Két hete történt negyven éve (1972. szeptember 5-én) a terrortámadás a Müncheni olimpián. Az áldozatok névsora: David Mark Berger, Ze'ev Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amitsur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer és Moshe Weinberg.
A sportolók emlékére emlékezve talán szerencsésebb címválasztás lett volna a judaizmus temetkezési hagyományainak a koszorútól jobban megfelelő kövek. A koszorú ugyanakkor világossá teszi, hogy miről is van szó.
"1972. szeptember 5-én hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén, a 25A kapu közelében, és behatoltak az izraeli olimpiai csapat Connolly Straße 31 alatti szállására.
A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába az izraeli sportolókat ártalmatlanná tenni, hiszen a sportolók nem zárták be az ajtókat. A biztonsági intézkedések is sokkal lazábbak voltak, mint az 1936-os berlini olimpia idején, ezzel kívánták a németek jelezni, hogy ez már egy másik Németország.
Két sportoló, Joseph Romano és Moshe Weinberg rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok kudarcba fulladt és dilettáns kiszabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, valamint meghalt öt terrorista és egy német rendőr is. Később a két túlélő (de el nem ítélt) palesztin túszejtőt, valamint az akció feltételezett kitervelőjét, az izraeliek titkos akció során kivégezték." (írja a Wikipedia vonatkozó cikke).
A terrortámadást egy palesztin szervezet követte el, a megszállásra hivatkozva, ám a gonosztettnek mindenféle igazolása lehetetlenné válik, mihelyt áldozatai ártatlanok, akiknek nincs közük a tettet kiváltó okokhoz. Mindez egy olyan eseményen történt, amely az antikvitás óta a békés vetélkedés idejére félretett konfliktusok jelképe. A szörnyű tett nemcsak a palesztin ügynek ártott ezzel, hanem az olimpiai szellem ellen is irányult, ha annak lángját nem is fújhatja el. Szívből reméljük, hogy SOHA nem kerül sor hasonlóra.
2012 júliusában is olimpiát rendezett az európai kontinens (London). A civilizált világ nemes megmérettetésein kétszázöt ország több mint tízezer versenyzője vett részt, jelezve, hogy a legtöbb ország már hátrahagyta a vérontást, és a sportversenyek, a kultúra, a művészet és a tudomány birodalmaiban elért eredményeivel kíván előrehaladni. Azt a felismerést tükrözve, hogy a küzdelem civilizált módon is történhet, az erő nem kizárólag destruktív lehet, az emberek tehetségét fokozni és ünnepelni kell. Mens sana in corpore sano. Nem is a győzelem a fontos, hanem az olimpiai szellemben való részvétel.
Más helyeken, még a játékok ideje alatt sem szüneteltek a törzsi összecsapások (Szomália vagy Jemen), a robbantások (Irak), a nyílt vérontás (Szíria, Bahrein és Palesztina), a maguk áldozataival. A civilizált atlétikai versenyt megkoronázó rendezvény nagyszerű sikerei mellett rájuk, és München áldozataira is emlékezzünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.