Egy dolog a tevét elvinni a vízhez - egy másik dolog arra rávenni, hogy igyon is. Az arab világ tavasza egyelőre nem mindenütt köszöntött be, vagy váltotta be a hozzá fűzött reményeket a rendszerváltás után.

Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy azok a társadalmi folyamatok, amelyek az egyes szabadságjogok és a demokrácia kiépülésével és megszilárdulásával jártak (vagy inkább kecsegtettek?) öreg kontinensünkön is évszázadok alatt játszódtak le, de talán közelebbi példa lehet térségünk is, az államszocializmus összeomlását követően.  

Szóval nem volt borítékolható, hogy az ígéretes fejlemények egyik napról a másikra, gördülékenyen zajlanak le. Mindenesetre a véleménynyilvánítás szabadsága heves támadásoknak van kitéve napjainkban az arab világban.

Az egyiptomi elnökből gúnyt űző Bászim Yúszuf. Eredeti kép: stream.aljazeera

Március 30-án az egyiptomi legfőbb ügyész elfogatóparancs kiadását kezdeményezte a neves al-Barnámids műsorvezetőjével, Bászim Júszuffal szemben: a vád szerint az említett személy pellengérre állította Muhammad Murszí egyiptomi elnököt.

Ezzel egy időben egy palesztin bíróság hat hónap börtönbüntetésre ítélt egy férfit, amiért a Facebookon „lájkolt” egy, a korábbi távközlési miniszter lemondására felszólító hozzászólást. Korai lenne megjósolni azt, hogy mi lesz Bászim Júszuf sorsa, tekintve széles ismeretségét, munkatársai szolidaritását, a palesztin Anasz Iszma’íl ezzel szemben nem élvez ekkora támogatottságot, nem rendelkezik mellette esetlegesen felsorakozó társadalmi háttérrel, a Palesztin Hatóság befolyása alatt álló újságírói szféra pedig aligha áll ki mellette, ahogy ez februári tizenhét napos börtönbüntetése előtt sem történt meg.

Az újmédia. Kép: socmed

Ettől is rosszabbul járt Khálid al-Hámidí Kuvaitban, akit országa büntetőbírósága másodfokon két év börtönbüntetésre ítélt, mert „tweet”-jei sértőek voltak Sajkh Szabáh al-Ahmad emírre nézve.

A sor folytatódik: a szaúdi hatalom - amelynek ügynökeitől különben eleve hemzsegnek a szaúd-arábiai közösségi oldalak, amelyeken ők előszeretettel figyelik meg és sértegetik a más véleményen lévőket - elfogadtak egy törvényt, amely értelmében akár tíz évvel is büntethető az, aki az uralkodóház tagjainak, vagy más magas befolyású személyeknek a becsületét megsértő, őket rágalmazó (tehát vélt vagy valós igazságtalanságaikat és hivatali visszaéléseiket tematizáló) tartalmat oszt meg a közösségi médián. Hasonló, kemény fellépést ígérnek azon törekvéseik, hogy a Twitterre történő regisztrációt személyi azonosításhoz kötnék, és hogy blokkolnák a Skype, a WhatsApp és Viber szolgáltatásokat is.

"A Facebookon nem találtok meg" - vagy mégis?

A közösségi média, bár még tisztázatlan, de egyértelmű szerepet játszik az arab világban lejátszódó társadalmi eseményekben 2011-től kezdődően, azáltal, hogy általa egy masszív pozitív kínálati sokk érte az információ árát és terjedését, a nyilvános beszéd hatótávolságát, és a csoport-koordináció sebességét és léptékét. Az olyan eszközök, mint a Facebook, a Twitter vagy a Youtube, kijelölték a közbeszéd nyomvonalát, alternatív fórumot, előbb virtuális, majd később tényleges gyülekezőhelyet biztosítva a véleménynyilvánításhoz. Nem csoda, hogy a hatalom, amelynek nem köszöntött be a tavasz - sőt inkább több helyen befellegzett – minden rendelkezésre álló eszközzel, szolidabban vagy durvábban, akár a jogalkotás révén is próbálja ellehetetleníteni a működésüket annak érdekében, hogy ezzel is akadályozza a proaktivitást.

A hatalmon lévő arab rendszerek, amelyek közül a legtöbb nemcsak korrupt, de elnyomó is (volt), ellenőrzést gyakorolva, esetenként elkobzással, be- és elzárásokkal, a „megfelelő” szerkesztők kiválasztásával, öncenzúrát előidézve korábban könnyedén uralkodhattak a hagyományos médián. Ám a világot, ahogy mondani szokták, „globális faluvá” törpítő távközlési forradalmat követően megtörni látszik e monopólium, az elfojtani kívánt hangok terjedése, úgy tűnik, megállíthatatlan. 

A szaúd-arábiai belügyminisztérium épülete Rijádban. Kép: Albreeze 

Számos felhasználó a közösségi média nyújtotta véleménynyilvánítási szabadság groteszk margóin belül kétségtelenül obszcén vagy rágalmazó tartalmak megosztására használja ezeket az oldalakat - csakhogy az elfojtás és a megdöbbentő szankciók láttán felmerül a kérdés, hogy melyik a nagyobb bűn. Esetleg a véleménynyilvánítási szabadságukkal a közjó érdekében élők megfigyelése ügynökök seregével, sőt hadseregével tetemes közpénzen? Vagy a hatósági zaklatások, amelyeknek olyan személyek vannak kitéve, mint a világhálón és a közösségi oldalakon népszerűségnek örvendő, korábban is bebörtönzött, tekintélyes Szalmán Bin Fahd bin Abdulláh al-’Awda, aki bírálni merészelte a buraida-i tüntetéseket eltipró brutális karhatalmi fellépéseket, és civilizált, udvarias módon sürgeti a társadalmi reformok végrehajtását Szaúd-Arábiában?

Igaz, hogy a szólás szabadsága vs. emberi méltóság még a világon sehol nem lejátszott mérkőzés, tehát képmutató dolog lenne kulturális kontextusba ágyazni a történteket. A szólás szabadságának elvén nyugvó racionális és kulturált vita alapja, a másik meg-, illetve végighallgatása, véleményének tiszteletben tartása egyelőre azonban túl erősen búvik meg az arab világ sorai között. Ám a térség pár éve elindult a szabadságjogok érvényesítésének irányába, sőt talán a nehezén túl is van. Kár lenne, ha az ígéretesen felcsendülő vox populi torkára forrna a szó.

Kép a 2011-es egyiptomi tüntetésekről: "Facebook - Emberkönyv." Kép: Essam Sharaf