Írásunk kezdődhetne mindjárt azzal, hogy “megmondtuk“, a líbiai vallási fanatizmus térnyerésének nem lesz jó vége és előbb-utóbb katasztrófához vezet majd. Hiszen az amerikai nagykövet és a többi áldozat (nyugodjanak békében) halála közvetlenül egy olyan filmhez köthető, amely felbőszítette az intoleráns muszlimokat. Csakhogy nem kizárólag őket.
A Sam Bacile (amely vélhetően álnév) által készített A muszlimok ártatlansága (2012) című filmnek semmi köze a radikális iszlám köröknek - akár a szalafitáknak - is az élet megannyi területét mereven lefedő, és emiatt ténylegesen veszélyeket rejtő vallásos interpretációihoz. Nem egy intellektuális vitaindítóról van szó, vagy egy, a vallásról, vagy annak értelmezéséről párbeszédet kezdeményező alkotásról, amely tárgyszerűen felhívná a figyelmet a radikális iszlám társadalmi együttélést béklyók közé verő tudatformáira, szemléletmódjaira. Hanem magának az iszlám vallásnak az alapjait, konkrétan a prófétáját, küldöttét támadja, akit rossz színben tüntet fel, tehát nem például Oszama bin Ládent, vagy az arab forradalmak eredményeként láthatóvá váló politikai iszlám keményvonalasait, hanem magát Mohamedet (SAW). Ezzel nemcsak a szalafiták haragját kelti fel, hanem a muszlim közösség egészét, vagy legalábbis döntő többségét is megsérti, vérmérséklettől függően.
A Sátáni verseket, Theo van Gogh filmrendező meggyilkolását 2004-ben, a Jylland Posten dán karikatúrabotrányt egy évre rá, a floridai Terry Jones tiszteletes 2010-eS, hírhedt ”égessetek minden nap el egy Koránt” beszédét követően még egy általános iskolás gyerek is felfogta volna, hogy mik lehetnek egy ilyen “mű” várható következményei… miért kell mégis emberek százmillióinak vallásos érzületét szűklátókörűen provokálni?
Egy jogász természetesen egyből rávágná, hogy annak meghatározására, hogy pontosan mit lehet, és mit nem, arra ott az adott társadalom működését szabályzó kánon, a különféle, demokráciában közvetlenül, vagy közvetve a nép által hozott, más hatalmi modellek esetében megint mások által tudatosan alkotott jogszabályok, törvények, vagy rendeletek, stb. Márpedig, ha valamit egy adott ország jogalkalmazása nem tekint törvénybe ütközőnek (hiszen az amerikai Alkotmány első kiegészítése megtiltja, hogy a Kongresszus a szólásszabadságot korlátozza) hol fekszik a probléma?
Azonban, az országról országra, kultúrkörről kultúrkörre eltérő jogalkotás és jogalkalmazás mellett a szociálpszichológia is foglalkozik az egyén és a közösség együttélésének viszonyrendszerével: Dahrendorf az illem és jómodor által diktált kann-elvárásokat, valamint a közösségi szankciókat magával vonó soll-elvárásokat megkülönbözteti a büntetőjogba ütköző muss-elvárásoktól, és ezek pedig bizony a határokon átívelnek. Ami szabad az Államokban, nem tetszik azon kívül, és innentől ez gyakorlatilag etikett kérdés, ám nem kizárólagosan: funkcionális hátrányokat szenved az, aki magára haragít egy másfél milliárdos lélekszámú közösséget, mégha az természetesen egyénenként különbözően is reagál erre. (Ha például, egy körülbelül 80 milliós lakosságú Egyiptomban csak az emberek egy ezreléke is erőszakosan teszi ezt, az már 80000 ember, ami hatalmas terhet ró a rendvédelemre!)
Civilizációnk vívmánya a Felvilágosodáshoz köthető erkölcsi-politikai normák univerzalitásának tagadása, a lessingi példabeszéd a toleranciáról, csakúgy, mint a szólás szent és sérthetetlen szabadsága. Miért kell mégis ez utóbbinak a próbakövévé a mások vallási meggyőződésén való könyörtelen gúnyt megtenni? Semmi nem igazolja a líbiai, egyiptomi, vagy jemeni erőszakot (amelyeket az érintett országok lakosságának döntő többsége is elítél) ám az talán elkerülhető lett volna, amint valaki megbarátkozik a gondolattal, hogy 2012-ben emberek százmilliói legjobb esetben eltérő fogalmakat alkotnak a szólásszabadság gyakorlásáról olyan esetben, amikor Mohamedet, a muszlim hitvallás (as-saháda الشهادة) prófétáját, szoknyavadászként és olyan személyként ábrázolják, aki eltűri a gyermekekkel való szexuális visszaélést.
