Jordánia a szíriai válság kezdete óta rendkívüli erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy lehetőség szerint kimaradjon a konfliktusból: nem állt sem a demokratikus változásokat követelő ellenzék, sem a külföli összeesküvést vizionáló szíriai rendszer oldalára. Végül mégis feladni kényszerülhet semlegességét, és amerikai, illetve arab nyomásra arra készülhet, hogy vezető szerepet játsszon Bassár el-Aszad rendszerének megdöntésében.
A földrajzi tényező, amióta világ a világ, kardinális szerepet játszik egy ország sorsának, pozícióinak alakulásában, a gazdasági helyzet nemkülönben, Jordánia pedig mindig is e két tényező túsza volt. Ami az előbbit illeti: 1948 és 1967 után palesztinok, majd az iraki polgárháború következményeként a szomszédos országból érkező iraki menekültek százezreinek elhelyezésével volt kénytelen megbirkózni, és amennyiben a szíriai válság (tovább) fokozódik, hasonlóan, menekülttáborok létesítésével kell igazodnia az előállt helyzethez. Jordánia erőforrásokban szegény, szénhidrogén-készletek és víz nélkül, hosszú ideje tart az ország szellemi elitjének az öböl-menti arab monarchiákba történő vándorlása a magasabb kereseti és kutatási lehetőségek reményében, a problémákat a világgazdasági válság, a külföldi befektetések csökkenése, és a lakosság növekedése tovább fokozta az elmúlt években. Mindez még kiszolgáltatottabbá teszi a legrosszabb eset forgatókönyvének megvalósulása esetén.
A jordániai uralkodó 2004-ben felhívta a figyelmet a Szíriát, Irakot és Iránt magába foglaló „síita félhold” megjelenésére a térségben, és ő volt az, aki életre hívta a „szunnita félhold”elképzelést, illetve a két szövetségi rendszer konfliktusáról beszélt, amely jövendölése beigazolódhat a térség egén kirajzolódó, felekezeti polarizáció képében. A „síita félholddal” szemben fokozatosan létrejövő „szunnita félhold” Jordániától Szaúd-Arábián át a többi Öböl-Menti Együttműködési Tanács tagállamig húzódik. Jordánia volt a házigazdája a két hónappal ezelőtti „Mohó Oroszlán 12” fedőnevű nagyszabású, amerikai felügyelet alatt álló nemzetközi katonai manővernek, amelyben tizenkilenc arab és nyugati ország vett részt, és amely során a jordániai és amerikai tisztviselők szerint „a szíriai biológiai és vegyi fegyverek birtokba vételét gyakorolták egy olyan esetre való felkészülés jegyében, amikor azok esetlegesen terroristák kezébe kerülhetnek.” A katonai manőverekre az ország északkeleti részén, a szíriai-jordániai határ közvetlen közelében került sor.
A semleges pozíció feladása súlyos kockázatot jelent az ország egészére nézve, ugyanis Jordánia egy eszkalálódó konfliktus esetén – különösen abban az esetben, ha a jordániai erők abban tevékeny szerepet vállalnak – a két formálódó tömb állkapcsai közé szorulhat. Senki sem tudja megjósolni, hogy a dolgok milyen irányt vesznek majd a térségben, és pontosan mely felek sodródnának bele egy esetleges regionális háborúba, az azonban bizonyos, hogy a két nagy zárójelet alkotó, hatalmi tömb ütközőzónájába kerülő Jordánia súlyos árat fizethet egy olyan esetben, ha harci cselekményekre kerül sor, akárcsak a határán is. Ha pedig az egész térség alámerül az eszkalálódó felekezeti harcok sötét forgatagában, egy ilyen háború nem villámháború lenne, Jordánia viszont annak frontvonalán találná magát, nagyobb mértékben és közelebbről élve azt meg, mint más országok. Vezetése aligha akarhat újabb megpróbáltatásokat a krónikus fejfájást okozó palesztin és iraki helyzetek mellé.
Eredetileg megjelent: Kitekintő
2012. augusztus 13.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.