Időről időre nemzetközi baloldali, vagy hazai szélsőjobboldali politikai erők, szervezetek és oldalak számolnak be a palesztinokkal szembeni, izraeli állami diszkriminációról, több-kevesebb tárgyszerűséggel, saját céljaik által vezérelten. Arról azonban nemigen esik szó, hogy an-Numairí elnöksége idején Szudánon át tömegesen Izraelbe emigráló 130 ezres lélekszámú etiópiai, úgynevezett falasa zsidóságot is érik faji alapú joghátrányok és atrocitások a közel-keleti országban.

Etiópiai zsidók közösségi központja az izraeli Netivotban. Kép: Lehava Netivot

Január 26-án egy magas rangú izraeli tisztviselő elismerte, hogy általános gyakorlattá vált az izraeli hatóságok részéről a hormonális alapú Depo-Provera fogamzásgátló injekció adása etióp nőknek.

A Haaretz napilap egyik oknyomozó cikke tudósít arról, hogy a falasa nőknek még Etiópiában, elutazásuk előtt tudtuk, illetve szándékuk ellenére adták be a korszerűtlen készítményt, amely rendkívül veszélyes mellékhatásokkal is járhat.

Falasa zsidó Izraelben. Kép: Izraeli Etiópiai Társasága 

Már korábban is szóbakerült, hogy azok, akik Depo-Provera injekciót kaptak, az eseteknek jóval több mint a felében az izraeli lakosság mindössze 2%-át kitevő etiópiai zsidó nők köréből kerülnek ki.

Prof. Ron Gamzu egészségügyi miniszter az ACRI független emberi jogi szervezet panaszaira válaszul írt az egészségügyi intézményeknek, hogy függesszék fel ennek a fogamzásgátlónak a felírását.

ACRI

Régi történet, hogy a falasa zsidók a teljesen különböző kulturális és társadalmi környezetben kulturális sokkot élnek át Izraelben, valamint rendre megvetéssel és lenézéssel kell szembesülniük.  

A legszörnyűbb összeesküvés elméleteket idéző történetet követően két nappal, január 28-án az izraeli hírügynökség  (JTA) hírt közölt arról, hogy a Beitar Jerusalem labdarugó klub szurkolói tiltakozni kezdtek két boszniai muszlim játékos leigazolásával szemben, a csapat „tisztaságának” megőrzése végett…

La Familia, a Beitar Jerusalem hírhedt ultracsoportja. Kép: Fcbj.net

Ezt követően a csapat edzője, Eli Cohen "kísérelte meg" "felemás" nyilatkozatával lecsillapítani a kedélyeket, mondván, „a világon egymilliárd muszlim él, meg kell tanulnunk együtt élni velük,” és különben is, „különbség van európai muszlimok és arab muszlimok között.” Vagyis, ahogy az arab közmondás tartja, "azért jött, hogy kohl-t [en] tegyen a szemére, ehelyett megvakította." (جاء يكحلها عماها)  

Az edző bugyuta megnyilvánulása (vajon mire számított?) világossá tette, hogy az izraeli sporttársadalomba mélyen beivódott a fajgyűlölet, a sportolóktól az edzőkig a szurkolókon át. Épp a sport? Amely által világszerte harcolnak a rasszizmus ellen, és amely elvileg a kölcsönös tiszteletről, toleranciáról és az egyenlőség értékeiről hivatott szólni?

A Beitar Jerusalem stadionja a fővárosban

Jó, ne legyünk álnaivak, a foci mindig is át volt politizálva, és a szurkolótáborok előszeretettel kötődnek szélsőséges ideológiákhoz világszerte, akiktől a klubvezetés néha népszerűségi szempontokból nem határolódik el teljes mértékben.

De itt nem is erről van szó. Hanem arról, hogy egy héten belül két ilyen eset kerül napvilágra, amelyek közül az egyik az egészségügyet, tehát az állami intézményeket is érinti. Ha pedig egy elhatárolódni kívánó edzői nyilatkozat ugyanolyan rasszista, mint annak előzményei, akkor ott valami nincs rendben. A több célpontra kiterjedő fajgyűlölet tehát mélyen átitatja az izraeli társadalmat. Egy egészséges társadalom pedig sportot űz a diszkrimináció elleni küzdelemből.