Észak-Írországot évtizedekig sújtották a „Bajok” (The Troubles angolul, Na Trioblóidí írül), melynek az 1998-as Nagypénteki Egyezmény, ha nem is teljes mértékben, de véget vetett. Az Egyesült Királyság smaragdszigeti tartományának egyes részein – elsősorban Belfast és Derry városokban – azonban színpompás falfestmények emlékeztetnek a régió vallási megosztottságára.
A protestáns dominancia hangsúlyozására hivatott réges-régen élt történelmi személyiségek megjelenítésétől az ír-katolikus kisebbség jogaiért kiálló feliratokon át az elmúlt évtizedekben elesett „hősök” – legyen szó az Ulsteri Védelmi Szövetség (UDA) vagy az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) képviselőiről – előtt tisztelgő képek mind egy nehezen oldódó társadalmi feszültség történelmi folytonosságát jelképezik.
Két közösség, két valóság – melyeket jelenleg mintegy 90 „békefal” választ el egymástól. Újabb politikai-társadalmi elemzés vagy állásfoglalás helyett a bejegyzés célja csupán betekintést nyújtani egy évszázados feszültség vizuális ábrázolásába, 2010 nyarán készült, saját fotók segítségével.
Lojalista falfestmények Shankillben (Nyugat-Belfast)
„Sleeping where no shadows fall” – A Shankillben található kép Stevie "Top Gun" McKeag, az Ulsteri Védelmi Szövetség (Ulster Defence Association, UDA) tagja előtt tiszteleg, aki legalább 12 katolikus haláláért felelős.
(fotó: Rátkai Eszter)
Megemlékezés a lojalista mozgalom folytonosságáról: a múltat az 1893-ban, a Home Rule mozgalom ellen létrejött Ulster Defence Union (UDU), míg a jelent/közelmúltat a sokáig legálisan működő, a lojalista közösség védelmében alapított UDA, illetve a tőle elválaszthatatlan UIsteri Szabadságharcosok (Ulster Freedom Fighters, UFF) illegális, militáns szervezetek képviselik.
(fotó: Rátkai Eszter)
Az UDU a fenti manifesztum kiadásával jött létre 1893. március 17-én.
(fotó: Rátkai Eszter)
Az 1998-as Nagypénteki Egyezményt követően a Belfasthoz közeli H alakú épületekből álló Maze börtön politikai elítéltjeit - köztük protestánsokat is – szabadon engedték.
(fotó: Szokolai Kata)
A négy képből készített kollázs az északír protestánsok számára jelentős történelmi eseményeket mutatja be.
Bal felső kép: a protestáns Orániai Vilmos
Jobb felső kép: Wellington első hercegének 1809-es győzelme Talaverában
Bal alsó kép: Cuchulainn, a kelta harcos a lojalista harcokat szimbolizálja (de ez a kép ugyanúgy szerepelhetne egy ír nacionalista házfalán is)
Jobb alsó kép: az Ulsteri Vörös Kéz a protestáns északírek egyik legfontosabb szimbóluma, Ulster zászlóján is megtalálható, bár a legenda maga az ír-kelta kultúrkörből származik.
(fotók: Rátkai Eszter és Szokolai Kata)
Republikánus-katolikus falfestmények, Falls Road, Belfast
Az 1970-ben alkotott kép a katonai agresszióval szembenéző nők előtt tiszteleg.
(fotó: Szokolai Kata)
Saoirse – vagyis szabadság írül. Az 1981-es hírhedt ír éhségsztrájkban elhunyt Bobby Sands IRA aktivistáról több kép is megemlékezik.
(fotó: Rátkai Eszter)
Bobby Sands mellett a Maze börtön 9 másik rabja halt bele az önkéntes éhezésbe 1981-ben.
(fotó: Szokolai Kata)
Az erősen baloldali eszméket képviselő ír republikánusokhoz olyan képek is köthetők, melyek az elnyomott népek – itt: baszkok és palesztinok – mellett állnak ki.
(fotó: Rátkai Eszter és Szokolai Kata)
Derry / Londonderry / Doire képei
„Free Derry” a város egy, a republikánusok által önkéntesen kijelölt autonóm területe volt 1969. és 1972. között.
(fotó: Rátkai Eszter)
A gázálarcos fiú az 1969-ben katolikus és protestáns fiatalok között kitört zavargásra emlékeztet.
(fotó: Szokolai Kata)
Emlékezés a Véres Vasárnapra (1972. január 30.)
(fotó: Szokolai Kata)
Josephine Bernadette Devlin McAliskey republikánus aktivista, aki a Bogside-i zavargásokban aktív szerepet vállalt, valamint a Véres Vasárnap eseményeinek is szemtanúja volt.
(fotó: Szokolai Kata)
„A nyugati parti lojalisták még mindig ostrom alatt. Nem adjuk fel!” - a Londonderry 1689-es ostromára utaló felirat több falon is megtalálható.
(fotó: Rátkai Eszter)
Végül következzék egy kép a brit hadsereg által 1972-ben épített békefalról, melyhez hasonló válaszvonalakat még a közelmúltban is húztak.
(fotó: Szokolai Kata)
Leomolhatnak-e valaha a számos politikai szállal átszőtt és korábbi sérelmeket idéző válaszfalak? Bár a megosztó politikai-vallási ellentét a tartomány egyes városaiban nagyon is valóságos, a modern Észak-Írország már túllépett a „Troubles” időszakán. A falak lebontására való civil törekvések és az ehhez nyújtott állami szintű jelentős anyagi segítség azt mutatja, hogy közös érdek és elvárt cél a két közösség közötti párbeszéd elősegítése.
Szerző: Rátkai Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.