetesen csak átmenetit is. A fő kérdés velük kapcsolatban a megfelelő ellátás biztosítása Szíriában és a szomszédos országokban, amely változatlanul kihívást jelent az érintett államok és a nemzetközi közösség számára.
Jordániai tisztviselők szerint a menekültek száma április-májusban csökkent, közel hatvan ezren visszatértek hazájukba. Törökországból, és az iraki al-Anbár tartományból is érkeztek hírek spontán, önkéntes hazatérésekről. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) e mögött több okot azonosít, beleértve a biztonsági helyzet javulását a határ menti településeken és az otthon maradt családokkal való újraegyesülési szándékot.
Ennek értelmében úgy véljük, hogy nincs humanitárius igazolása egy ilyen lépésnek. A humanitárius intézkedések és az emberhez méltó életkörülmények biztosítása - amely mindannyiunk felelőssége -, nem függ össze a repüléstilalmi zóna létrehozásával Szíria északi, déli, vagy bármely más részén.
Az 1973-as októberi háborúban elpusztult, azóta szándékosan nem újjáépített Qunaitra szellemváros a Golán-fennsík völgyének szíriai oldalán. Kép: Christian Koehn
Egy további dimenzió, amely a repüléstilalmi zóna ellen szól, és amelyről érdemes szót ejteni, a következő: egy pusztító, nyílt regionális konfliktus kockázata Damaszkusz és az övezetet kivitelező, annak végrehajtásában közreműködő országok között.
Ez súlyosan érintené Szírián kívül a szomszédos Libanont, Jordániát, Izrael és a régió más országait is - például a NATO-tag Törökországot (Alapokmány 5. cikkely, sapienti sat) és Iránt is -, első körben hat-tíz országot, majd a tengeri útvonalak esetleges lezárása miatt gazdasági válság formájában az egész világot.
A geopolitikailag kulcsfontosságú, szövetségi rendszerek kusza hálójában elhelyezkedő Szíriában nemcsak a közvetlen katonai beavatkozás, hanem egy előbb-utóbb a kísérő veszteségek miatt a helyzetet tovább mérgesítő repüléstilalmi zóna révén is valósággá válhat egy „mini-világháború” kísértő rémképe.
Egy ilyen háború az összes fél számára nem várt és súlyos következményekkel járhat. Ezért be kell látniuk, hogy a térségben, ahol már számos pusztító háború dúlt a közelmúltban, a megközelítések élőterébe a nemzetbiztonsági érdekek mentén is, érdemes békés szempontokat tolni.
Damaszkusz éjjel, a Kászjún-hegyről (Jabal Qāsiyūn - جبل قاسيون). Kép: Zeledi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.07.09. 12:24:07
stoppos76 2013.07.09. 13:10:41
media.tumblr.com/f22ee0800600bcf4a61217275b516681/tumblr_inline_mm1g9j5kWK1qz4rgp.gif
röf 2013.07.09. 13:24:15
Hol a demokráciát reklámozzák, hol a demokratikusan megválasztott kormányokat döntögetik, mellékesen megölnek még százezer civilt, levizelik a halottakat, és megmondják, holnaptól ki lesz a letarolt ország első embere….
Csak demokratikusan, semmi olaj, semmi zsidó lobbi…..
Páneurópai Harci Kos 2013.07.09. 13:36:14
Magyarországnak volt része benne 150 évig...
Az a baj, hogy mind a két fél idióta.
Mérsékelt politikai vonal kellene.
röf 2013.07.09. 13:45:57
Nem látom be, hogy ha az amcsik nem lőtték volna szitává Irakot, akkor jönne a mohamedán áradat…
Teragigamega lélek 2013.07.09. 15:12:22