Az iszlámkritika második hulláma rendre akkor érkezik, amikor ez a felismerés megkésett, és már megtörtént a baj. Az indulatból születő és előítéleteken nyugvó ”Nem tudta ezt Mohamed” című írások szerzői képtelenek differenciáltan megközelíteni egy témát, elfelejtik, hogy minden szellemáramlat (a künikoszoktól a racionalizmusig a valláson, vagy a környezetvédőkön át) követőinek tábora heterogén, mindegyikben vannak józan szkeptikusok és elvakult fanatikusok egyaránt, és arról is, hogy kollektíven, dichotomizálva támadni őket nem használ a diskurzusnak, csak a mérsékelteket löki a szélsőségesek karmai közé..
A Tóta W-k egyszerre bíznak vakon az evolúcióban, amely megoldja az irracionalitásnak az emberi együttélésre gyakorolt “kártékony” hatásait, és egyszerre provokálnak teljes közösségeket, differenciálatlanul, vallást és interpretációját, vallást és követőit teljesen összemosva, felületesen, South Park-nézésben edződött térdreflexből.
Ám ahogy Fukuyama “Utolsó embere“, az evolúció áldásos hatásai is még odébb vannak. Ezek az emberek megfeledkeznek arról, hogy alig több mint egy éve egy, magát a templomos lovagok örökösének tartó, szélsőjobboldali nézeteket valló norvég gyilkolt le közel nyolcvan fiatal honfitársát ( ! ), vélhetően, mert az iszlamofób gondolkodók írásain nevelkedve a gyűlölet kultúrája minden egyéb érzést elhomályosított benne. És hol van még a történelem vége?
2012. szeptember 13.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
E.Katolnai 2012.09.14. 18:47:57
mohamed utolsó felesége, Aisha mindössze 6 éves volt, mikor mohamed feleségül vette, és 9 éves mikor konzumálta (elhált) véle (azaz meggyalázta). Mohamed már elmúlt 50 éves, mikor Aishát feleségül vette. Ez a megtörtént eset rendkívül jól van dokumentálva a hádiszokban (*), maguk a mohamedánok által szégyentelenül leírva, és ismereteink bővítésére néhány bejegyzést említenék a sok közül:
Sahih Bukhari 5.236. Hisham apja mondá: „Khadija három évvel korábban halt meg, hogy a Próféta Medinát elhagyta. Úgy valahogy két évig tartózkodott ott, mikor feleségül vette a hat éves Aishát és házasságát konzumálta véle, mikor az kilenc éves lett.”
Sahih Bukhari 7 kötet, 62, 88. fej. Ursa mondá: „A Próféta megfogalmazta (a házassági szerződést) Aishával, amikor az hat éves volt és elhált vele, mikor az kilenc éves lett, és (Aisha) vele maradt a haláláig.” Továbbá; Sahih Bukhari 7 kötet, 62, 65 fej.
Sahih Bukhari, 8 kötet, 3310 fej. Aisha beszéli: „Aisha (legyen Allah örömére) mondja: Allah Apostola (áldott legyen neve) feleségül vett, mikor én hat éves voltam, és házába fogadott, mikor kilenc éves lettem.”
Ezt ismétli: Sahih Bukhari 7, kötet 62, 64 fej.
Sahih Bukhari 8 könyv, 73, fej. 151. Aisha beszéli: A próféta jelenlétében játszottam babáimmal, és a barátnőimmel szintén sokat játszottam. Mikor allah apostola meglátogatott a szobámba, elbújtak, de ő előhívta őket, hogy mindnyájan együtt játszunk.” Hogy lehet egy ilyen, babákkal játszó kisgyerek valaki 'felesége'?
A muzlim világban mind a mai napig széles körben gyakorolják a pedofíliát, példaként mohamedre hivatkozva, aki egy 9 éves gyermeklányt gyalázott meg.
Ugye te nem véded a pedofilokat?
Glob-algoritmus 2012.09.15. 17:20:22
Előbbivel nehéz mit kezdeni, hiszen nyilvánvalóan nem veszed figyelembe azt, hogy az iszlámhoz, a muszlim világhoz és a muszlimokhoz egyedül a (vélt!) pedofil hagyományokat (és megjegyzésed fényében csak azt) társítani ugyanolyan Prokrusztész-ágy lenne, mintha ezt az orvostudomány, matematika, csillagászat jeles, középkori muszlim gondolkodóinak a tudományokhoz való hozzájárulásával tennénk iszlám címszó alatt. Mindkettő időből-térből kiragadott és szelektív, ám viszonylagos igazságtartalmuk különböző, lásd a következő bekezdéseket.
