Az egyiptomi elnökválasztás a demokrácia győzelmét hirdeti. A világ szeme most Dr. Mohamed Murszín van, hogy társadalmi felhatalmazottsággal és egy történelmi sikerrel a háta mögött, végre lezárja az átmeneti időszakot, és megmutathatja, hogy az arab országok is „képesek rá.”
Az egyiptomi elnökválasztás a demokrácia győzelmét hirdeti. Bár az Ancien Régime bukása után eltelt másfél évet nehézségek, buktatók, foltok és rossz lépések sora jellemezte, nem szabad elfelejteni, hogy az észak-afrikai ország történelme során először választott szabadon elnököt, és azt sem, hogy azon társadalmi-politikai változások, amelyeket mindez megkoronázott, vagy ’nemes’ített (utalva az ókori fáraók csíkos fejfedőjére) a demokráciát és a köztársasági államformát meghatározni igyekvő „Nyugaton” évszázadok alatt mentek végbe, amely mindenképp ünneplésre méltó.
Dr. Mohamed Murszí választási sikere győzelem a demokrácia mellett egész Egyiptom számára is. Nem is annyira azért, mert a legjobb jelölt nyert, hiszen ezt még korai eldönteni, hanem mert az emberek, a hadsereg, a pártok, a hivatalos és civil intézmények a társadalmi felelősség szelleméről tettek bizonyságot.
Pedig nem voltak jók az előjelek.
A Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsának június elején tett, bukott, vagy nem bukott diktátorok nagyzási hóbortját idéző, provokatív és arrogáns lépése (lásd lentebb) azonban olyan otromba kísérlet lett volna, hogy megakadályozza azt, hogy egy valóban népuralmi és köztársasági kormányzati rendszer eresszen gyökeret az országban, amely nemcsak a sötét, algériai Sötét Évtized forgatókönyvet juttathatta az ember eszébe, hanem eleve bukásra is volt ítélve.
Az átmeneti időszak lezárásához most a jogi, államigazgatási környezet adott.
Murszí elkötelezte magát a polgári államon alapuló demokrácia mellett, amely ajtót nyithat a társadalom összes szegmensét bevonó új vezetési koncepciók előtt, amelyre égető szükség lesz.
Murszí államférfihoz illően viselkedett, amikor békejobbot nyújtott a hadseregnek, és megköszönte, hogy az csak átmenetileg „állam az államban”, betartja az ígéreteit arra nézve, hogy időben átadja az ország vezetését, biztosította az országgyűlési-, majd a kockázatosabb elnökválasztásokat.
A korábban megválasztott, legitim parlament feloszlatása, és a parlamenti mandátumok egyharmadának érvénytelenítése nyilvánvalóan hiba volt a hadsereg részéről, ám talán nem most van itt az ideje, hogy az új elnök kesztyűt dobjon nekik.
Hiszen a politikai, társadalmi és gazdasági kihívások hatalmas tömbje miatt, kihívások és szlogenek helyett egy szakpolitikai csomagra van szüksége az országnak, amely idővel helyreállíthatja nemzeti integritását, majd gravitászát a(z arab és muszlim) világban, és amelyből az ellentéteket elviselhető határok közé szorító, a különbözőségeket, társadalmi heterogenitást az együttélés közérdekének alárendelő, sokszínű, demokratikus ország válhat. Így Egyiptom, a „Világ anyja” (ahogy maguk az egyiptomiak előszeretettel hívják hazájukat: Umm id-dunjá) hozzájárulhat ahhoz, a többi példával együtt, hogy az arabokról és muszlimokról alkotott egydimenziós, mozdulatlan, esszencialista torzképek, gúnyrajzok helyett az említett csoportokra dinamikus emberi összetettségükben tekintsenek világszerte, olyanokra, akik „képesek rá.”
2012. július 4.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.