Nem könnyű értelmezni azt, hogy mi is folyik most pontosan Líbiában, legyen szó akár a katonai, vagy a politikai színtérről. Ugyanakkor talán a legmegfelelőbb szó annak leírására: a káosz.

Dr. Ali Zeidan kormányának hadügyminisztere, Dr. Mohamed Mahmúd al-Bargathí kedden sajtótájékoztatót tartott, amelyen bejelentette lemondását, megesküdve, hogy nem fog részt venni a honfitársainak gyilkolásában,” és azt kívánta, hogy Líbia minden lakosa - legyen az civil, fegyveres, vagy a hatalom képviselője - kövesse példáját. „Nem fogom elfogadni azt, hogy a fegyverek erejével történjen az új Líbia kormányzása, mert az sérti a demokráciát, amelynek a védelmére felesküdtem” – mondta.    

A korábban, a Kaddafi-rezsim ellen harcoló felkelők, Ali Haszan al-Dsábir Brigádok. Eredeti kép: ليبي صح

Másnap a kormány bejelentette, hogy a hadügyminiszter visszavonta lemondását, eleget téve az ideiglenes kormányfő kérésének, megértve az ország helyzetét övező körülményeket, és megerősítette, hogy változatlanul hivatala élén marad.    

Ezek a körülmények eleve válságosak, kezdve a közszolgáltatások összeomlásával a gyakorlatilag hiányzó közbiztonságon és a fegyveres milíciák tevékenysége okozta farkastörvényeken át, az elharapózó hivatali visszaélésekig, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az Általános Népi Kongresszus épülete Bengházíban.

Mégis, a belpolitikai feszültség közvetlen kiváltó oka most egy olyan, nemrég elfogadott jogszabály - nevezzük lusztrációsnak – amely eltiltja a közéleti szerepvállalástól azokat a személyeket, akik a korábbi Kaddafi-időszak „nomenklatúráját” alkották, és amelyet különben a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet is bírált, homályos nyelvezete és elsöprő jellege miatt. A törvény elfogadása érdekében fegyveres csoportok ostromolták meg az igazságügyi-, és a külügyminisztérium épületét, hogy nyomást gyakoroljanak a parlamentre.   

A védelmi miniszter lemondott, hiszen két választása volt: vagy szembeszáll az ostromló milíciákkal és erővel, vérontás árán menti fel a kormányépületeket, vagy lemond, hiszen ha meghódol az utcai, ráadásul fegyveres politizálás előtt és a helyén marad, az erőszak kultúrája magát az országot, és annak vezetését ejti túszul, bizonytalan időre. Ő a második, „kézmosós” opciót választotta, és közvetve sajtótájékoztató keretében, főhadiszállásáról szólította meg a líbiai népet. Hogy a kabinet erre miért nem bólintott rá, egyelőre nem tudni...

A Kaddafi-éra közigazgatási gerincét alkotó "forradalmi bizottságok" egy kiégett épülete Líbiában

A "lusztrációs törvény" félmillió, 1969. szeptember 1. és 2011. október között az állami intézményekben tevékenykedő líbiait távolít el a politikai- és közéletből. A felkelők új Líbiát szeretnének, új intézményekkel és tisztségviselőkkel, akiknek semmi köze a régi érához és annak közutált döntéshozatalához, igyekezetük – főként térségünk tapasztalatai alapján, talán érthető is. 

A törvény ellenzői szerint az ugyanakkor mégsem szerencsés, hiszen a legrövidebb távon fosztja meg az államot adminisztratív és politikai kompetenciáktól, amely ez által - miközben folytonos működésére soha nem látott szükség van - alternatívák híján összeomolhat, emellett tömegesen helyez utcára olyan embereket, akik adott esetben egzisztenciális, vagy más jellegű kényszerből dolgoztak csak a gyűlölt régi rendszernek.  

A régi,úgynevezett "Népcsarnok" a líbiai fővárosban, Tripoliban. Kép: Abdul-Jawad Elhusuni (عبدالجواد الحسوني)

A két álláspontot összebékíteni, első ránézésre úgy tűnik, hogy nemigen lehet, pedig a kompromisszumra most nagy szükség van, hiszen az elhúzódó nézeteltérés és az ezt kísérő instabilitás magától értetődően nem szerencsés fejlemények. Arról nem is beszélve, hogy a konfliktus nemcsak késlelteti, hanem talán meg is öli a nemzeti megbékélés reményét.   

Ebben a vitában állást foglalni nem tisztünk, az kizárólag a líbiai nép dolga. Azonban a szabadságjogok, és a más vélemény elnyomása azon diktatórikus berendezkedésre karakterisztikus, amellyel szemben Líbia, jelenlegi vezetői és meghatározó politikai, vagy fegyveres erői lándzsát törtek.    

Homokdűne Líbiában. Eredeti kép: Luca Galuzzi