Hozzászólásod másik, utóbbi olvasata viszont elgondolkodtató. Anélkül, hogy a több szempontból is problematikus ’tu quoque –elv’ csapdájába esnénk, és azt mondanánk, hogy nézd meg, más vallások, ideológiák nagy alakjainak mi fűződik a nevéhez,
például a judeo-keresztény kultúrkörben meghatározó Mózes vezetésével történik a kánaániták legyilkolása (akár Midiánban: 4 Mózes 31:7-18) a gyermekekkel és a már nem szűz nőkkel együtt,
amelyeket nemcsak a dogmatikus racionalista emberi jogi hagyomány ítélne el, hanem bárki, aki univerzális normák hirdetésének igényével lép fel,
inkább csak három dologra hívnánk fel a figyelmedet, egyet pedig kérdeznénk:
1. A muszlim hermeneutika és a Korán-exegézis álláspontja nem kiforrott Mohamed Aishával való frigyének részletei (pl. Aisha kora) és annak vallásjogi következményeinek megítélését illetően, bár a Bukharí Szahíhja súlyos dokumentum, tény és való, ám érdekes olvasnivalót kínál Maulana Muhammad Ali, Muhammad the Prophet (St. Lambert: Payette and Sims, 1993), pp. 183-184.
2. Ha Bukharínak igaza is van, tegyük hozzá, hogy 1400 évvel ezelőtt világszerte elterjedt volt a fiatal nők elvétele feleségül(tehát Európában is, nem csak az Arab-félszigeten), öreg kontinensünkön a nők leggyakrabban 16 éves korukban mentek férjhez még a huszadik század elején is, sőt, a 20. század második feléig Magyarországon bevett gyakorlat volt az, hogy a 19 éves hajadonokat „vénkisasszonynak” nevezzék. Annak az oka, hogy évszázadokon át a férfiaktól elvárt volt, hogy idősebbek legyenek, mint feleségük, a két nem közötti biológiai különbségekből fakad: a) a lányok előbb érnek fizikálisan, mint a fiúk b) a nők fiatalabban vesztik el reproduktív kapacitásukat, mint a férfiak
3. "A muzlim (sic!) világban mind a mai napig széles körben gyakorolják a pedofíliát, etc." mondatod sztereotíp (amelyhez hadd ajánljunk egy kis Csepeli György Szociálpszichológia. – Bp.: Osiris, 2011. – p. 475-489. o-t olvasnivalóként) és nemcsak statisztikailag igazolhatatlan, de a Korán 65:4-gyel sincs összhangban
Végül kérdéseink: nem gondolod, hogy a felháborodás mértéke történetesen a vád sértő jellegéből is fakad? Hogy pont, hogy azért a heves reakció, mert a muszlimok kikérik maguknak prófétájuk pedofilként történő ábrázolását? Hogy pont, hogy Mohamedre nem ebből a szempontból, hanem elsősorban egy vallásalapító, történelmi személyként tekintenek, akinek szerintük kinyilatkoztatás adatott?
katolnai 2012.09.15. 19:19:30
Tisztelt uram!
1. Az 'ábrahám-vallások' exegézisében sehol sem létezik egységes 'kiforrott álláspont' sem Aishával sem a keresztény szentháromságnál, sem a zsidó túlvilágra vonatkozólag; mert ideológiájuk értelmetlen ellentmondásoktól terhesek.
2. Az ami régen gyakorlatban volt és alávalóan helytelen – pedofília – utólag nyugodtan elítélendő, ám hatalmas különbség van egy 9 éves és egy 16 éves gyermek között …
3. sztereotip? Még a nyugati világunkba betolakodó muzlimok körében is gyakorolt a kislányok adása-vétele, azt hiszem, h ez gazdagon dokumentálva van. Tudom, büdös a saját cikk ajánlgatása, de evvel kapcsolatban írtam: vallasmozaik.blog.hu/2012/02/14/pedofilia_es_az_iszlam
Kérdésedre: a muzlim felháborodást csak megvetni lehet, hiszen a mohamedánok az utcsó 20-30 évben folyamatosan felvannak háborodva, állandóan sértve vannak; folyik az üvöltözés, az ökölrázás; robbannak a bombák, és sorozatban követik el a bestiális gyilkosságokat.
mohamed nem volt egy kellemes, barátságos egyén, hanem az egyetemes történelmünknek egy rendkívül negatív figurája volt, aki egy olyan totális kizárólagosságra törekvő, erőszakos vallást hagyott öröklésül mint az iszlám.
Vallásalapító volt? Az nem jelent semmit, ha az mellett egy erőszakos tróger volt, aki húsz év alatt 82 támadást (ez minden 6 hétben egy támadás) vezetett más törzsek ellen az Arab-félszigeten; arabokat, keresztényeket öletett meg. később, mikor távolabbi területek ellen küldte zélota bandáját, három pontban foglalta össze az 'ellenséges' népekre vonatkozó utasítást; 1. felszólítani őket az iszlám felvételére. 2. Ha nem fogadják el megadásra, sarc megfizetését követelni. 3. Ha nem hajlandók akkor meg kell őket támadni.
