Október 3-án, csütörtökön több mint két száz afrikai (többségükben eritreai és szomáliai) menekült vesztette életét az olasz fennhatóság alá tartozó Lampedusa szigete közelében, miután lélekvesztőjük kigyulladt és elsüllyedt a Földközi-tengeren.

Gyakorlatilag havonta érkeznek hírek hasonló szerencsétlenségekről, amelyeket többnyire a kiszolgáltatottság az elemeknek, vagy kisebb részben a hatóságok érthetetlen fellépései idéznek elő és amelyek következményeként a Földközi-tenger kék vize vörössé válik.

Csak tavaly, körülbelül tizenötezer menekült érte el Olaszországot és Máltát, részben a szíriai konfliktus miatt. Ők a szerencsésebbek. Sokan azonban nem tudnak úszni, vagy legyengültek az étlen-szomjan megtett hosszú utak alatt, vagy egyszerűen csak képtelenek megmenekülni halálraítélt, ócska ladikjaikon, olcsó bárkáikon a hullámsír elől.   

Azonban a tragédiák sorozata nem gátolja meg az elmenekülni, bevándorolni kívánókat abban, hogy egy jobb, egy élhetőbb világról álmodjanak.   

Lampedusa partvidéke: Európa kapuja. Kép: Corti

Egy-egy ilyen tragikus esemény felfedi az illegális bevándorlás ügyét a maga emberi dimenzióiban. Az illegális bevándorlás nem az oka, hanem a következménye igazságtalan körülményeknek.  

Csakis a biztonság, a stabilitás és béke helyreállítása hozhat fejlődést a bevándorlási induló országok térségében. A második világháború utáni Európa pontosan tudja, hogy mit jelent a fejlődés. Ezért kellene minden tőle telhetőt megtennie az ottani viszonyok rendezése, minimum azonban a kétségbeesett utazók figyelmeztetése, majd kimentése tekintetében. De válság van, ami ironikus módon leginkább éppen a célországokat, Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot érinti, amelyekben a lakosság (egy része) tart attól, hogy elveszik a munkáját, kenyerét.

Állami szuverenitás és humanitárius szempontok figyelembevételével kellene a helyére tenni illegális bevándorlást és menedékjog problematikáját úgy, hogy populista vagy szélsőséges platformok a döntéshozatal, vagy a retorika szintjén ne használhassák ki a szemantikai zűrzavart és emberek létező megélhetési félelmeit, hogy azok végeredményben sorsukra hagyjanak másokat a hullámok között.   

Európa, bár a legbüszkébben vallja magát az emberi jogok, emberi méltóság és más értékek forrásának és őrének, egyedül talán nem tud megbirkózni ezzel a feladattal.

Tüntetés afrikai bevándorlók kitoloncolása ellen Neve Sha'ananban. Kép: Roi Boshi

Ezért ez nem csak az öreg kontinens ügye, hanem a világé, így annak kellene lennie mind a morális, mind az anyagi felelősségvállalás értelemben is. Könnyű azt mondani, hogy: „rátok tartozik, és amúgy is, ti megtehetitek, hogy segítsetek.” Gyakorlatilag minden ügyre külön ENSZ-szerv van a kereskedelemtől a környezetvédelemig, erre miért nincs az ENSZ menekültügyi főbiztossága alá rendelten, vagy attól függetlenül egy külön? 

Szeptember 27-én, épp egy hete süllyedt el egy Ausztráliába tartó libanoni hajó Indonézia (!) partjainál, közel száz menedékkérővel a fedélzetén.

Ahogy maga a jelenség kiterjedése, úgy a mozgatórugói is globális léptékűek. A szegénység, a háborúk, az egyenlő jogokhoz való hozzáférés mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt emberek tízezrei vállalnak még nagyobb veszélyeket világszerte. Ők életük árán is menedékjogért folyamodnának és vállalják az ilyen olasz -, máltai -, spanyol- és másmilyen ruletteket. Ezen kívül kell lennie más lehetőségnek is. 

Végül vasszigorral és globálisan kellene fellépni az embercsempészettel szemben is a kiindulási és tranzitországoktól kezdve a nemzetközi ügynökségeken át a célországokig mindenhol, hogy pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló, elvtelen személyeknek, bűnszervezeteknek ne legyen lehetősége kihasználni emberek kétségbeesését és megfosztani őket álmaiktól.  

Menekültek a kikötők előtt. Kép: www.shipwrecklog.com