Ahogy sok nyugat-európai gondolkodó – akik szellemi elődjeiről már Czeslaw Milosz megállapította, hogy nem élték át azokat a 20. századi történelmi tapasztalatokat, amelyek ítéleteik és gondolati beidegződéseik viszonylagosságára tanítanak[1] – térségünkkel, a "Közép-Kelettel"[2] kapcsolatban, lám, időről időre mi is "aggodalmaskodunk" egyes nyugat-európai történések miatt. Konkrétan a civilizációk (vélt) összecsapása miatt, amelynek a helyszíne Nyugat-Európa, ezúttal Woolwich.

Mint valami mindent eldöntő, élet-halál küzdelem a Szabad Népek és a gonosz Sauron között.

Muszlimok aránya Európában és közvetlen környezetében

Csakhogy az fantasy műfaj, és a nagy kép egészen mást mond. Nyilván nem fordul meg a cikkírók fejében az, hogy egy felmérés szerint egy pakisztáni (hamár az absztrakt kategorizálást tesszük meg a vita alapjává) egy tavalyi felmérés szerint inkább érzi magát britnek, mint egy "fehér," vagy, hogy ha már „muszlim-sport az autógyújtogatás,” abban osztanak-e olimpiai aranyat, ahogy azt Mo Farah muszlim származású, brit színekben induló, többszörös olimpiai bajnok címvédő hosszútávfutóval történt szintén tavaly?

Meg kellene érteni, hogy már az alapbeállítás is tévedés. Nem egy keresztény-szekuláris Európa paradigmája áll szemben egy azt fenyegető iszlámmal, hanem az ábrahámi világvallások tradícióin[3] is nyugvó civilizációt felváltó, jólétinek is nevezett fogyasztói társadalmak[4] ütköznek marginalizálódott egyénjeikkel. 

Történelmileg, Európa képzeletbeli identitása egy keresztény népekből álló laza halmaz volt, amelyet a déli, vagy keleti határokon túli muszlimokkal szemben határoztak meg.[5] Ezek a történelmi formációk eredményezték azt a régi-régi mítoszt, hogy a muszlimok valamiféle „kívülállók” Európában, akiknek a helye a Közel-Kelet, Ázsia, vagy Afrika.

A római nagymecset, amely Európában a maga nemében a legnagyobb  

"Európa népei évezredeken át folytattak véres háborúkat, amíg kialakultak a mai határok. A földnek, amelyet ma egy nemzet magáénak mond, minden négyzetméterét vér öntözte, azért, hogy ma az ott élők azt mondhassák rá: a miénk" – írja a Mandiner május 28-án megjelent tárcacikke. Tisztelt Szerző! Ezen a helyen emlékeztetném rá, hogy annak a bevándorlási hullámnak – amelyet a nyugati „civilizáció-halál víziójának” okaként láttat –, a megjelenése épp ezeknek a véres háborúknak köszönhető, konkrétan annak a munkaerőhiánynak, amely a világtörténelem két legpusztítóbb háborúja nyomán fellépett! (Zárójelben jegyezném meg, hogy még sem lehetett az a civilizáció sem annyira fejlett, sem annyira egységes, amelyből kiindulva mindaz, a világégésektől a totalitárius rendszerekig, lejátszódott, kis híján elpusztítva nemcsak önmagát, de az egész világot is). 

Egy boszniai muszlim, akinek az ősei a 15. század óta él a Drina mentén, ugyanúgy felsorakoztathat történelmi érveket "európai származásának" igazolására, mint adott esetben egy moldáviai. Oké, de egy ma Franciaországban élő algériai nem – jönne a válasz, ami, bár nem értek vele egyet, de már előrébb visz: így vagy úgy, de elkezdjük belátni, hogy érdemes az egész témát differenciáltan megközelíteni.  

Mo Farah brit hosszútáv futó Európa-bajnoki győzelme 10 000 méteren, Barcelona, 2010. Eredeti kép: erki.nl 

Ha már Bosznia és ha már középkor: az olyan muszlim polihisztorok, mint az optikus Alhazen (Ibn al-Hajszam), és Johannitus (Hunajn Ibn Iszhák al-Ibádi), az orvostudományokban (is) élenjáró Avicenna (Ibn Szína), a sebész az-Zahráwí, a mérnök al-Dzsazarí, a repüléssel foglalkozó Abbász ibn al-Firnász, a csillagász al-Bírúní, a filzófius Averroes (Ibn Rusd), a térképész al-Idriszí és mások munkássága többel járult hozzá az emberiség fejlődéséhez, mint amivel legtöbbünk a 21. század elején valaha is fog - mindez az általános műveltség kontextusa. Röviden talán arra viszont érdemes emlékeztetni, hogy az algebra és a kémia szavaink arab eredetűek. A sors (vagy az anyag) iróniája, hogy a fejlődés és harmónia dogmáira felesküdött, kulturális fundamentalista iszlámkritikusok épp erről szoktak elfeledkezni.

A muszlim polihisztorok a középkorban, és a muszlim bevándorlói hátterű vendégmunkások[6] a 20. század második felében egyebek mellett egyben biztos, hogy hasonlítanak: részben ők tették azzá Európát, ami. A fejlett világ részévé, a történelem során időről időre talán vezető erejévé is.

Az emberi szem Hunajn ibn Iszhák szerint (a kézirat 1200 körül készült)

Woolwich bármennyire is kísért és Huntingtonért kiált, mindenekelőtt igazságügyi és büntetés-végrehajtási kontextus. A tettesek egy része már kézre került, „hang ’em high.”

Hogy toleráljunk-e valamit, aminek az egészére magától értetődően nem mondható el az, hogy intoleráns - hiszen akkor a párját ritkítóan gazdag kulturális örökséget hátrahagyó Kordóvai Kalifátus[7] történelmi tapasztalatait is teljesen figyelmen kívül hagynánk –, Lessing Bölcs Náthánja – hiszen a Felvilágosodás eszméire méltán vagyunk büszkék – talán azt mondaná, hogy igen.

Az Alhambra a spanyolországi Granadában. Eredeti kép: comakut

Bár biztos jóval szexibb a téma, mint a globális felmelegedés, a hidegvér ebben a kérdésben szintén nem árt. Eurábia rémképe demográfiai tényszerűségeknek és tragikus események tágabb kontextusba helyezésének egymásra csúsztatása, amely történhet manipulatív szándékkal, (látens?) kultúrrasszizmusból, vagy üldözési mániából. Bármennyire is figyelemfelkeltő az eredmény, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az antiszociális, ad absurdum terrorista egyéneket jóformán minden közösség kiveti magából, így a legtöbb muszlim muszlim populáció is[8] (hiszen érdemes differenciáltan megközelíteni magát a hipotetikus ummát is), kivéve az iszlám fundamentalistákat, persze. A gyűlölet-spirál csak nekik kedvez, hiszen társadalmi bázisukat a jelen formázza.    

Az iszlám és a Nyugat állandó konfliktusa, ami az iszlám erőszakos jellegét kihangsúlyozó interpretációból következik, ugyanolyan toposz és csúsztatás,[9] mint a két civilizáció békés, szimbiotikus együttélése. A valóság ettől sokkalta összetettebb. Egy azonban biztos: provokációk semmivel nem hozzák közelebb a civilizációkat, hamár dichotomiákban gondolkodunk. Rajtunk, a valóságot konstruáló írástudókon is múlik, hogy hogyan tovább.

Szerző: Iványi Márton 

 Al-Idríszí világtérképe 1154-ből,a korabeli világ talán legfejlettebb útmutatója. A déli irány a térkép tetején van.