Ibn Ishaq, Mohamed biográfiájában írja: Mohamed személyesen rendelte el a Qurajza zsidó törzs teljes kiirtását. A medinai piactéren nyolcszáz Qurajza zsidónak vágták le a fejét néhány óra alatt.
A mekkai Kába szentélyben 350 istennek volt szobra mohamedig, aki ezt erőszakosan megváltoztatva saját törzsének – Quresh – istenét allahot emelte az összes többi felé. A folyamatban tízezrek lettek felkoncolva …
Vallásfanatikusok üvöltve követelik a szekuláris társaiktól, a számukra kellemes személyek tiszteletét, h azokat ne kritizálja senki, és csak a szép meg a jó legyen róluk említve. Ezt egyáltalán nem kell elfogadni, hanem nyugodtan meglehet írni a keresztény szentekről is, meg a vallásőrült muzlimokról is, h milyen alávaló rongy emberek voltak. Ez alól nem lehet kivétel se Szent Ágoston, se mohamed.
Glob-algoritmus 2012.09.17. 23:08:14
1) Más dolog egy-egy szellemáramlat ésszerűségéről vitatkozni, és megint más a racionalitás nevében ésszerűtlenül provokálni embereket ("Sam Becile" és társai konkrétan ezt teszik). Az ábrahámi világvallások ésszerűségének megítélése nem a mi tisztünk, a szekularizáció és vallásosság közötti több évszázados, eldöntetlen vitának (amely egy szükséges, sőt kellő vita, ebben teljesen egyetértünk) azonban egy valami biztos, hogy nem hiányzik: ez pedig egy támadó, provokatív érvkészlet, nem beszélve a nyílt hadüzenetnek beillő szimpla sértegetésről, amely már-már ugyanannyi manicheizmust tükröz, mint némelyik vallás ("a vallás ördögtől való sötétség, a tudomány és racionalitás ellenben maga a szellemi világosság"). Sokakat már csak a büszkeség miatt sem fog meggyőzni. Ha valaki pl. egy politikai vitaműsorban azzal kezdi, hogy anyázza az ellentétes politikai erő szavazótáborát, ne számítson annak szavazóira, vagy arra, hogy azok elfogadják a később kibontani tervezett egészségügyre vonatkozó érvelését, inkább örüljön, ha partnere nem borítja rá az asztalt (és igen, erőszakot minden kultúrkörben találni).
2) A pedofília természetesen egy elítélendő dolog. Itt bátorkodnánk öt dolgot megjegyezni. Először is, nem kell messzire mennünk, a Magyarországon is gyakran megforduló Gábor-cigányoknál a lányokat 13-14 évesen adják férjhez, ám mielőtt az ingatag lábakon álló, ugyanakkor talán figyelembe vehető morális relativizmussal jönnénk, hadd mondjuk inkább azt el, hogy az Arab-félsziget égövi viszonyainak ismeretében egy kilenc éves lány már lehet nemileg érett (különben az általad is idézett Bukharí is említi, hogy a próféta várt három évet). Nagy dolog, milyen rendes tőle, mondhatod, viszont ne felejtsük el, és ez lényegesen fontosabb jelen esetben, hogy Bukharí szava sem „szentírás”, nem hadísz, hanem egy több személy által közvetített idézet. Más szóval, az Aisha és Bukhari közötti hagyománylánc (isznád) számos szereplőből áll, akik közül akár egy is, mégha jóhiszeműen is, de tévedhetett Aisha pontos korát illetően. Negyedszer, Bukharinál Aisha már eredetileg el volt ígérve egy másik férfinak, vagyis vélhetően házasságra már teljesen kész volt, valaki ígyis-úgyis elvette volna ˂http://islamistruth.wordpress.com/2010/09/05/the-marriage-age-of-aishara-with-prophetpbuh/˃ Ötödször: Az arab világhoz (amelyet monolit egészként, differenciálatlanul közelítesz meg) tartozó Marokkó részéről az a tény, hogy 2004-ben Franciaországot megelőzve (ahol erre 2006-ban került sor!), rögzítették a házasságkötés alsó korhatárát tizennyolc évben, annak felismerését tükrözi, hogy a korábbi tendenciáknak véget kell vetni, tehát nyilvánvalóan nem vádolhatod az egész muszlim kulturális szférát „visszamaradottsággal” az Aisha-ügy fényében. ˂http://www.globalrights.org/site/DocServer?docID=663˃
3) Az iszlám és a Nyugat állandó konfliktusa, ami az iszlám erőszakos jellegét kihangsúlyozó interpretációdból következik, ugyanolyan toposz, és csúsztatás, mint a két civilizáció békés, szimbiotikus együttélése. A valóság ettől sokkalta összetettebb. Egy azonban biztos: provokációk semmivel nem hozzák közelebb a civilizációkat, hamár dichotomizálva gondolkodsz.
