Körök. A vízbe ejtett kő által keltett fodrok azt jelképezik, hogy milyen számtalan folyománya lehet egy-egy cselekedetnek és hogy ezek a körök hogy befolyásolják emberek exponenciálisan növekvő számának az életét, ahogy a szerb katona Marko jótette is muszlim barátjával Srdan Golubovic filmjében.       

Elszomorodik az ember, valahányszor feszültségekről értesül a Balkánon. Valamennyire mégis megkönnyebbül, amikor a dolgok mélyére tekint, hiszen ezúttal talán nem etnikai törésvonalakról van szó.

Az első gondolatok a Tuzlában február 5-én kitört tüntetések nyomán szintén sötét színezetűek voltak, hiszen mindez az első szarajevói, Markale piactéren történt vérengzés huszadik évfordulójára esett.     

Jelen és múlt: a szarajevói Markale piactér és áldozatainak emlékműve (saját felvétel)

Ám ebben az esetben, mint kiderült, bosnyák (muszlim), horvát és szerb együtt tüntet az igazságtalansággal szemben. A szociális problémák (magas munkanélküliség, korrupció, nehézkes bürokrácia) okozta általános elégedetlenség és a gazdasági kilátástalanság fő felelőse ezúttal a politikai elit, nem a szerb, nem a horvát, nem a bosnyák és nem, nem a csetnik, nem az usztasa és nem a modzsahid.

Talán valami megmozdult Boszniában. Végre valami az ország harmadik legnagyobb, vegyes lakosságú településén felkavarta az állóvizet. Ez a kő ezúttal a tüntetések és résztvevőik, akik nem etnikai alapon, egyszerű emberekként, állampolgárokként léptek fel, az emberhez méltó élet feltételeit, munkahelyeket, a korrupció („mito”) végét, működő intézményeket, stb. követelve.

Lerombolt híd a Neretván. Kép: Nenad Martinovič

2014-ben a nemzetiségi alapok talán egyszer s mindenkorra a múltéi lesznek az országban, ahogy Golubovic filmjének megrázó jelenetében is egy végzetes percre, mégpedig emberi áldozatok nélkül. 

És talán az sincs kizárva, hogy Bosznia a térség barométere is egyben, hiszen a környező országokban, Horvátországban és Szerbiában is hasonló társadalmi nehézségeket találni. Szociális nehézségek márpedig szociális válaszokat igényelnek. Lehet, hogy a "jugonosztalgiát" felváltja valami új, vagy új formában születik az újjá.

Sasa Stanisic Hogy javítja a katona a gramofont című könyvében, amikor a kilencvenes évek polgárháborúja szétrombolja a fiatal Aleksandar boszniai otthonát, ő szüleivel nyugatra menekül. Nyugtalan kíváncsisággal fedezi fel a számára idegen Németországot, és makacsul meséli a múlt bolondos, tragikomikus történeteit egy nagy családról a Drina menti Višegradban: Aleksandar a mesébe menekül, és a mese segítségével idézi fel „a régi szép időket,” végül  visszatér szülőföldjére.

Az újjáépült mostari Öreg Híd (saját felvétel)

Jugonosztalgiának nevezik azt az életérzést, amely az elmúlt években, évtizedben a mindennapokat jellemezte a Balkánon. Egyfajta lemondás a jelenről, megfeledkezés a közelmúltról, a távolabbi múltba révedés, amely idealizálja romanticizálja azt, újraszövi az elveszett történetet, Szebbé teszi, feldíszíti, sóhajjal hívja elő és ösztönzi a kollektív emlékezetet.  Ez meglepő módon nemcsak az időseket kerítette hatalmába, hanem a fiatalabbakat is, sőt, a Stanisictól is fiatalabb, szétválás után születettek körében is.    

Nincs kizárva, hogy a közelmúltban egyre általánosabbá váló tendencia helyébe valami új lép, és épp most terjednek a koncentrikus körök.