Évek óta tartó folyamat, hogy a rendszerváltást követő időkhöz képest az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elvesztette monopol helyzetét. Az ennek okairól való értekezés egy külön cikksorozat témájául szolgálhatna. Hallhattunk érveket pro és kontra, nehezen eldönthető, hogy melyik az, ami leginkább megfelel a valóságnak.
Erdélyi látkép, fotó: eReNdesign
Az új politikai szerveződések álláspontja, hogy egy szűk, a kezdetektől vezető pozíciót betöltő elit „kisajátította” maga számára a magyarság érdekképviseletének jogát. Az sem tett jót a legrégebbi magyar párt megítélésének, hogy az utóbbi évek korrupciós botrányaiban is rendre szerepelt az RMDSZ prominenseinek neve.
A Kelemen Hunor vezette párt arra hivatkozik, hogy az újonnan megjelenő szervezet (Erdélyi Magyar Néppárt) végletesen szétdarabolja a magyarságot, ezáltal félő, hogy a közel 1-1,5 milliós kisebbség csak minimális számú helyet szerez a parlamentben.
Természetesen honi politikusaink is megosztottak a kérdést illetően. A határon túli magyarok irányába csekély érdeklődést mutató „baloldali” ellenzék véleménye szerint a FIDESZ - démoni, megosztó vezetőjével az élén- egymás ellen fordította a magyarságot a környező országokban. Sajnos be kell látnunk, hogy bizonyos lépések nem erősítik a határokon átívelő nemzeti összefogást, elég, ha Szász Jenő reaktiválására gondolunk. Kormánypárti képviselők pedig előszeretettel hangoztatják azt a féligazságot, hogy inspirálni, sőt támogatni kell egyfajta kisebbségen belüli párt-pluralizmus létrejöttét.
Székelykapu, fotó: eReNdesign
Mindkét érvrendszer tartalmaz elfogadható elemeket, azonban egyik mellett sem tehetjük le egyértelműen voksunkat. Jelen cikk szerzője úgy véli, hogy meg kell hagyni a kisebbségnek az önrendelkezés jogát. Nem szerencsés, ha Budapestről kívánjuk megmondani, hogy pontosan mi történjen Erdélyben. Példaként említhető Kövér László diplomáciailag szerencsétlennek minősíthető, nagy port kavaró „turistáskodása” (mint ismert, az őt ért vádakat azzal próbálta elhárítani, hogy magánemberként utazott).
Most foglalkozzunk inkább azzal, hogy milyen forgatókönyvek lehetségesek a következő választáson.
A parlamentbe való bejutás két módon lehetséges: egy párt országosan megszerzi az összes szavazat 5%-át; vagy pedig jelöltjei közül hatan képviselőházi, míg hárman szenátori kerületben szerzik meg az első helyet. Ez az alternatív küszöb intézménye, ami biztosítja kisebb szervezetek bekerülésének lehetőségét is a törvényalkotásba.
Erdélyben, fotó: eReNdesign. Ha gondolod, nézd meg a többi képet is, itt!
Mindenképpen külön kell vizsgálnunk a két lehetőséget. Az, hogy két magyar párt eléri az 5%-os küszöböt, csak országosan extrémen alacsony, Székelyföldön kiemelkedően magas részvétel mellett lehetséges forgatókönyv, azonban sajnos tendencia, hogy a szavazási kedvet tekintve a magyarlakta területek a sor végén kullognak. Tehát erre a gyakorlatban semmi esély sincs.
A második, alternatív küszöbként meghatározott „kiskapu” viszont jól jöhet a magyar kisebbségnek, feltéve, ha jól sáfárkodnak a szavazataikkal. Az RMDSZ vezető pozíciója megkérdőjelezhetetlen. Országos hálózattal, szervezeti struktúrával rendelkezik. A „másik magyar párt” (EMNP) leginkább a Székelyföldön (Maros, Hargita és Kovászna megye) rendelkezik bázissal.
A következő táblázat három különböző eshetőséget vizsgál, figyelembe véve a legutóbbi választás (2008) eredményeit:
Forrás: az Erdélyi Magyar Néppárt honlapja (www.neppart.eu)
A táblázatból látható, hogy amennyiben a kisebb magyar párt eléri az alternatív küszöböt, úgy gyakorlatilag nem gyengítené a magyarság képviseletét, mindegy hogy mennyi voksot szerez meg a Szövetségtől. A maximális veszteség 1 képviselői hely lehetne, a magyar szenátorok száma változatlan maradna.
Abban az esetben persze gyengülhet a képviselet, ha a kisebb párt nem éri el az alternatív küszöböt, de a magyar szavazatok legalább 10%-át elveszi az RMDSZ-től. Ennek valószínűsége azonban rendkívül csekély.
Azt meg kell jegyeznünk, hogy az alternatív küszöb elérése nem jelent automatikusan 6+3 mandátumot egy párt számára. A 6+3 ugyanis csak egy feltétel, aminek teljesítése esetén egy szervezet részesülhet a kiosztandó mandátumokból. A fenti forgatókönyv a második magyar párt számára 0-2 szenátori és 2-4 képviselői mandátumot prognosztizál.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy a jelenlegi helyzetben nem elvetendő és elutasítandó egy második magyar párt önálló indulása. A nemzet számára legkedvezőbb megoldás akkor születne, ha néhány biztosan nyerő körzetben (6+3) az RMDSZ nem indítana jelöltet az EMNP ellen, ezzel biztosítva, hogy míg egyikük az 5%-ot elérve, addig a másik csak az alternatív küszöböt átlépve jutna be a román törvényalkotásba.
Kérdés azonban, hogy a Szövetség vezető elitje hajlandó-e teret engedni a politikai pluralizmusnak? Ennek ára azonban nem csekély: néhány kényelmes, jól fizető pozíció átengedése a Néppárt számára. Vajon bízhatunk ebben?
Szerző: GRCS
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.