Glob-al-Goritmus

A rohingja népcsoport tragédiáinak sorozata több évszázada tart. E nép eredete a délkelet-ázsiai monszunködbe vész: magukat a terület őslakosainak vallják, egyes források szerint arab származásúak, mások szerint felmenőik afgánok, de talán mindegy is. A brit kolonializmus, és a japán fasizmus egyaránt történelmükre vetíti sötét árnyát, ám sok más ázsiai néptől eltérően kollektív megpróbáltatásaik ezzel nem értek véget…

A rohingja zászló

Hányattatott sorsuk legújabb fejezetét a Mianmarból (Burmából) idén nyár óta érkező aggasztó hírek nyitják meg: június végétől kezdődően az országban 650 rohingja származású személyt gyilkoltak meg, 1 200 eltűnt, és több mint 80 000-et űztek el otthonából. Hírügynökségi beszámolók szerint csak ezen a héten, vasárnap óta legalább ötvenhatan vesztették életüket a buddhista rakhinok és muszlim rohingják között fellángolt etnikai villongásokban. 

A közelmúlt eseményeinek tükrében hosszú ideje tartó társadalmi ellenszenv és egy ezzel összefonódó állami szintű, módszeres, faji és vallási diszkrimináció kontúrjai rajzolódnak ki irányukban Mianmarban. Egybefolyó etnikai és vallási kategóriák is elválasztják a rohingjákat a többiektől: ez a népcsoport hagyományosan muszlim, és tagjai barnább bőrszínűek, mint a burmaiak általában. E két besorolás hatása egymásra kopírozva, illetve a fél évszázadig az országot irányító katonai junta idején tetőző állami diszkrimináció ódiuma végzetesen elsáncolja a közösséget, tragikus következményeket vonva maga után. 

Ebben a folyamatban talán a legdrasztikusabb jogi-államigazgatási vonatkozású lépés az volt, amikor a 800.000 fős létszámúra tett közösséghez tartozó személyeket 1982-ben megfosztották állampolgárságuktól, ezáltal az ország többi 135 etnikumától eltérően nem tekinthetők államalkotó nemzetnek.

Jonathan Head BBC-n, még 2009-ben megjelent riportjából kiderül, hogy hivatalos engedély nélkül nem utazhatnak, nem birtokolhatnak földeket, házasságaikat feltételekkel ismeri el ismeri el az állam, ám bizonyos esetekben börtönnel is bünteti, nyilatkozatot irattatnak velük alá, amelyben lemondanak kettőnél több gyermek neveléséről. A rohingja férfiakat heti egy nap közmunkának vetik alá, a kötelező hadi szolgálat jegyében pedig heti egy éjszaka őrséget is el kell látniuk. Francis Wade mindezt kiegészíti azzal, hogy a nők gyakran esnek nemi erőszak áldozatául a hatóságok részéről, és hogy Észak-Arakanban, ahol a legtöbb rohingja él, kormányzati előírás szerint a házasságon kívül született gyermekeket feketelistára teszik. Aki ezen szerepel, az nem iratkozhat iskolába sem - ahol különben a burmai nyelv eleve kötelező a „burmanizálás” jegyében.* Eszünkbe juttatva a faji megkülönböztetés legszörnyűbb eseteit a világtörténelemben.

Ám a térség más országai sem "mennek a szomszédba" a tárgyalt népcsoporttal szembeni közömbösségért, illetve atrocitásokért: Bangladesben - ahova az elmúlt negyed évszázad során mianmari üldöztetésük elől menekültek - sem szívesen látott vendégek. Napjainkban mintegy háromszázezren tartózkodnak Mianmar északnyugati szomszédjában, menekülttáborokban, rendszerint rettenetes körülmények között, amelyek leküzdéséhez Dakka egyáltalán nem nyújt számukra segítséget. Ettől lényegesen ijesztőbb a helyzetük Thaiföldön, ahol maga a miniszterelnök ismerte el 2009-ben, hogy rendszeresen előfordult az, hogy a rohingjákat tengerre bocsátották, és a nyílt vízen barbár módon magukra hagyták őket...   

Kontinensünkön különösen rossz emlékeket kelt, ha embercsoportokat faji, vallási, stb. hovatartozásuk miatt érnek sérelmek, vagy akárcsak az említettekhez képest (!) „banális” joghátrányok is. Elég, ha az első és második világháború vagy a balkáni háború megannyi szörnyűségére gondolunk. A rohingjákkal szembeni gyűlölködés ugyanabból az idegenségérzetet eredményező másság élményéből táplálkozik, amelyet az etnikai és vallásos különbözőség egyidejű észlelése hoz létre, mint már annyiszor a történelem során, akár földrészünkön is.  

Ennek ellenére, és azon kívül, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága már 2005-től kezdődően jelent a népcsoport szívszaggató helyzetéről, a rohingják ügye nincs a radaron. Kontinensünk pedig, különösen ekkora rutinnal a menekültügyek terén, nemzetközi súlyát latba vetve segíthetne megtalálni a megoldást.  

*  (Az említettek során megállapítható az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1., 2., 5., 6., 13., 15., 16., 26. és 30. cikkelyének, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1., 2., 5., 7., 9., 12., 18., 23. és 27. cikkelyének, és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezménye 1., 2., 4., 5. és 13. cikkelyének megsértésének ténye, hogy csak a legfontosabbakat említsük).