A muszlim felháborodás mértéke nyilvánvalóan eltúlzott. Ám amilyen elterjedt itt Nyugaton a stigmatizálás és az általánosítás részünkről irányukba, ne lepődjünk meg, ha az iraki, afganisztáni háborúk hatalmas véráldozataiért, a muszlim országok megszállásáért, a karikatúrákért, vagy Abu Ghraib és Guantanamo megalázásaiért, Fallúdzsa lerombolásáért (hogy csak a közelmúlt, illetve a politika és kultúra területeit idézzük) az egyén, attitűdjének affektív összetevőit előtérbe tolva, ugyanúgy összemosva dolgokat, az első nyugati érdekeltségen áll primitív bosszút - nyilvánvalóan a muszlim radikálisok (ebben az esetben a szalafiták) felbujtására, és azok nagy-nagy örömére. Hiszen ha valakik, akkor ők mindenképp jól járnak a „civilizációk összecsapását” valószínűsítő történésekkel. És onnantól ez egy spirál.
katolnai 2012.09.18. 18:37:57
A probléma a mohamedanizmusban rejlik.
A megoldás az iszlamisták kezében van, mert Afganisztán, Irak, Pakisztán tanulatlan, primitív tömegei a vallásra támaszkodva óhajtanak előnyhöz, tágabb élettérhez jutni, ami így csak további éles konfliktusokhoz vezethet. És akkor még Iránt meg sem említettem …
Ezeknek a vezér idiótáknak (vallásvezetők) az iszlámot kéne modernizálniuk és nem a modernséget próbálni iszlamizálni, mert az nem fog menni.
Ha ezek nem lesznek képesek megreformálni magukat és vallásideológiájukat, akkor hosszú évtizedes harcok, vergődések, őrjöngések kerülnek folyamatosan az előtérbe, és olyan országok fognak csak akadálymentesen előrelépni (pl. Kína), ahol kemény kézzel elnyomják a mohamedán vallásosság minden érezhető formáját. Az olyan országok, melyek képtelenek magukat megvédeni (pl. Hollandia, Franciaország), óhatatlanul lesüllyednek, elszegényednek, és élhetetlenné válnak.
Üdv katolnai
Glob-algoritmus 2012.09.19. 11:46:54
Nem maga az iszlám a probléma, hanem a megértés hiánya. A médiának is van felelőssége abban, hogy az okok és konfliktusok összetett készletének korrekt bemutatása helyett egy amorf tömeg dühévé redukálva ábrázolja az eseményeket, ezáltal egy "egységes, fenyegető iszlámot" vizionál. Több százmillió muszlimot találsz, akik ugyanezt a világvallást követik, és mégis elítélik például a líbiai amerikai nagykövetség elleni terrortámadást. Egyszerre biztató, egyszerre komikusan elbetűzött angol nyelvű kiírásuk a támadást elítélő líbiai tüntetésen így festett: „Sorry Americans this is not the behaviour of our Profit [sic]”.
Mély filozófiai kérdésektől, és fejtegetésektől eltekintve hadd mondjuk csak annyit, hogy természetesen egy vallás lehet hibás, de az ábrahámi világvallások esetében inkább az interpretáció a problematikus. A Korán iszlámkritikusok által idézett bizonyos, harciasabb versei egy hetedik századi élet-halál harc közben nyilatkoztattak ki, szövegkörnyezetüktől nem szabad elvonatkoztatni. Maga a háború amellett, hogy egyszer s mindenkorra békét hozott az Arab-félszigetre (ahol a dzsáhilíjja, az iszlám „pogánykor” idején a rivalizáló törzsek egymást ölték, vérbosszú-ellenvérbosszú formájában), idővel le is zárult. Te sem állíthatod, hogy a muszlimok Európában karddal, vagy szerződéssel („szulh/’anwa”) térítenének ma is, ahogy a muszlim expanzió idején a fennhatóságuk alá került területeken. A legtöbb, iszlámkritikusok által idézet vers esetében elfelejtődik, a békére buzdító folytatás, amely szinte minden esetben követi a vad részeket:
"Azt szeretnék, ha hitetlenek lennétek, ahogyan ők [maguk] hitetlenek, hogy ugyanolyanok legyetek, mint [ők]. Ne fogadjatok hát közülük senkit testvérbarátul [...] Ha hátat fordítanak nektek, akkor ragadjátok meg és öljétek meg őket, ahol csak rájuk akadtok, és ne fogadjatok közülük senkit se testvérbarátul, sem pedig segítőnek -" (Korán 4, 89).
