Állítólag François Hollande nem akarta belekeverni Algériát veszedelmes katonai kalandjába Maliban, és a vállalkozás fő célja az ország északi részét uralmuk alá vonó keményvonalas iszlamista csoportok elleni fellépés. Ám Algéria könnyen belesüllyedhet a mali futóhomokba, ha a franciák nem érik el céljaikat, vagy nem olyan gyorsan, ahogy azt remélik. Az országban állítólag terroristák vannak - de van ott más is. Cink, bauxit, gyémánt és uránium.

Könnyen lehet, hogy ha Nicolas Sarkozy Franciaországa át is vészelte a részvételével végbement líbiai beavatkozást két éve, amely hozzájárult Kadhafi ezredes rémuralmának megdöntéséhez, Francois Hollande Franciaországa - Algériához hasonlóan - nagy árat fizethet majd ezért a győzelemért. (Sarko mondhatta volna akár azt is, hogy „Après moi le déluge” - „utánam az özönvíz”„).

Fegyveres milíciák Észak-Maliban

Most nem kizárólag az emberéleteket követelő, algériai túszdrámára gondolunk csütörtökön, és nem arra, hogy a szóban forgó fegyveres csoportok létszáma a beavatkozás miatt valószínűleg éppen most készül eleve megduplázódni. De arra sem, hogy a szövődmények alááshatják mindkét ország belső stabilitását, hiszen a francia kormány már most szigorú biztonsági intézkedéseket tesz a városokban, a repülőtereken és vasútállomásokon, várva az al-Kaida megtorló támadásait.

Hanem arra, hogy a sors iróniájaként azok a modern fegyverek, amelyek a Maliban és Algériában megjelent szélsőséges iszlamista fegyveresek, például az Anszáru’d-Dín (أنصارالدين, jelentése kb.: A vallás segítői) és a dzsihadista Mukhtár ben Mukhtár Front arzenálját képezik, éppen az előző francia elnöknek köszönhetően kerültek feltehetőleg előbb a nyugat-líbiai felkelőkhöz a Kadhafi elleni zintáni harcok során. Majd onnan a szélsőségesekhez, hasonlóan a korábban Kadhafi által vásárolt francia és orosz felszerelésekhez. Amelyek visszafelé is elsülhetnek.

A francia légierő Eurocopter harci helikoptere. Forrás: David Monniaux

Francois Hollande az algériai túszdráma láttán igazoltnak látja a francia beavatkozást Maliban, mi több, nemzetközi jogilag is legitimnek. Ám úgy tűnik, felcserél ok-okozatot, és nem érti, hogy az intervenció egyenes következménye éppenséggel a jelen sorok gépeléséig több tucatnyi halálos áldozatot követelő túszdráma, amely aligha történhetett volna meg azelőtt, hogy a gall kakas elkukorékolja magát. Hogy arról, hogy a kirobbanó konfliktus közvetve, vagy közvetlenül destabilizálhatja az egész nyugat-afrikai partot, ne is beszéljünk. 

Arról viszont kellene, hogy a beavatkozás fő célja nem a terrorizmus elleni háború, hanem a francia érdekek védelme a Száhel-övezetben: Mali uránium-, arany-, olaj-, gyémánt-, cink-, mangán-, bauxit-, és vasérc-eldorádó, és sokaknak bántaná a szemét, ha e földi jót szélsőséges csoportok vonnák ellenőrzésük alá. Láttunk már a Malinál kevesebb természeti kinccsel rendelkező országokat is pusztító háború martalékaivá válni, épp egy évtizede akár, legalábbis, Sarah Palin, Alan Greenspan és maga Bush elnök szerint is, azt a háborút az olajért (is) vívták.

Az az algériai vezetés, amely korábban sikeresen ellenállt a francia és amerikai nyomásnak, hogy részt vegyen a szélsőséges iszlamisták elleni harcban és a mali kormány megsegítésében, most belement abba, hogy a francia légierő használhassa az ország légterét. Ezzel nyakig süllyedt a véres mali ingoványba, aláásva az összes eredményt, amelyet az észak-afrikai arab ország stabilitásának és integritásának területein az elmúlt években elért.

Kormánybarát fegyveresek Maliban 

Az algériai vezetés már most a bírálatok kereszttüzébe került, amiért az érintett országokkal folytatott konzultáció nélkül akarta kiszabadítani a túszokat foglyul ejtőik karmai közül, és annak nem megfelelő volta miatt, ami az áldozatok magas számához vezetett. Nem zárható ki, hogy a bírálatok agresszívebb jelleget öltenek majd, ha a csata véget értével, az eloszló por jobban látni engedi az igazságot.

A francia elnök, aki a vélt vagy valós államfői jellegtelenségét és külpolitikai éretlenségét érő bírálatokra is válaszul bonyolódott bele a tengerentúli akcióba, valószínűleg jó időre félretett muníciót kritikusai számára. Az algériai elnök Abdelaziz Bouteflika nemkülönben, aki, miután az elmúlt tíz évben sikerrel fordította vissza a történelem óráját a Sötét Évtized polgárháborúját követően, alighanem kockára tette most az elért eredményeket. Feltehetőleg a semmiért cserébe.

Az Anszáru'd-Dín csoport zászlaja. Fotó: Yo

Előzmények: Tuaregek, Mali és Algéria: Nyugat-Afrikában a helyzet változatlan