Napra pontosan két évvel ezelőtt, a tunéziai Sidi Bouzid tartományban, 350 kilométerre délnyugatra a fővárostól a huszonhat éves, fiatal munkanélküli Muhammad Bouazizi, miután egy rendőrnő – jogtalanul árusítási engedélyt követelve tőle - sértegette, megalázta és elkobozta megélhetését jelentő, zöldségekkel teli kocsiját, felgyújtotta magát. A tiltakozásnak e módja, a maga tragikus áldozathozatalával, a tunéziai zsarnokság elleni forradalom szikrájának bizonyult, mely után a forradalom lángja futótűzként járta be az egész arab világot, „az Óceántól az Öbölig.”
Forradalmi graffiti: "Hívek a mártírok véréhez". Fotó: Wael
Ghabara
A Tunéziát vezető döntéshozó trojka, vagyis az államfő, a kormányfő és az alkotmányozó nemzetgyűlés (ideiglenes parlament, ha úgy tetszik) feje ígéretet tett arra, hogy a mai napon nemzeti ünnep keretében emlékeznek meg a forradalom kirobbanását kiváltó eseményre, ám végül módosították az ünneplés napját február 14-re. Ezen a napon bukott el a rezsim, amikor az elnök Zine El Abidine Ben Ali és családja Szaúd-Arábiába menekült.
Az ünneplések ennél fogva korlátozottak lesznek, ám az évforduló lehetőséget ad arra, hogy felülvizsgálják forradalmuk örökségét, a demokratikus változást, amiért „mindazt csinálni tetszettek”, felidézzék a sikereket, áttekintsék a kudarcokat és számba vegyék a jövő perspektíváit.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Fotó: Magharebia
Ha a sikereknél kezdik, azok között élenjár az a társadalmi béke, amelyet sikerült kivívni az elmúlt huszonnégy hónapban, és a politikai-, valamint a médiapluralizmus megteremtése, a szólásszabadság diadala.
Kudarc viszont az, hogy az újságírókat és televíziós csatornákat gyakran érik zaklatások és fenyegetések, néhány esetben pedig gyújtogatási kísérletekkel próbálták a közzététel és műsorszolgáltatás szüneteltetését elérni bizonyos csoportok. Ám a jogi környezet, egy, a társadalom működésével kapcsolatos érdekeket és célokat, az állam belső szabályozására és külkapcsolatára vonatkozó alapelveket rögzítő alkotmány nélkül változatlanul fluktuál, emiatt sokan szembesülnek fenntartásokkal, elutasítással vagy szkepticizmussal.
Emlékmű a forradalom "epicentrumában", Sidi Bouzidban. Saját kép
Az a terület, ahol a legtöbb bírálat összpontosul, a gazdaság. A munkanélküliség folyamatosan nő, és már egymillió fő felett jár, és a vezetés minden erőfeszítése, hogy munkahelyeket biztosítson, kudarcot vallott, számottevő eredmények nélkül. Emellett arra építeni sem volt kifizetődő, hogy az új líbiai állam jelentős gazdasági támogatást nyújt majd, és/vagy megnyitja munkaerőpiacát a munkanélküliek előtt, ami idáig nem történt meg.
Az a viszonylagos stabilitás, amit Tunézia átélt az elmúlt két évben, az állam számára fontos bevételi forrást jelentő politikai ágazat fellendüléséhez vezetett, azt követően, hogy az a forradalom alatt és az azt követő rövid időszak során közel állt az összeomláshoz. A turizmus is, úgy tűnik, helyreáll, a kezdeti nehézségek után.
Képkollázs Tunéziából. Balra fent: Kairouan, jobbra fent: Sousse, balra lenn: Sidi Bousaid, jobbra lenn: Sbeitla. Saját képek
Igaz, hogy a forradalom öröksége nehéz, a maga problémáival és sokrétű válságával, ám szó mi szó, az ígéretesen megválasztott, mérsékelt iszlamista vezetés sem állt a helyzet magaslatán, ezért számos bírálat is érte. Beleértve Munszif Marzúkí köztársasági elnököt is, aki utalt annak szükségességére, hogy egy kevesebb tárcából és szakképzett technokratákból álló kormány alakuljon, amelyet hatékonyabb bürokrácia és válságkezelési kompetencia jellemez. A vezetés elkövetett hibákat, amelyek főként arra vezethetők vissza, hogy a hűséget a tapasztalat elé helyezte, valamint a hiányzó szakértelemre. Talán a legnagyobb ezek közül az emberi jogok helyzetének háttérbe szorítása volt, például, amikor a Líbiai Átmeneti Tanács kérésének eleget téve június végén kiadták a korábbi líbiai miniszterelnököt, Baghdádí Álí al-Mahmúdít a szakszerű és független igazságszolgáltatási intézményrendszerrel egyelőre nem rendelkező országnak.
Ami pedig a jelent és a jövőt illeti: Tunézia manapság komoly veszéllyel néz szembe, amely az állam területére áramló fegyverek formájában érkezik. Soha nem látott nemzetbiztonsági kockázatot jelent még továbbá a szalafista jelenlét az országban - nem telik el hét anélkül, hogy ne lennének összecsapások a biztonsági erők és e szervezetek elemei között - a szomszédos országokban, különösen Líbiában tevékenykedő szélsőséges dzsihadista csoportokról nem is beszélve.
Kairouan, a szunnita iszlám világ negyedik legszentebb települése. Saját kép
A tunéziai kormány ígéretet tett, hogy jövő nyáron általános választásokra került sor, de egyelőre nem jelölték ki azok konkrét dátumát, és nem készült el a politikai folyamatoknak egységes jogi keretet biztosító alkotmány sem, általános bizalmatlanságot keltve.
Mindenesetre, ha a szabadságjogok és a demokrácia ismérveinek oldaláról, az elszenvedett veszteség vagy nyereség alapján akarunk mérleget vonni, akkor a forradalomnak és utóéletének a mérlege mindenképpen pozitív, és a demokratikus kísérlet még mindig a legjobb képet festi a más arab országokban látottakkal összevetve.
Forradalmi graffti Sidi Bouzidban: "FREEDOM". Saját kép
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nevem van 2013.01.18. 11:13:36
1. szerinted meg lehet-e reszkírozni egy tunéziai nyaralást?
2. Sbeitla. Nagyon szépnek tűnik, merre van, el lehet-e jutni oda és miképp?
3. Autót bérelni nem félős-e?
Hát három lett belőle.
Glob-algoritmus 2013.01.19. 13:52:42
1. Le semmiképp nem beszélnélek le róla, a belpolitikai zűrzavar és a politikai platformok egyet nem értése ne ijessen el. A szélsőségesek erősödtek, tény, de ha valami a forradalom utáni Tunéziában sem változott, az az, hogy a turizmus kiemelt állami érdek maradt, az utca embere és a rendőr egyaránt tiszteletben tartja a külföldi látogatót.
2. Sbeitla az antikvitás egyik legjobb állagban fennmaradt műemléke, Szúszától másfél óra, csak ajánlani tudnám!
3. Autót bérelni lehet, de az országokon belüli tömegközlekedés a rendkívül olcsón, sűrűn és viszonylag gyorsan közlekedő ún. luázs (louage, francia szó) kisbuszokkal történik, ha történetesen szeretsz betekintést nyerni a helyiek életébe, érdemes lehet azt is igénybe venni. Minden nagyobb település központi "pályaudvaráról" indulnak. Az autó a déli látnivalók (pl. Matmata)felkeresése szempontjából ugyanakkor ajánlott.
Remélem, hogy segíthettem, üdv: Iványi Márton