Milyen durva, erőszakos, haragos és türelmetlen ája!!! Csakhogy így folytatódik:
"kivéve azokat, akik olyan népnél keresnek menedéket, amellyel szerződés köt össze benneteket, vagy hozzátok jöttek, mivel a szívük megtiltotta azt, hogy harcoljanak ellenetek, vagy [saját] népük ellen. Ha Allah akarta volna, hatalmat adott volna fölöttetek, s akkor [sikerrel] harcoltak volna ellenetek. Ha tehát [most] távol tartják magukat tőletek, s nem harcolnak ellenetek, s békét kínálnak nektek, Allah nem ad nektek utat ellenük."
Azért így árnyalódik a kép nem?
Még egy pár gondolat, kulcsszavas-távirati stílusban, félreértések eloszlatása végett:
I. Az iszlámnak nemcsak egy vélt, erőszakos jellege van, de meg van benne
1) a kizárólag önvédelemből folytatott erőszakra való buzdítás (Korán 2:190)
2) a tolerancia (Korán 2:256)
3) a népek ismerkedésének determinációja (Korán 49:13)
4) az általános emberi szolidaritás (a Banú Ádám, "Ádám törzse" vissza-visszatérő koráni címkére gondolunk, vagyis a közös eredet nyomatékosítására)
II. A dzsihád nem az iszlám öt pillére közé tartozik, etimológiailag semmi egyebet nem jelent, mint „törekvést.”
Természetesen nem lehet azt mondani, hogy az említett áják főbb, „n parancsolat” formájában, kanonizáltan a vallásértelmezés során monopolhelyzetben lennének, vagy, hogy kategorikus imperativusznak érezné magára nézve őket az EGÉSZ muszlim közösség. Ám azt sem, senki nem törődik velük ad absurdum, hogy nem tartoznak az iszlámhoz. Az ájákat mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Bizonyos versek értelmezése irányzatról irányzatra különbözik és egyénenként is eltér. Ezekről a kérdésekről tényleg kell vitatkozni, azokat tematizálni kell, érvelni, meggyőzni, de azt lehet kulturáltan, udvariasan is, nem egy Sam Becieléhez hasonló pszeudo-filmmel. A rendkívül heterogén iszlám világban a vita lesarkítása, kisiklasztása vagy kikerülése a modernizáció kérdéseire téves, túlzó válaszokat adó, és/vagy politikai opportunista szalafita vagy egyéb szélsőségesek érdeke, retorikai készlettáruknak és merev szemléletük közvetítésének nagyon is kedvez.
Ami az iszlám politikai vezetések általi elnyomásának szükségességét illeti, azzal még egy európai liberális demokrata sem tudna önellentmondás nélkül azonouslni: a "nyugati demokrácia-paradoxon" évtizedeken át pont abból állt, hogy az iszlámot "fékentartó", "megregulázó" tekintélyelvű rendszerek - amelyeknek az arab tavasz véget vetett, ennyit a lokális népszerűségükről - által elkövetett emberi jogsérelmekhez a világ vezető országai csak asszisztáltak.
Köszönjük a türelmet a hosszú hozzászólás elolvasásához!!!
E.Katolnai 2012.09.21. 08:12:57
Tisztelt Cikkíró!
Mikor olyan elmaradott értékek megértését szorgalmazzák a mohamedanizmushoz simulók, melyek sértik a nem muzulmánok életszemléletét, akkor a 'megértés' bizony hiányos marad. A média – legalábbis itt nálunk Ausztráliában – teljesen a liberális multi-kulti vonalat képviselve hízeleg, védi, előnyösen tünteti fel az iszlámot és követőit, kihangsúlyozva; h mindig egy icipici kisebbségről van szó, a többség nagyon jó ám: moderált. Erősen elfogult a muzulmánok oldalán, nem ad hangot a radikális kritikának, és csak nagy nehezen, fájó szívvel közli disznóságaikat.
Igen, sokféle iszlamistát találni, akik elítél ezt meg azt, hol ezt mond, hol azt, és az egész nem is lenne akkora probléma, ha nem telepedtek volna millió számra az európai ember életterébe, ha megmaradtak volna maguknak Afrikában és Ázsiában. Mert lehet az iszlámos és követőin intellektuális dolgozószoba szinten elmélkedni, vitatkozni, de ez nem befolyásolja, nem hat ki az iszlám vallásából eredő napiszintü problémákra, jelenségekre. Mint írtam: A probléma a mohamedanizmusban rejlik.
