A környezetvédelem kicsit olyan, mint szakértőnek lenni a nők, illetve a foci terén. Mindenki az, aztán kiderül, hogy annyira mégsem, vagy legalábbis nem mindig. A téma örökzöld jellege miatt blogunk górcső alá vette a Dohában megrendezett csúcstalálkozót a klímaváltozásról, amely az újrahasznosított papírforma szerint ezúttal is csekély eredményt hozott.
Klímacsúcs Dohában, 2012. november 26 - december 8. Fotó: UNclimatechange
Ami a rendezőt illeti, nem sok ország pazarol el annyi energiát, mint Katar, amelynek szénlábnyoma akkora, mint egy óriásé. Abdullah bin Hamad al-’Attíja nem szívesen beszél az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátásról, feltehetőleg. Katar miniszterelnök-helyetteseként ő vezette november 26-december 8. között az ENSZ Klímaváltozás-konferenciát, amelynek „eredményei” máris kiverték a biztosítékot néhány csendes-óceáni szigeten, amelyek kétségkívül a Föld átlaghőmérsékletében idővel bekövetkező, előrejelzések szerint 3, 4 vagy 5 fokos növekedés legnagyobb vesztesei.
Katar évek óta vezeti a világranglistát a fejenkénti gázkibocsátás terén. Ugyanakkor al-’Attíja szerint, az egy főre jutó emisszióval jönni a nagy országok trükkje, hogy e misszió révén a kis államokat nyomás alatt tartsák. Ő úgy véli, hogy a döntő az, hogy az egyes országok külön-külön mennyit bocsátanak ki.
A katari energiaügyi és ipari minisztérium (Wizárat at-Táqa wasz-Sziná'a وزارة الطاقة والصناعة) Dohában. Kép: Sodabottle
Katar, a perzsa-öböl menti szénhidrogén-krőzus a világ legnagyobb földgázmezején csücsül, mindehhez még egy kisebb olajtartalék is járul. A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint a világ földgázkitermelésének három százaléka itt zajlik, ezzel a parányi országot a nemzetközi Földgáz Top7-ben találjuk.
A termelés kétharmada exportra megy: a földgázbiznisznek köszönhetően Katar a bruttó hazai terméket tekintve világelső. A jómód ellenére a katariak gyakorlatilag nem fizetnek az áramért, az állam nagymértékben támogatja az energiafogyasztást, ennek megfelelően a kereslet gyorsan növekszik. Napjainkban Katar 17%-kal több áramot használ, mint akár két évvel ezelőtt, és a kereslet várhatóan tovább fog emelkedni. A kormány bővíti az energia-intenzív iparágakat az országban, a 2022-es focivébére új szállodák és stadionok épülnek, természetesen energiaigényes légkondicionálással.
Készülődés a 2022-es labdarúgó világbajnokságra. Kép: daly3d abd
„A katariak nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a csúcstalálkozó ne legyen fiaskó” – mondta Regine Günther, a WWF klímaszakértője. A csúcs alatt szakértők igyekeztek bizonyítani a vezetés most már valódi, fenntarthatóság iránti elkötelezettségét. Al-’Attíja elmondása szerint Katar azt tervezi, hogy nagy összegeket fektet a megújuló energiába. Végül is, a fosszilis energiaforrások egy nap kimerülnek.
A konferencián al-’Attíja kijelentette, hogy ők „energiahívők”, leginkább a napenergiában hisznek. A napenergia-hajtotta tengervíz-sótalanító üzemek révén Katar a jövőben hozzájuthat a költséges ivóvízhez, ahogy az az Egyesült Arab Emírségekben is folyik. Jelenleg ezeket az üzemeket hagyományos energiaforrásokkal hajtják.
Jólét és felhőkarcolók Katarban: fenntartható vajón? Kép: wiki.commons
A friss víz a helyi mezőgazdaságnak lendületet adhat, hiszen Katar szinte minden élelmiszert importálni kénytelen. Ám az ország a jövőben kevésbé akar függeni a behozataltól, Hamad bin Khalífa asz-Szání emír számára mindez nemzetbiztonsági kérdés is.
A katari mezőgazdasági program egy „megaprojekt”, ami technológiai kihívás is egyben. Hiszen jóllehet Katar nagy mennyiségben rendelkezik a „nappal”, magas a páratartalom is, amely problémát jelent a fotovoltaikus elemeknél. Mindenesetre az emírség rendelkezik a technológiai megoldások megtalálásához szükséges pénzügyi forrásokkal.
Katar a későbbiekben, ha napenergiára való teljes átállásának elképzeléseit komolyan gondolja, befolyásolhatja a szén-dioxid-kibocsátás terén abszolút renitens Szaúd-Arábiát és más szomszédokat is.
A környezetvédők régóta követelik, hogy Katar, ahhoz, hogy hiteles legyen, adjon meg egy hivatalos kibocsátási célt. „Más, lényegesen kevesebb forrással rendelkező országok már elkötelezték magukat a kibocsátás visszaszorítása mellett. Katar csatlakozhatna az ilyen téren már előrelépést felmutató országok csoportjához, eltérően szomszédjaitól, akik még ez idáig semmiféle hajlandóságot nem mutattak a cselekvésre” – mondta Jennifer Morgan, a washingtoni World Resources Institute éghajlat- és energiaprogramjának vezetője, akinek hazája, az Egyesült Államok, Kanadához, Japánhoz, Oroszországhoz, Belaruszhoz, Ukrajnához, Új-Zélandhoz hasonlóan különben részt sem vett a dohai megállapodásban. Míg az olyan, hatalmas gazdasággal rendelkező fejlődő országok, mint Kína, India, vagy Brazília eleve nem tekintik magukra nézve kötelező érvényűnek a kiotói jegyzőkönyvet.
A Dohában most az éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) kiegészítő protokolljához csatlakozott további tíz országgal együtt is, az „önmegtartóztató” országok a globális szén-dioxid-kibocsátás mindössze 15 százalékát fedik le. Vagyis a jogilag kötelező, 2020-ra vonatkozó emissziócsökkentési kötelezettség a teljes volumen kevesebb, mint hatodára vonatkozik.
Napenergia: a jövő?
A kiotói jegyzőkönyv meghosszabbítása 2020-ig látszatmegoldás csupán, ha a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók, vagyis Kína és az USA továbbra sem hajlandók kötelező érvényű kibocsátási irányszámokat elfogadni. Az egyes gesztusok, mint Katar napenergiához való hozzáállása példamutató, de világméretű konszenzus nélkül annyit ér, mint nem kidobni egy csikket egy régi, katalizátor nélküli ajtó ablakán.
Szerző: Zöldy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.