„Bíráltam az izraeli kormányt a palesztin kérdésben képviselt politikája miatt, ám a szabadság- és igazságszeretetnek ugyanazok az elvei ihlették bíráló szavaimat, amelyek nevében Izrael védelmére keltem mindazok ellen, akik azzal gúnyolták, hogy csupán az imperializmus bábja Izrael a Közel-Keleten. És, persze, annak a zsarolásnak sem engedek, amelyhez sok fanatikus folyamodik, és „antiszemitának” mond mindenkit, aki szót emel az izraeli kormány elkövette túlkapások és bűntettek ellen. Szerencsére könnyen bizonyítható ennek a vádnak a gyerekessége, hiszen magában Izraelben is nem kevés kritikus szemléletű izraeli állampolgár van, aki nem tűri, hogy elhallgattassák a türelmetlenek, hiába hozakodnak azok elő örökké azzal az érvvel, hogy mindenki a szabadság ellensége, aki más véleményen van, és azzal vádolják az ilyeneket, hogy elárulják a zsidó népet, és fegyvert adnak ellenségei kezébe. A zsidó nép legjobb hagyománya, hogy ellenáll az elnyomásnak és a hazugságnak, és, szerény véleményem szerint, inkább azok a másképp gondolkozók képviselik ezt a hagyományt, mintsem azok, akik szeretnék elhallgattatni őket.”
(Mario Vargas Llosa: Izrael/Palesztina: béke vagy szent háború, Európa, 2007. 6.o.)
"Another brick in the wall"
A palesztin államiság ENSZ általi elismerése újra zajos elutasítással szembesült, ezúttal az Egyesült Államok részéről: nyilatkozatuk szerint az hátráltatná a békefolyamatot. Az USA szerint abba be kell vonni Izraelt is, az EU-t pedig jegyzék útján figyelmeztette, hogy ne támogassa a kérelmet. „Same ol’ shit, different toilet.”
Eközben az izraeli belügyminisztériumban pár nappal ezelőtt, 2012. október 18-án nyolcszáz új lakás építését engedélyezték a megszállt Kelet-Jeruzsálem telepeseket tömörítő Gilo városrészében.
Az 1993-as Oslói Egyezmény óta valahányszor, ha a palesztinok előnyösebb/teljesebb jogi helyzet kivívására törekedtek a nemzetközi közösség előtt és annak tagjaként, a Nyugat mindig azt a jelzést adta számukra, hogy rossz az időzítés, vagy, hogy egy ilyen lépés káros hatással lenne a béketárgyalásokra...
A palesztin UNESCO-tagságot támogató (zöld), ellenző (piros) és a kérdésben állást nem foglaló (kék) országok
Akkoriban a palesztinok lényegesen nagyobb föld tulajdonosai voltak, mint napjainkban. Ezt a különbséget a földek elkobzása, a telepépítés vagy más technikák idézték elő az izraeli kormány vagy a telepesek részéről.
A kifogás minden évben ugyanaz: Palesztina további elismerése veszélyeztetné a békefolyamatot, amelyről azonban tudjuk, hogy egy jottányit sem halad előre. Ehelyett a késedelem éppenséggel azt jelenti, hogy az ország folyamatosan veszíti el területeit, a palesztinokat pedig a bizonytalanság légköre veszi körül.
Az embereknek tudniuk kell, hogy épp egy államban, „nem-államban” vagy félállamban élnek. A Palesztin Hatóságnak nemcsak azzal kell tisztában lennie, hogy a Nyugat mit vár tőle, hanem azzal is, hogy saját népének mire van szüksége. Jelen politikai és gazdasági körülmények között egy lőporos hordón ülnek, amelyről senki nem tudhatja, hogy mikor robban fel!
Egyik napról a másikra úgy elmérgesedhet a helyzet, hogy egyszer azt vesszük észre, hogy egy új intifáda szemtanúi vagyunk. Amikor emberek egy látszólag ennyire kilátástalan helyzetbe kényszerülnek, természetes, hogy a reményvesztettség egyszer eléri a forráspontot.
Ciszjordánia + Gáza = Palesztina
A Nyugat hozzáállása fenyegeti Palesztina közvetlen pénzelését is, főleg a támogató öböl menti országok részéről. Ez is csak egy újabb összetevője a lőporos hordónak. Palesztinától, jogi státusz híján, meg van tagadva a finanszírozás is, amely pedig segíthetné fejlődését, amelynek végső soron az Egyesült Államok, a Nyugat és az egész világ is a hasznát látná. Egyrészt a közel-keleti stabilitás megteremtésének morális felelőssége, másrészt az abban rejlő gazdasági lehetőségek folytán.
Az államiságot elutasító hatalmak nem viselik a szívükön Palesztina érdekeit és kész, bárhogy is hangozzanak állásfoglalásaik a béketárgyalások ügyében. Pedig itt lenne az ideje, hogy hagyják Palesztinát dönteni saját sorsa felől. Addig is a palesztin vezetőknek fel kellene fogniuk, hogy a Nyugat blöfföl, és népük érdekét kell szem előtt tartaniuk, hiszen úgy tűnik, az idő ellenük dolgozik. Semmi haszna, ha az Egyesült Államok aggályaival kapcsolatban körültekintően járnak el: Palesztina mélyponton van. Várni a sült békegalambot nem oldja meg egy problémájukat sem, az államiság kivívása a nemzetközi közösség révén ellenben megéri a kockázatot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.