Az iszlám az, ami nem engedte beolvadni nagyüzemünk (ICI.-Orica) munkáskötelékébe azokat a mohameddán melósokat, akiket a cégvezetőség alkalmazott a baloldali kormány nyomására. A több száz munkás között megtalálható volt világunk szinte összes népéből 'fajából', kultúrájából származó sokszínűség, nehezen ment a beolvadás, megmaradás a vietnáminak, még nehezebben a szigetvilági (Samoa, Tonga) feketéknek: de ment. A mohamedánoknak nem ment; sorozatos súrlódások, incidensek követték egymást, képtelenek voltak egy olyan közegben funkcionálni, ahol a vallás, és az avval járó tisztelet, mentalitás, vitakészség semmilyen szerepet nem kapott, ahol a vallásos figurák, melegfelvonulások nem számítottak tabunak. Az angolul szinte alig beszélő laoszi, kínai képes volt felvenni az adott lendületet, megszokni a másság atmoszféráját: a muzulmán a vallása miatt ezt nem volt képes megtenni. Vagy maguktól léptek ki, vagy ki lettek rúgva, és utána a cégvezetés mindent megtett, h elkerülje alkalmazásukat.
Nem véletlen, h nyugati világunkban mindenhol olyan magas a muszlim munkanélküliség; Párizs St. Denis 50%, míg Berlin 27%-kal dicsekedhet. A helyzet mindenhol az lehet, mint nálunk volt, és az tarthatatlan, h több száz munkás változtassa meg viselkedését néhány muzlim kedvéért. Ezek a mohamedánok nem azért nem voltak képesek megtartani a rendkívül jól fizetett állást, mert helytelenül interpretálta az iszlám ideológiáját, hanem pontosan azért mert azt helyesen, lefektetett törvényei szerint akarta megélni. Ha helytelenül interpretálta volna, akkor képes lett volna munkahelyét megtartani, kollégaival jól ki jönni, súrlódásokat, összetűzéseket elkerülni, mint ahogy arra képes volt mindenki más.
Az iszlám nem engedi ezeket az embereket normálisan élni, viselkedni, beolvadni a többségi társadalomba; el is vannak mindenhol különülve, másokkal nem házasodnak, erőszakosan kitaszítják maguk közül azt, aki más civilizációk értékei szerint szeretne élni, nyugati értékek szerint viselkedni.
Ennek fényében kellene az iszlámnak magát megreformálnia, h követői elfogadottak legyenek, h ne kelljen kilépniük, h ne rúgják ki őket, h ne a munkanélküli segélyből éljenek … és ennek fényében tényleg másodlagos, h a dzsihád mennyire pillér az erőszakra, vagy, h a korán mennyi nyílt és burkolt agressziót tartalmaz …
Glob-algoritmus 2012.09.22. 19:09:27
Meggyőződésünk szerint a nyugati/európai kulturális önértelmezésben lényegi változást hozó felvilágosodás és a reneszánsz az iszlám és a hellenizmus közötti igen szoros kölcsönhatások révén fejlődött ki. Nem kezdjük el részletetezni azon kiemelkedő muszlim/arab tudósok munkásságát, akik sok új elemmel gazdagították a tudományokat, hiszen hozzászólásod nem is erről szól, és nem mondjuk, ahogy azt Gustave Le Bon teszi talán túlzással, hogy az, hogy egyáltalan vannak ismereteink az antikvitásról, az kizárólagosan az iszlám civiláziciónak köszönhető, ám Herman de Ley: Imagining the Muslims in Belgium: "Enemies from within" or "Muslim Fellow-Citizens"? esszéje nyomán azon a véleményen vagyunk, hogy az európai (nyugati) civilizációról zsidó-keresztény-muszlim civilizációként kell és érdemes beszélni.
Emiatt visszautasítjuk az iszlám kultúra szöges szembeállítását egy olyan Európa/Nyugat-paradigmával, amelynek markánsan újradefiniált hagyományaiból részben kitörlődött minden orientális eredetű, és amelynek téves önmeghatározáson nyugvó "eurocentrizmusa" részben a "Kelet" ellenében, egy nyugati Kelet-kép kialakításával egyidejűleg jött létre(Edward Said).
Hogy az "intellektuális dolgozószoba" filozófiai síkjáról végre rátérjünk a tárgyra: ami napjaink általad részben személyesen is átélt együttélési nehézségeit illeti, tapasztalataid ismertetése előtt természetesen tisztelettel adózunk, ám több dologra is felhívnánk a figyelmed.
1) A muszlim bevándorlók európai jelenléte a kolonializáció öröksége. Ezért találsz Nagy-Britanniában főként (természetesen nem kizárólag) pakisztániakat, Franciaországban maghrebieket, Olaszországban szomáliaiakat, líbiaiakat, és így tovább (kivéve a törökökkel 1961-ben önként munkavállalási egyezményt kötő NSzK-t persze). Ha egyfajta ellendrukk lenne bennünk, azt mondanánk, "visszanyalt a fagyi," és különben, is hogy a premodern Európa által leigázott népek a "jöttmentek" miatt többet szenvedtek; ám természetesen nemhogy ellendrukk nincs bennünk, de Európa racionalista és modernizált arculatának megóvása melletti elkötelezettségünkből kifolyólag sem kívánunk ilyet mondani. Csakhogy nyugati civilizációnkat nem látjuk veszélyben forogni!
2) Azon arctalan muszlim milliók nevében, akik teljes anonimitásban - hiszen rendre megfeledkeznek róluk, előtérbe tolt és tematizált terrorista vagy antiszociális "honfitársaikkal" ellentétben - derék és szorgalmas munkaerőként rengeteget tettek azért, hogy Nyugat-Európa, és bizonyos fokig talán Ausztrália is, gazdasági fejlődése felgyorsuljon, kikérjük magunknak azt az állítást, hogy a muszlimok vallásuk miatt képtelenek beilleszkedni a munkahelyeken. Empirikusan igazolható, hogy a (muszlim) bevándorlás nemcsak serkentőleg hatott a gazdasági növekedésre, hanem annyiban is előnyösnek bizonyult, hogy a (muszlim) vendégmunkások a hazai lakosság által mind kevésbé preferált munkatevékenységeket (hulladékgyűjtés, fizikai munkák, stb.) is ellátták.
3) A többségi nemzettől eltérő nemzetiségű, vallású csoportok egyfajta veszélyforrásként való interpretációja nem újdonság, tehát nem muszlim-specifikus sajátosság, viszont annál veszélyesebb: itt Magyarországon a cigányoknak, a középkori, és XX. századi Európában a zsidóknak, az Államokban pedig a fekáknak/hispanóknak (mely utóbbiak fehérek és keresztények!) tulajdonítanak hasonló attributumokat. Apropó, érdekes módon az USA-ban inkább a hispanókkal "van baj" a többségi nemzet egy-egy képviselője szerint, hiszen a hatvanas évektől világszerte elkövetett terrorista merényletek, és különösen 9/11 utórezgéseit leszámítva a többségi rendszer szemében a (z arab eredetű, tehát nem a színesbőrű Nation of Islam-ra gondolok) muszlim kisebbségnek - akik között különben igen magas a felsőfokú diplomával rendelkezők száma, csupán 5,9%-a munkanélküli, a foglalkoztatottaknak pedig 73%-a menedzserként, adminisztratív, technikai vagy kereskedelmi munkakörökben, 12,4%-uk (!) pedig kormányzati alkalmazottként dolgozik - jobbára nem "szálka."
4) Ha az iszlám, és csak az iszlám lenne egy-egy gazdaság (hiszen érvelésed részben ezen a területen mozog) életképtelenségének, hanyatlásának oka, akkor nem a 78%-ban muszlimok által lakott Katar lenne a világ LEGgazdagabb országa az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék tükrében, és a muszlimból ateistává tett Albánia pedig maga a tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne.
5) Részben furcsálljuk, hogy az iszlamofób narratíva elfeledkezik arról, hogy a bevándorlók első generációjával - amely hagyományaihoz nyílván még sokkal inkább kötődött - kapcsolatban talán indokoltabban merülhetett volna fel a "normálistól eltérő életforma" vádja, mint az azóta felnőtt nemzedékekkel, akár az adott helyen született, bevándorlói hátterű állampolgárokkal szemben! Feltételezzük, tehát nem állítjuk teljes bizonyosgággal, hogy a nyugat-európai beilleszkedési nehézségek éppen hogy a (muszlim) hagyományoktól való részleges elszakadás, a "gyökértelenség" okozta frusztráció, és természetesen főként a szociális helyzet eredményei.
6) Részben pedig belátjuk, hogy "az iszlám nem engedi ezeket az embereket normálisan élni, viselkedni, beolvadni a többségi társadalomba; el is vannak mindenhol különülve, másokkal nem házasodnak, erőszakosan kitaszítják maguk közül azt, aki más civilizációk értékei szerint szeretne élni, nyugati értékek szerint viselkedni" mondatodban rejlik igazság. Az iszlám kollektivizmus valóban szembenáll az egyénen nyugvó nyugati politikai-jogi berendezkedésen.
Változatlanul azt mondjuk azonban, hogy ezeknek a kérdéseknek párbeszéd nélkül nincs megoldása, és a muszlim közösségek tudatos provokációja, akár a sam becile-i filmekkel, jobb esetben általános, kölcsönös bizalmatlanságot, rosszabb esetekben egy-egy társadalom teljes dezintegrációját és fragmentációját eredményezi. Fenntartjuk, hogy mindez csakis annak az iszlám radikalizmusnak kedvez, amely a társadalmak elvárásaihoz alkalmazkodó "nyugodt" vagy "szekularizált" muszlimok (Cesari: L'Islam en Europe) miliője helyett a külvárosok marginalizálódó rétegeiben amúgy is kiváló táptalajra lel, hiszen ott a szociális és egyéb problémákat radikális interpretációkkal próbálják orvosolni, amely különösen akkor lehet sikeres, ha a megszólítottak a befogadó társadalmakban, és a Nyugatban eleve nyílt ellenséget látnak.